Kedd délután Baka András, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság (ECHR) volt tagja lett Magyarország köztársasági elnöke. Baka személyéről a legszélesebb körben, még a Tiszával általában kritikus megszólalók is megállapították, „személyében méltó”, avagy „az összes opció közül a legjobb” jelölt. Ez is lehetett a cél, hiszen Magyar Péter és pártja egy nagyon ellentmondásos és kaotikus elnökjelölési perióduson van túl. Ennek során a sebtében kitalált, átgondolatlan ötletet, hogy Polgár Juditot válasszák meg köztársasági elnökké, menten el is kellett vetniük, hiszen egyrészt ígéretük ellenére semmilyen szélesebb plénumot nem kérdeztek meg róla, és további problémák is adódtak.
A következő kört már nem bízták ennyire a véletlenre. Ugyan Polgár visszalépése után Magyar Péter videóban ígérte, ezentúl máshogy lesz, szélesebb körben fogja a Tisza frakció egyeztetni a jelölést, ezt az ígéretet valamilyen módon elsöpörte a hőkupola, az energiaválság és Paks leállása, ami egyhetes kormányzati krízisüzemmódhoz vezetett.
Ebből még most is csak alig lábaltunk ki. Baka András személye ugyan konszenzusos, de csupán a következőkben leírt „egyeztetési folyamaton” ment keresztül:
- Találkozott Ruff Bálint kancelláriaminiszterrel és Magyar Péter miniszterelnökkel, majd közös fotót készítettek.
- Rajta kívül még két emberrel, Fülöp Botonddal, a „Vidéki prókátorral” és Romsics Ignác történésszel készült ilyen kép.
- A miniszterelnök közölte, hogy a frakció hármójuk közül jelöl majd.
Így lett végül Baka András jelölt néhány nappal az augusztus 11-i elnökválasztás előtt. A Fidesz természetesen tartotta magát a folyamat „illegitimitásáról” megalkotott koncepciójához, így a parlamenti frakció Orbán Viktor sugallatát követve be sem ment a mai szavazásra, képviselőik a szavazólapokat se vették fel.
Ellenjelöltet a Mi Hazánk szállított, Tóth Máté, az „energiajogász” személyében, de úgy tűnik, ez a párt hat képviselőjén kívül végül senkit sem mozgatott meg, így a folyamat egészen egyoldalú maradt.
Baka András beszédében meglehetősen egyenes, karakán és őszinte módon fogalmazott. Elmondta, az őt a Legfelsőbb Bíróságból ugyancsak vállalhatatlan körülmények között eltávolító NER alatt az ország „elvesztegetett tizenhat évet”, a rendszer öröksége pedig rendkívül súlyos, különösen abban a tekintetben, hogy az eltérő véleményeket vallókat is ellenségnek, idegen ügynöknek képzeli immár a társadalom.
Ez egészen egyértelmű üzenet. És egyben tekinthetjük mindezt Baka András, a jogász és a frissen megválasztott államelnök reflexiójára is arra a helyzetre, melyben végül a Sándor-palotába költözik.
Baka ugyanis annak a Sulyok Tamásnak a helyébe lép, aki ugyan nem követett el elmozdítási eljárás hatálya alá tartozó bűncselekményt vagy vétséget, ám egy személyre szabott alkotmánymódosítás után mégis távoznia kellett mint „a régi rendszer emberének”. Varga Mihály jegybankelnök ugyanolyan joggal tekinthető persze annak, mint Sulyok, de ő mégis maradhatott.
Az elnöki hivatalban azonban ez a kormányzó kétharmad által kieszközölt abmars igencsak faramuci helyzetet teremtett. Baka András feladatai közé tartozik a jogállam és a közhivatala méltóságának fenntartása is, 73 évesen mégis ő lesz az első államelnök, aki tudja, súlyos konfliktus esetén a kétharmad akár hasonló módon is megkísérelheti leváltani, mint elődjét, a köztársasági elnöki hivatal ugyanis immár nem sérthetetlen a parlament által, a 17. Alaptörvény-módosítás bizonyítottan neki szolgál.
A felemás helyzetet mi sem jelzi jobban, mint Chronowski Nóra bejegyzése a német alkotmányjoggal és EU-s joggal foglalkozó Verfassungsblogon, amelyre Thomas Fazi publicista hívta fel a minap a figyelmet a brit sajtóban. És amelyben a Tisza egyik feltétlen németországi híve adott magyarázatot arra, miért nem éppen olyan Sulyok Tamás elmozdítása, mint a 2010 utáni orbáni kétharmad akciói.
Az érvelést „lazán” visszaadva Fazi szerint a bejegyzésben az alábbiakról van szó: „»Az előző törvényhozó nyilvánvalóan megsértette az EU alapvető értékeit«, az új többség pedig »megteremti egy új, az EU alapvető értékei iránt elkötelezett köztársaság alapjait«, ebből pedig az következik, hogy »az államfő gyors eltávolítása kivételes esetben elfogadható«. Más szavakkal: a jogállamiság felfüggeszthető, feltéve, hogy ezt a jogállamiság nevében teszik.”
Egyedi, mondhatni speciálisan az Orbán-rendszer jogi perverzióira kiagyalt újabb jogi bakugrás, azaz a „sárkány ellen sárkányfű” esete az, amit itt látunk.
Félreértés ne essék, egy exlex helyzet akár még jól is elsülhet – ugyanúgy, ahogy rosszul is. Baka András még jelölése előtt élesen kritizálta például a 12 éves képviselői szolgálati/választhatósági limitről szóló populista szellemű jogszabályt, noha hozzátette, a vérfrissítés törvényhozói szándékát talán érteni véli.
Ami az utóbbit illeti, azt akár időszerűnek is nevezhetnénk. Az 1990-es rendszer, ahol az államfőt az Országgyűlés választja meg, ugyanis, valljuk meg, olyan politikai korszakban született, ahol az idő nagy részében még nem kétharmados többségek irányították a parlamentet, vagy ha igen, mint Horn Gyula koalíciós kormánya esetében, akkor azok egy sor többletjogról lemondtak.
Legyünk őszinték, nagyon úgy néz ki, hogy ezeknek az ideje lejárt. A populista gondolkodás már a bojkottot, az egymás figyelmen kívül hagyását, a „mi vagyunk többen” és a „nem vagy elfogadható győztes” logikáit hagyta csak a porondon. És mindez egyre szélesebb tömegek számára természetes. Hovatovább, Bakát már a beszéde elkezdése előtt lemondásra szólították fel, és a mai politikai–retorikai térben mi sem szokványosabb ennél.
Ez is sarkall arra, hogy most sok sikert és sok szerencsét kívánjak Baka András elnök úrnak. Különösebben az utóbbira lesz nagy szüksége.
Borítókép: Baka András megválasztott köztársasági elnök beszédet mond az államfőválasztáson az Országgyűlés rendkívüli plenáris ülésén 2026. augusztus 11-én / fotó: MTI/Máthé Zoltán
Bejelentkezés