Közelkép

A Közelkép első őszi adásában Gavra Gábor az NVVH-ról, az Unger Anna-ügyről, a Tisza párt és a Tisza-kormány működéséről és a személyi döntések okairól beszélget Schiffer Andrással.
 


Gavra Gábor rendhagyó módon kezdi az adást, megosztja a véleményét az NVVH-ról: elképesztőnek tartja, amit az „O1G brigád” művel Unger Annával. Schiffer próbál távolról közelíteni az „egész purparléhoz”, szerinte nagyon lényeges kérdés, hogy az óriási Tisza-tábor éppen egy személyi kérdés kapcsán „hasad meg”, pedig fontosabb kérdés az NVVH hatásköre és alkotmányos státusza. Felhívja Schiffer a figyelmet arra, hogy „miután Gulyás Marci installálta Magyar Pétert, Gyurcsány Ferenc már nem volt érdekes”, és ugyanígy elvesztheti érdekességét Magyar is, pedig a felé irányuló kritikán nincs mit mulatoznia az ellenzéknek. Azért nem, magyarázza Schiffer, mert Unger Anna, Magyar Péter és a Tisza felé elhangzó beszólások lényege, hogy a szavazók egy része nem érti, „mit szórakoznak itt büntetőeljárásokkal, azonnal tömlöcbe kell dugni, lámpavasra kell fölakasztani a Fidesz vezetőit”, pedig „ha jogállamot játszunk, és nem a ‘49-es Rákosi-terrort idézzük meg”, akkor „még a nép hatalma is korlátozott”.

Gavra visszatér az előző adás egy félbehagyott témájához: a személyzeti ügyekhez. Schiffer szerint a Tisza azzal bolondítja a szavazóit, hogy közvetlenül beleszólhatnak a fontos személyi döntésekbe, pedig demagóg módon nem lehet áthárítani e döntések felelősségét a választókra, és most ez a „demagógia csapott vissza bumerángként a Tiszára”. Schiffer kiemeli azt is, hogy a 29 fős párttagság tényét nem gúnyból ismételgeti, hanem mert éppen ebben a helyzetben van jelentősége ennek, jelesül, hogy ezen a 29 főn kívül senkinek nincs joga beleszólni a Tisza ügyeibe. Vannak helyette a Tisza-szigetek, amelyek jelenlegi helyzetét Schiffer úgy írja le, hogy a tagok meg lehetnek hasonulva, hisz egyrészt úgy érezhetik, ők a hősök, akik lebontották a diktatúrát, másrészt azzal kell szembesülniük, hogy az ígéretek ellenére semmibe nem szólhatnak bele. Azért a személyi ügyekkel kapcsolatban van hasadás, mondja Schiffer, mert az unalmas törvényhozással kapcsolatban nem volt szó társadalmi egyeztetésről, a látványos témákban, mint vezetők kapcsán viszont állandóan felmerül a társadalmi egyeztetés ígérete.

Gavra még egy tényezőre felhívja a figyelmet: az O1G-értelmiség részéről létezik egy hatalmas félreértés: ők a kormány „felsőházának képzelték magukat”. Schiffer hozzáteszi, hogy ezek az emberek úgy élik meg, hogy ők nyerték meg a választást, mégpedig azért, mert „olyan médiakörnyezet épült meg”. Pedig Schiffer fontosnak tartaná, hogy ezek az emberek lássák, nem választást nyertek, csak beültek a zsűribe.

Visszatérve az NVVH-ra és Unger Annára, Schiffer úgy fogalmaz, hogy a Tisza hálózati működése más logikájú, mint a NER-é: most „egymással konkuráló hálózati csomópontok vannak” és a Tisza működési logikájából következik, hogy nem választ olyan vezetőket, akik más csomópont képviselői. Épp ezért lett Unger Anna az NVVH-vezetője Schiffer szerint. Neki ugyanis – szemben Ligeti Miklóssal – nincs szervezeti háttere és „nem jelent potenciális fenyegetést”. Schiffer nem érti, miért nem lehet kijelenteni, hogy a kormány dönt hivatali személyi kérdésekben. Látható viszont, mondja Schiffer, hogy Magyar Péter „nincs abban a helyzetben, hogy teljes mértékben diszponáljon a személyzeti döntések felett”.

Gavra felolvassa Schiffer írását, amelyben Orbán Anitát idézi, aki a külföldi beavatkozásról és dezinformációról beszél. Schiffer kijelenti, hogy Orbán Anita „az egész kampány legnegatívabb szereplője”, inkompetens külügyminiszternek tartja, de szerinte mindez tudatos. Schiffer felteszi azt a kérdést is, hogy mégis „melyik közpolitikai területen indított el” a Tisza a NER-rel „homlokegyenest ellentétes politikát”? Egyetlen helyen, a külpolitikában.

A műsorban aztán bővebben átbeszélik Orbán Anita szerepét, előkerülnek a „progresszív hálózat” különböző szereplői, valamint az is, mi a közös Kádárban, Orbánban és Horn Gyulában.