Kisiklatja-e a múltfeltárást a nyitottaktak.hu botránya? Ki a felelős a Lezsák Sándort ért inszinuációért? Mit kezdjen az ország 36 évvel a rendszerváltás után az állampárti múlttal? Erről szól a legfrissebb Visszhangkamra.
Az új adás központi témáját az ügynökakták (részleges) nyilvánosságra hozása adja – Gavra kezdésként arról kérdezi vendégét, jó-e egyáltalán ez az egész. Kóczián úgy véli, érdemes megcsinálni a feltárást, mert mind a pszichológia, mind a történelem tapasztalatai azt mutatják, hogy „az elhallgatott történetek visszajönnek”. A teljes hallgatás csak azt okozná, mint ami például ’91-ben Torgyán Józseffel történt. Kóczián felveti az MSZP és az SZDSZ felelősségét is; épp a nyilvánosságra hozás az, ami segít abban, hogy „a végére lehessen járni” a dolgoknak.
Gavra elválasztandónak látja az MSZP és az SZDSZ felelősségi szintjeit: míg az utóbbit azért kritizálja, mert úgy lépett koalícióra az állampárt utódpártjával, az MSZP-vel, hogy azzal relativizálta az ügynökök és a titkosszolgálat szerepét, addig az MSZP indulását önmagában problémásnak tartja. „Az MSZP maga is egy kompromisszum volt”, reagál Kóczián; szerinte az egyértelmű antikommunista cezúra épp ezért lehetetlenült el.
Gavra az „információs kárpótlás” értelméről beszél: jó, ha az érintettek, leszármazottak megtudhatják az igazságot. Kóczián emellett azt hangsúlyozza, hogy az akták nyilvánosságra kerülésével nemcsak az emberi, de az „intézményi működés, a belső hajtóerő” szerepéről is sokat megtudhatunk. Kiemeli azt is, hogy nem lehet teljes a lista, hiszen a titkosszolgálat sem akarja felfedni a működését. Ha pedig a titkosszolgálatok szóba kerülnek, még a parlamenti képviselők is „lefagynak, lebénulnak”; „tabusítva” van maga a kifejezés is, ami hozzájárul a fogalom körül lévő ködösítéshez, magyarázza Kóczián.
Hiányolja, miért nincs elmondva, hogy a belügyminisztériumban kik férhettek hozzá a titkosszolgálati információkhoz 1990 előtt, csak mert „a demokratikus politikusok” nem voltak képesek a „történelmi igazságszolgáltatás érdekében” áttörni a hallgatáson. Magyar Péter viszont a rendszerváltás előtti korszakig nyúlna vissza, amivel a ’90 után kialakult rendszer „szimbolikus megalázására készül”, mondja Kóczián, hozzátéve: ebben szerinte nincs vita a Tisza párt első emberei között sem.
A beszélgetőpartnerek ezután áttérnek Lezsák Sándorra, akinek a neve az ügynökök között szerepelt, miközben megfigyelt volt. Botrányos az egész helyzet – mondja Gavra, aki szerint szükség lenne politikai felelősre is, majd hozzáteszi: kontextus...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.