A legfrissebb Közelképben Gavra Gábor és Schiffer András ott folytatják, ahol legutóbb abbamaradt a beszélgetés: most elsősorban Baka András jelöltségéről, személyéről, az úgymond társadalmi egyeztetésről és az államszervezet működéséről, valamint folytatólagos morális válságról beszélgetnek.
Baka András lett a Tisza köztársasági elnök-jelöltje, „széleskörű társadalmi egyeztetés után”, mondja Gavra némi malíciával, majd idézi beszélgetőpartnere, Schiffer András Bakáról szóló posztját. Schiffer a poszt kapcsán hangsúlyozza, hogy nem tartalmi minősítést mondott Bakáról, csak annyit, hogy „objektíven vitathatatlanul olyan személy, aki az életútjánál fogva megkérdőjelezhetetlenül alkalmas, méltó választás erre a tisztségre.” Ráadásul dramaturgiailag is jó húzás Baka jelölése, utalva ezzel arra, ahogyan anno Bakát eltávolította a NER, magyarázza Schiffer.
Bakával kapcsolatban az a problémája Schiffer Andrásnak, hogy a köztársasági elnöknek a nemzet egységét kellene megtestesítenie, ám ha valaki azt képviseli, hogy a Fidesz bukását az Európába történő visszalépésként kell aposztrofálni – és nem annak, hogy az embereknek elege lett a gazdasági pangásból, a basáskodásból és a korrupcióból –, az az említett kritériumnak nem tud megfelelni.
Schiffer beszél a 2011-es, a Figyelőben megjelent interjúról, amiben szerinte Baka András „hibátlan érvelést” adott elő arról, miért elfogadhatatlan személyre szabott alkotmánymódosításokkal elmozdítani közjogi méltóságot – ebben az esetben éppen Bakát. Ehhez képest, teszi hozzá Schiffer, Baka 2026-ban ugyanezt már egy úgymond történelmi helyzetben politikailag indokolhatónak tartja. Ez Schiffer szerint egy súlyos kettős mérce, konkrétan „vérforraló gátlástalanság”, és úgy látja, nem lehet olyan ember kinevezve az államszervezet demokratikus működésének őrzésére, aki, ha önmagáról van szó, alkotmányellenesnek tartja az efféle elmozdítást, de Sulyok Tamás kapcsán már megengedhetőnek.
Gavra arról beszél, hogy ezek a döntések „folyamatosan ellenreakciókat provokálnak”, de ha változik az irány és a Tisza netalán veszít, akkor újra könnyedén eltávolítható lesz majd (például) a köztársasági elnök, tehát a magyar államszervezet folyamatos válságáról beszélhetünk. Schiffer egyetért ezzel, hozzátéve, hogy a Sólyom László által 2006-ban „morális válságnak” nevezett helyzet folytatása a mostani.
Schiffer felhívja a figyelmet arra is, hogy rendkívül veszélyes, amit Orbán 2010-ben bevezetett, miszerint szabad választásokat forradalomnak, rendszerváltásnak kiáltunk ki. Azt, hogy a Fidesz úgy csinál, „mintha hirtelen ránkszakadt volna az önkény”, nevetségesnek tartja, és úgy látja, a volt kormányzópártnak számot kell vetnie a saját hatalompolitikájával. „Mind a Tisza, mind a Fidesz esetében is olyan szintű amoralitásról van szó, amire nagyon nehéz jelzőket találni”, jelenti ki Schiffer. Szerinte nem sikerült a Fidesznek sem „különbnek lenni” az előző kormányzópártoknál, a Tisza és a Fidesz közül pedig az első, aki képes lesz önmérsékletet tanúsítani, annak lesz esélye arra, hogy helyreállítsa a jogállamot Magyarországon.
Gavra felveti azt a kérdést, mi is valójában a társadalmi egyeztetés. Schiffer hisz abban, hogy létezik ilyen, de „kizárólag jogilag szabályozott módon” tudná elképzelni, mert a virtuális lincselés nem társadalmi részvétel. Magyar Péter a köztársasági elnökválasztás kapcsán ugyan ígéretet is tett arra, hogy lesz széles körű egyeztetés, még azt mondta, hogy az ellenzéki pártokat is be akarja vonni a folyamatba, majd kevesebb, mint egy nappal később megtörtént Polgár Judit felkérése, emlékeztet Schiffer. Ehhez képest meglepően professzionális végkimenetelnek tartja Baka András jelölését, akit egyébként konok és önálló emberként jellemez, így szerinte még az is előfordulhat, hogy Magyar Péter hamar megbánhatja a döntését.
Bejelentkezés