Egy mítosszal kevesebb és egy tapasztalattal több. De nem csak ezt vettem észre a március 15-én, a Békemenet ellen és a kormányváltásért hömpölygő tömegben.
Régi hobbim vagy mániám, hogy felettébb szeretek olyan tömegekben elvegyülni, ahol nem sok mindennel vagyok képes azonosulni a résztvevőkkel. Ez az egész még 14 éves koromban kezdődött, amikor az Orbán Viktor és Medgyessy Péter közötti, mindent és az ország sorsát is eldöntő második forduló előtt kinéztem bámészkodni Orbán Viktor nagygyűlésére a szegedi Klauzál térre (akkor még a város is fideszes vezetés alatt állt). Máig is megvan az emlék, Orbán beszéde az estébe nyúlt, az engem körbevevő, akkor még éppen nem polgári körös nénik csillogó szemmel nézték, hogy több fiatal – köztük én, egészen fiatal – is kint van. Talán még tűzijáték is volt.
A valóság az volt, hogy a környezetemben inkább csak rosszakat hallottam a fideszesekről: lopnak, csalnak, hazudnak, ezt elnézik nekik, kisajátítják a nemzeti lobogót és a kokárdát, elnyomják a szabad véleményt, fasisztákkal trafikálnak, ránk hoznák még talán a dögvészt is, ha 2002 tavasza után is maradnának. Én meg valahogy kíváncsi lettem, és persze a dolog végére kiderült, eksztatikusnak ugyan eksztatikusak, rajongónak ugyan rajongók, de alapvetően ugyanúgy emberből vannak, mint a szüleim, vagy éppen a nagyszüleim.
Hasonló okokból vettem vasárnap részt a Tisza Párt Nemzeti Menetén. Szakmai okokból úgy alakult, hogy az elmúlt két évben ez volt az első ilyen alkalom. Megfordultam Szegeden és Hódmezővásárhelyen is egy-egy Tisza-gyűlésen, de ezeken Magyar Péter „Ricsi” becenevű jellegzetes kisteherautója platójáról vagy kisszínpadról kampányolt. Riporteri tevékenységem viszont a nemzeti ünnepeken és május 1-jéken rendszeresen a Mi Hazánk gyűlésekre vont el, ezekről írtam jó pár beszámolót is.
Talán kevés dologról beszélnek az elmúlt hónapokban annyit, mint a Tisza vezetőjéről, szavazóiról, híveiről. Sok szó van arról, kik ők, mit gondolnak, mit akarnak, a március 15-i menetről is rengeteg ilyen nyilatkoztatós, utca embere-videó forog már a neten. Én így inkább szabadnapos kirándulásnak vettem ezt a vonulást, és egyszerűen csak benyomásokat gyűjtöttem.
Veterán ellenzéki, millás, rabszolgatörvényes és ki tudja még milyen tömegtüntetések tudósítójaként az első és leginkább feltűnő dolog a tömeg különbözősége volt.
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.