Nem indulunk, visszalépünk, a „haza érdekében” félreállunk. Ha belegondolunk, a DK-n és az MKKP-n kívül szinte az összes, még a 2022-es választásokon is együtt induló ellenzéki párt így reagált a Tisza és Magyar Péter megjelenésére, majd az ellenzéki térfélen lezajlott gyors „hatalomátvételére”.
A folyamatot több stádiumban rögzítettük itt, az oldalon is. A Momentum egy darabig reménykedett, sőt még a lényegi, 2024-es „hátraarc” és a törölköző bedobása után is kiderült, labdába rúghatott volna. Legkésőbb akkor, amikor a Budapest Pride betiltott fővárosi vonulása mögé a Tisza taktikai okokból nem állt be, de a Momentum igen. Ezen a vonuláson – nem csak Budapestről – százezrek vettek részt, mintegy általános Orbán-ellenes ügyet gyúrva a szexuális kisebbségek korlátozási szándékából.
Ennek ellenére a liberális és baloldali kispártok mindenféle előrelátás, elemzés, vagy stratégiai szándék nélkül, egyfajta mindent elsöprő közösségimédia-hangulatot, érzületet követve, valamint egyes, még 2024 és 2025 folyamán készült helyi felmérések alapján egyszerűen
Az egykori „összefogós” (az utóbbi időben már óellenzékinek minősített) pártok közül a Momentum, az MSZP és az LMP is ezt az utat kezdte járni, de ugyanezt jelentette be a néhány választáson hébe-hóba elindulgató Második Reformkor, Vona Gábor volt Jobbik-vezér alakulata is. A maradék Jobbik mindeközben eltűnni látszik balfenéken (kérdés, össze tudják-e gyűjteni a napokban az ajánlásokat), emlékét a DK gyűlésein „Keleti blokk” feliratú pólóban pártzászlót lengető Jakab Péter őrzi mindenféle kegyelet nélkül.
De ugyanígy tett a feltörekvő újbaloldal reménysége, a magát valahol a Szikra mozgalom és a Párbeszéd között pozicionáló Jámbor András képviselő is. Ő még 2025 júniusában jelentette be, a kormányváltás érdekében feltétel nélkül megadja magát az akkor még nem is ismert tiszás képviselőnek, akiről azóta novemberben kiderült, hogy Bódis Kriszta szociális szakember lesz.
A Momentum törzsgárdájából eközben Fekete-Győr András volt pártvezető vált a teljes megadás zászlóvivőjévé. Elmondta például, hogy a Momentum tiszteletben tartja a választók rendszerváltást óhajtó „korszellemét”, de továbbra is megőrzi „szabadságharcos mentalitását”, viszont legott hozzátette, a párt 2018 óta „folyamatosan fel kellett, hogy adjon valamit identitásából”, vagy visszalépések, vagy előválasztási együttműködés, vagy a választásoktól való távolmaradás okán. Nos, ennyit a rugalmasan hátráló szabadságharcról.
Őket olyan ellenzéki megmondóemberek kezdték ünnepelni jó hazafiként, mint Puzsér Róbert, vagy éppen az Ukrajna-ügyben távolból harcias Ésik Sándor (a Diétás Magyar Múzsa Facebook-oldal motorja). A jó újbalos az az újbalos, aki nem is indul, így álláspontja világos.
A baj itt máshol van. Mert tegyük fel, hogy ezek a jó hazafi politikusok egy nap valóban úgy ébredtek föl, hogy többé semmiféle céljuk nincs 2026. április 12-ig, csak Magyar Péternek lehetőleg minél nagyobb hatalmat adni.
De ez sem egy olyan játszma lenne normális és a Facebook-hisztériától nem övezett környezetben, amely feltétel nélküli. Tulajdonképpen senkinek, még a Tisza feltétlen híveinek sem kellett volna felháborodnia például azon, ha Fekete-Győr András, Jámbor András, vagy éppen az MSZP-s Komjáthi Imre megfogalmaz mondjuk 5-10-15 pontból álló követeléslistákat, amelyeket a visszalépésért cserébe elvileg számonkérhet. Egyszerűbben fogalmazva közlik a reménybeli választóikkal, hogy „a Fidesz rossz” és a „stop diktatúra” jelszavakon kívül is van még elképzelésük a világról.
Mindez nem történt meg. Az MSZP, miután választmánya úgy döntött, hogy négy egyéni képviselőn kívül mást nem indít, ugyancsak nem fogalmazott meg ilyen elvárásokat egy új hatalommal szemben.
Ehelyett mi is történt? Az immár népszerű online médiaszemélyiséggé vált Fekete-Győr András nemrég Benyó Ritának a következőket vezette elő egy podcastben: „Van egy nagyon egyszerű »tükörteszt«. Ha reggel felkelsz, belenézel a tükörbe, és nem tudsz választ adni arra a kérdésre, hogy ma mit teszek azért, hogy ez az ország jobb, szabadabb, gyarapodóbb hely legyen, akkor szedd a sátorfádat: nincs helyed a közéletben. Nekem erre az volt a válaszom, hogy ebben a helyzetben, amikor a választók már eldöntötték, hogy nagy tömegmozgalomban, nagy népfrontban akarnak összeállni, egy 3–4 százalékra mért pártnak az a felelős magatartása, hogy utat enged, teret ad, és visszalép a választásoktól. Nem azért politizál valaki, hogy botokat dugdosson a változás küllői közé, hanem azért, hogy a megoldás része legyen. És igen: a Momentumnak az lett volna a halála, ha elindul a választáson.”
Ebből világos: Fekete-Győr belenézett a tükörbe, feltette magának a kérdést, és megválaszolta. Semmi nem jutott eszébe azzal kapcsolatban, mit tehetne ő az országért, azon túl, hogy a Tisza gőzekéjének küllői között bottá változik. A Momentum halálát a választási indulásban látja. Szerintem a Momentum részben már a 2022-es bukta után kimúlt, nagyobb részben viszont jóformán akkor mondhattunk búcsút a szervezetnek, amikor 2024 februárjában Donáth Anna lényegében semmiféle gyorsreakcióval nem tudott kiállni Gulyás Márton stúdiójában arra a kérdésre, hogyan kellene az ellenzéknek felhasználnia a gyermekvédelmi botrányt és Novák Katalin lemondását. Annyi maradt meg az interjúból, hogy Donáth számtalanszor használta „a nap végén” anglicizmust.
Jámbor András ugyanebben a beszélgetésben Benyó Ritának határozottan tagadta, hogy baloldaliként „biankó csekket” nyújtott volna a tőle eszmeiségben igencsak távol eső Magyar Péternek. Szerinte azért nem, mert majd a választási győzelme, sőt, remélt kétharmada után ő és társai verbálisan és reprezentatívan számonkérik. Jámbor ugyanakkor önkritikus megjegyzésekkel is élt: „Itt a klasszikust tudom idézni: »elkúrtuk, nem kicsit, nagyon«. Nyilván nekünk, akik nem voltunk részei a 2010 előtti politikának, kisebb a felelősségünk. És igen: Magyar Péter megverte ezeket a baloldali és liberális pártokat. Lehet mondani, hogy jókor jött, szerencséje volt – de a végeredmény az, hogy megverte őket. Mondhatnám: »tetszettek volna rendes baloldalt csinálni«. Ha lett volna hiteles teljesítmény, nem álltunk volna így sem 2022-ben, sem 2026-ban.”
Egyrészt ezek szerint elárulta arról a pártszövetségről, amelynek jelöltjeként ő is elhódította az akkori Budapest 6-os választókerületet a Fidesztől, hogy nem volt „hiteles teljesítménye.” Remek. Másrészt a Benyónak adott válasza homályos formában, de utalgat arra, hogy előbb még jelentékeny hatalomhoz juttatná a főként multis lobbistákból összeálló Tiszát (nincs mit tenni, tárja szét a kezét: egy ország követeli ezt!), majd utána, amikor a „rendes politikát” tagadó orbánizmus és Orbán Viktor maga, mint a Nap elé napfogyatkozáskor gördülő Hold elvonul, helyreáll a madárcsicsergés az erdőn és a méhek döngicsélése a szép mezőn, akkor majd lehet ilyen gyermeteg partikuláris dolgokkal is foglalkozni, mint a „baloldal.”
Olybá tűnik szavaiból, hogy a kapitalizmus, ami éppen ebben a pillanatban is azzal fenyeget, hogy háborús pusztítást okoz a Föld bolygó jelentős részén, amolyan mellékes, hátsó gondolat a Fő Veszély, a NER árnyékában. A „termék”, amelyet visszalépő politikusaink árulnak, az, hogy Orbán formális, választási menesztésével megnyílik a képzelet és a cselekvés összes fóruma – valahogyan magától értetődik. Nem tenyerel rá egy újabb többségi párt. Mert csak. Hiszen így megy ez, felhatalmazol valakit, az megköszöni, és tekintettel kedvességedre, a nála landolt hatalmat szíves lesz nem használni. Logikus.
Azt a tényt takarja el ez a reménykedésre épülő politikai taktika, hogy
A portugál szegfűs forradalom egy gyengülő katonai diktatúra ellenében, forradalommal csinált demokráciát. A kelet-európai „bársonyos forradalmakat” sem hiába hívjuk forradalmaknak például angol nyelven, és csak magyarul kapták a keresztségben a jóval enyhébb „rendszerváltás” nevet. De számos példát lehet még idézni, akár vezérdemokráciákból, akár autokráciákból, akár csak hosszabb ideig tartó párthegemóniákból, amikor egy rendszer kifáradása, elbukása utáni tömeges utcai tüntetések, a hadsereg átállása és az ideiglenes parlament, kormány felállítása, enyhébb esetben pedig az addig domináns párt választásokon történő teljes összeomlása vezetett el ehhez a vágyott hatalomátvételhez.
Annak viszont semmi jele, hogy Magyarországon, 2026-ban a Fidesz–KDNP a szétesés jeleit mutatná. Olyan viszont hasonló politikai szituációkban is előfordul, hogy a kormánypárt bukik egy választáson, ezt az ellenzék rendszerváltásnak, megszabadulásnak adja el, de a legyőzött nagy párt ott marad a közéletben, az árnyékban, majd könnyedén veszi vissza a hatalmat. Ilyen helyzettel nézett szembe Észak-Macedónia 2021-ben vagy Szlovákia 2023-ban. A visszacsúszást az ellenzéki közvélemény mindkét helyen nagyon nehezen élte meg.
Annyi bizonyos, ha egy világnézeti (vagy elvileg világnézeti) kispárt vagy mozgalom egy előbbi, alkotmányos forradalmi példában fontos és komoly szerepet is játszhat, de az utóbbi felállásban, különösen
A választási matematika szigorú ugyan, a Tisza fő esélye, ha nagyjából senki nem indul a választáson, csak a Fidesz és ők. Ez érthető, és ez Magyar Péter érdeke. De ugyanilyen szigorúak a sima választási politika vastörvényei is. Amelyik politikai párt, független képviselő a Tisza javára az elmúlt két évben visszalépett, az beismerte, hogy pártja, csoportosulása, mozgalma többé nem létezik ebben a formában. Civil szervezetek még lehetnek belőlük, hiszen végül is bélyeggyűjtő és galambász klubok is virágoznak az országban, miért ne lehetnének liberális és baloldali vitaegyletek is. Ha viszont a Momentum vagy a visszalépő balos kispártok arra számítanak, hogy majd egy Tisza-rendszerben hamvaikból feltámadnak és „a rendszerváltás után” újra szavazatokat fognak szerezni, akkor rosszul gondolják: ennek az esélye a nullával egyenlő.
Amennyiben nincsenek semmiféle követelései, választási ambíciói, akkor
A Kétfarkú Kutyák éppen azért küzdenek (vissza is lépnek, meg nem is, meg is indokolják választási indulásukat, de nem is), mert talán mégsem kizárólag ebben a kategóriában akarják alakítani az ország életét.
Borítókép: Tompos Márton, a tüntetést szervező Momentum országgyűlési képviselője beszédet mond az Ukrajna melletti szolidaritási tüntetésen Oroszország budapesti nagykövetsége előtt 2026. február 22-én / fotó: MTI/Bruzák Noémi
Bejelentkezés