Óriási felháborodást keltett a napokban, hogy Oroszország hivatalosan egyetlen (nem hivatalosan pedig jelentéktelen) külföldi hírszerző egysége, az SZVR egy nyilvános sajtóközleményben elmélkedett a magyarországi, belpolitikai fejleményekről.
A 444.hu szerzője azt írta, hogy „ez itt most Orbán mask off-pillanata, amikor már a látszatra se ügyel, és alig egy nappal később az MTI egy az egyben lehozta az Orosz Föderáció Külföldi Hírszerző Szolgálata, az SZVR közleményét arról, hogy az Európai Bizottság hatalomváltást akar elérni Magyarországon”.
A Telex sem maradt adós izgatott címmel: „Putyin pórázt villantott az orosz hírszerzési jelentéssel, amivel beszállt a magyar választási kampányba”. Az idézet egyenesen a volt nemzetbiztonsági tisztként manapság az információs piacon brókerkedő Buda Péter elemzéséből származik, aki egészen pontosan úgy fogalmazott: „Az orosz elnök ezzel a közleménnyel pórázt villantott, megmutatta, hogy ki a gazda – egyfelől a külvilág és az esetleges kihívók számára, de nem mellesleg a póráz végén lévő »védelmezett« számára is.”
Én magam a híreken végigtekintve egyszerűen nem értettem, mi az SZVR internetre feltöltött hírösszegfoglalójában az újdonság, vagy abban, hogy az MTI és a kormánymédia szemlézi mindezt. Egyrészt az SZVR eleve nem is igen csinál mást, mint híreket gyárt orosz állami felhasználásra. A még az 1990-es években alakult szervezet úgy indult, hogy a Jelcin-érában a monolit és igen erős szovjet KGB-t feldarabolták, azzal a szándékkal, hogy legalább a külső hírszerzést szervezzék ki a belső elhárítástól. Előbbi funkció került az SZVR-hez, ám Putyin elnöksége alatt a szervezet folyamatosan eljelentéktelenedett, az utóbbi célokra meghagyott/megszervezett FSZB pedig mostanra lényegében a polgári hírszerzés főbb és keményebb feladatait is átvette tőlük. Az egykori szovjet, majd az orosz hadsereg kötelékeiben működő, durva, kemény és feltűnést nem kerülő, botrányairól hírhedt GRU, azaz a katonai hírszerzés ezzel szemben maradt ott, ahol volt.
Az továbbá, hogy az SZVR egy, a Kreml retorikáját is figyelembe vevő, szerkesztett, nyúlfarknyi hírösszefoglalót közöl a magyarországi választás előtti helyzetértékeléséről, ezt publikusan elérhető információkból teszi, majd publikusan kiteszi az oldalára, szintén minden titkosszolgálatra, nem csupán az oroszra jellemző. Az orosz szolgálatok persze számtalanszor foglalkoznak azzal, hogy érdeküknek megfelelő dezinformációs kampányokat folytassanak, amelyek során előszeretettel használják az európai szélsőjobboldalnak kedves nyelvezetet. Azonban a most a botrány középpontjába került kisebb SZVR-közlemény angol nyelven próbálja összefoglalni, amit a Kreml szerint a közelgő magyarországi választásokról tudni lehet.
Az érdeklődés motivációja világos: Moszkva célja, hogy hadviselő félként az érdekeit nem konvencionális propagandával is megpróbálja erősíteni. Orbán Viktor pedig annak ellenére, hogy az ország NATO-tag, nyíltan kifejezte: nem ért egyet a szövetség legtöbb tagjának orosz–ukrán háborúról alkotott véleményével, nyíltan elrepült Moszkvába, nyíltan megkérdőjelezi a nyugat-európai politikai vezetők Ukrajnát támogató álláspontját. Mindez 2022-ben még nagyon felháborító volt, azonban a háború előrehaladtával és az amerikai választásokat követően már mások is úgy tesznek, ahogy ő: Donald Trump épp Alaszkába várja az orosz elnököt és népes kíséretét tárgyalni, Robert Fico szlovák kormányfő ugyanazzal kampányol, mint Orbán, nevezetesen, hogy az orosz féllel beszélni kell, és erősödnek az effélét is követelő pártok Németországban, Franciaországban, sőt még Csehországban is.
Ennek tükrében az orosz hírszerzés rövid kis elemzése számba veszi, hogy a brüsszeli Európai Bizottságnak mi a véleménye a magyar választásokról és Orbán kihívójáról, Magyar Péterről. Ebben közlik, Ursula von der Leyen „rezsimváltást” akar elérni a választáson, és Magyar az oroszok által „globalista eliteknek” nevezett oroszellenes lobbi számára jó jelöltnek tűnik. Kiderül még, von der Leyen arra számít, hogy a Tisztelet és Szabadság Pártja (a Tisza Pártnak ezt az elnevezését nyugaton nagyon komolyan veszik a politikai tartalomra nézve is, ki tudja, miért), megnyerheti a 2026-os választást.
Nézzük csak meg, mi is ebben a jelentésben a dezinformáció. Ursula von der Leyen legutóbb 2024. október 9-én, hónapokkal a Tisza-áttörést hozó EP-választás után állt ki a strasbourgi parlament pulpitusára, és egy közepesen unalmas Orbán-felszólalás után lényegében közölte, valóban kormányváltás kell Magyarországon, hogy megszűnjön az orosz energia hazai importja, megszűnjenek az európai nagy cégekre kivetett magyar különadók, és az, amit az embercsempészek kiengedésének ügye kapcsán von der Leyen úgy hívott, „az illegális migráció eltűrése”.
Pár nappal később az EP legnagyobb pártja és Ursula von der Leyen anyapártja, az Európai Néppárt az X platformra tette ki bejegyzését, ahol Orbán vörösbe öltöztetett fotója mellett az alábbi felirat szerepel: „Time to go!”, azaz „Ideje távozni!”.
Nem írhatunk itt mást, mint hogy az információ, amely szerint az Ursula von der Leyen-féle Bizottság szívesen látná Orbán távozását, nyílt, nyilatkozatokban is felvállalt tény, amelyről nemhogy hallgatna a brüsszeli testület, de fennen hirdeti is.
Másodszor, az SZVR jelentése nyíltan „rezsimváltásnak” nevezi ezt a műveletet. Legalábbis az eredetiben szereplő, orosz hatalomváltás (смену власти) szó ilyen értelmű fordítását közölték magyarországi hírportálok. A felháborodásra okot itt inkább a Fidesz és Orbán kormánya találhatna. Magyar Péter és a Tisza ugyanis a kívánt választási győzelmét nyíltan rendszerváltásnak nevezi, mint ahogy hívei is, sőt, nem mondunk nagyot azzal, ha feltételezzük, a magyar választók jelentős (nagyon jelentős) tömegei valóban azért szavaznak rá, hogy leváltsák az Orbán-rendszert. Ez tehát egy újabb tény.
El lehetne vitatkozni azon, ez a Tisza-kormányváltás miben és mennyiben lenne rendszerváltás, de ez legyen egy másik cikk tárgya. Koncentráljunk csupán arra, hogy mindezek alapján (Magyar és Von der Leyen, illetve az Európai Néppártot vezető Manfred Weber politikai céljai minden elérhető, nyílt információnk szerint egybeesnek Magyarország jövőbeni politikai szerepét illetően) az orosz közleményben szereplők a helyzet egy nagyon is valóságos, realista értelmezését adják.
Persze fel lehetne háborodni az Orbán-rendszer tizenötödik évében azon, miféle szerepet visz SZVR-közlemények terjesztésében az MTI és a kormánymédia, de azt javaslom, ezt most ne tegyük meg újra. Az elmúlt években számtalanszor találkozhattunk már azzal a jelenséggel, hogy a Fidesz-média rendszeresen, egy sor üggyel kapcsolatban támaszkodik nagymértékben oroszországi hírforrásokra. Ez olyan esetekben (lásd kárpátaljai „magyarellenes” támadások, gyújtogatás, falfirka) okoz problémát, amikor a konkrét orosz politikai beavatkozás és a hamis hírgyártás alapos gyanúja áll fenn.
A mostani közlemény ezzel szemben nem több és nem kevesebb, mint intézményi értékelés, mely a most a beavatkozást kiáltó Magyar Pétert is úgy emlegeti, hogy az az EU-s pénzek hazahozatalát (tehát a Bizottsággal való harmonikusabb együttműködést) ígéri, és „rendszerváltást” hirdet.
Ha ezt a közleményt az orosz kormány valóban kőkemény beavatkozásnak szánta, akkor minden bizonnyal lábon lőtte magát, alig hiszem ugyanis, hogy ez a dokumentum akár egyetlen Tisza-szimpatizánst is eltántorítana attól, hogy Magyar Péterékre voksoljon. Sőt, ezek az emberek – nem kevesen – éppen a fenti ígéretekért kívánnak Magyarra szavazni.
Olybá tűnik, mintha az lenne a fő probléma, hogy a magyarországi médiatérben ezek az amúgy közhelyes megállapítások moszkvai tálalásban jelentek meg. De mégsem egészen ez a helyzet. A Telexnek az üggyel kapcsolatban az MTI felé megfogalmazott kérdéseiben nyomát lelhetjük annak is, mi szerintük az átvett közleményben az ezen túlterjeszkedő, valódi botrányfaktor. Megkérdezték ugyanis: „Az SZVR egy hadviselő fél titkosszolgálata. A szemléjükben miért nem tértek ki a szervezet működésére és funkciójára, ami fontos lenne a közlemény kontextusba helyezéséhez?”
Érdekes kérdés ez. Főként azok után, hogy számos magyarországi portál mindenféle kontextus és magyarázat nélkül volt szíves elénk tárni az ukrán elhárítás, az SZBU – mint „hadviselő fél” – által megfogalmazott vádakat, amelyek szerint magyarországi titkosszolgálatok egészen ez év elejéig Kárpátalja megszállásán és feltérképezésén gondolkodtak (Magyar kémeket lepleztek le Ukrajnában! – szólt akkor az egyik szalagcím, az ügy részletei pedig azóta is tisztázásra várnak). Ha mindez így van, akkor kétségtelenül bombasztikus információkról van szó. Viszont az előbb a tiszás Magyar Péter és Ruszin-Szendi Romulusz, majd az SZBU által közzétett videóban is szereplő információk napokig szűretlenül jutottak el tízezrekhez, ha nem százezrekhez.
Mindeközben nem kapott például óriási médiafigyelmet az a kijelentés, amelyet az Egyesült Államok még Trump által kinevezett, volt budapesti nagykövete, David Cornstein tett még tavaly. Ő tovább is ment, mint az orosz titkosszolgálat, és intette a magyar választókat: ne merjenek Orbán Viktor ellen szavazni 2026-ban, mert ez esetben az amerikai–magyar kapcsolatok mélypontra kerülnek. Nem vicc, itt elolvashatóak a magyar nyelvű, mínuszos rövidhírek erről. Mivel nem az oroszok, hanem a szövetséges nagy testvér volt diplomatája nyilatkozott így, ez sima politikai csörte, ezért még véleménycikkek sem születtek a témában. Pedig ha valaki, hát Donald Trump éppen el tudná intézni azt, hogy Orbán Viktor választási veresége viharos legyen, Vlagyimir Putyinnál legalábbis erre több és jobb lehetősége kínálkozik.
Visszatérve az állítólagos ukrajnai magyar kémügyre és annak hazai tálalására: én mindebben nem látok szándékosságot, hiszen a hírverseny piaci kényszer, a magyar olvasónak pedig joga van tudni, mit állítanak az adójából fizetett titkosszolgákról egy szomszédos, háborúban álló ország szervei. De akkor bizony nem lehetséges számonkérni, ha az agresszor Putyin kormányának információit meg a velük szimpatizáló állami szervek közlik szűretlenül, a megjelenés napján a magyar olvasóval.
Mindebből csupán annyi tanulságot lehet levonni, hogy egyik sem tisztességes gyakorlat. A legjobb az lenne, ha mindenki, még a „hadviselő” felek információs próbálkozásait is csupán megfelelő politikai szövegkörnyezetben, szakértő magyarázattal ismertetnénk magyarul – még akkor is, ha ezzel a már nem is órákban, hanem percekben mérhető hírversenyt figyelmen kívül hagyjuk. Jó lenne továbbá, ha mindehhez nemcsak a közszolgálati, hanem mindenféle média is csatlakozna, irányultságától és geopolitikai szimpátiáitól mentesen.
Ettől, ahogyan a példák is mutatták, nagyon-nagyon távol állunk.
A kormányzati propagandára viszont nem az ellenzéki ellenpropaganda a válasz. Ezt már megtanulhattuk volna az elmúlt három-négy választási ciklusban.
Borítókép: Az SZVR épülete Moszkvában / fotó: Wikipedia
Bejelentkezés