Visszhangkamra

Piknikek körül forog a Visszhangkamra új adása: egyfelől a DE! Akcióközösség hétvégi rendezvénye kerül szóba, majd Gavra Gábor és Kóczián Péter beszélnek egy másik piknikről is, a Fidesz kötcsei találkozójáról – mindamellett tárgysorozatba kerülnek a Tiszán belüli konfliktusok és az elszámoltatás lehetőségei is.
 


Gavra Gábor azzal kezdi, hogy a „Tisza párt számára legveszélyesebb szerveződés” a DE! Akcióközösség, ám Kóczián inkább azt tapasztalta, hogy a hétvégi DE!HOGYNEM fesztiválon részt vevők is Tisza-támogatók, Magyar Péter-pártiak, egy Orbán-ellenes közeg voltak, ám nem találkozott azzal a követeléssel sem, hogy azonnal börtönben lenne a helye bizonyos fideszes politikusoknak. Kóczián inkább a szakpolitikai kérdéseket látta a középpontban, nem a „klasszikus leszámolós témákat”. Hozzáteszi, hogy az eseményen inkább egy „szimbolikus nyomásgyakorló csoport” volt jelen, akik a közvéleményt szeretnék formálni. Kóczián megjegyzi azt is, nem egyetlen csoportot alkotnak a jelenlévők, és „nem csak a kormány felé szóló rendezvény” volt ez, hanem saját maguknak is szólt.

Gavra arról a közösségi médiában felbukkant felvételről kérdezi Kócziánt, amin Puzsér Róbert Unger Anna kinevezéséről beszél. Puzsér egy „önálló szereplő, önálló entitás”, aki a saját mozgalmának a véleményét képviseli, mondja Kóczián. Gavra rákérdez arra, mit gondol beszélgetőtársa Puzsér állításáról, kötött-e alkut Unger akár Orbánnal, akár Rogánnal – Kócziánnak azt válaszolja, még nincs elég információja ezzel kapcsolatban. Hozzáteszi, hogy van, aki szerint Magyar Péter nem akar elszámoltatni, mások szerint meg nagyon is akarja ezt, a harmadik vélemény pedig az, hogy Ruff Bálint közvetítésével „hűtenék le” az elszámoltatást. Kóczián azonban komplexebb politizálásra számít Rufftól, amiben többféleképpen alakulhat ez az „elszámoltatósdi”. Gavra „jobbakat gondol” Magyar Péterről, nem hisz az alkuban, sőt, szerinte Magyar elszámoltatást akar és a kötcsei piknik alapján inkább a De! Akcióközösséget tartja jelenleg a Tisza valódi kihívójának, főleg, mivel ők „nem a Tisza kreálmánya”.

Gavra ezután átvezeti a beszélgetést a kötcsei piknikre: sem a pikniken tartott előadásakor, sem a vasárnapi Bayer-showban nem látta különösebben erősnek Orbánt. Kóczián más véleményen van, szerinte Orbán igenis „következetesen halad a saját maga forgatókönyve szerint”, és a szokásos politikáját folytatja. Kóczián hozzáteszi, egyetlen mérőszámmal mér most Orbán: nő-e a Fidesz támogatottsága, illetve az tűnik Orbán céljának, hogy a Tisza egy „átmeneti időszak” legyen. Kóczián felveti, vajon elég-e a Fideszben gondolkodóknak az orbáni program, és elfogadják-e, hogy Orbán végig akarja csinálni a következő négy évet.

Az utolsó téma a 444 cikke, amely egy Tisza párton belüli komoly konfliktusról szól. Ennek lényege, hogy 2025. novemberében egy Radnai Márk köré rendeződő csoport „élesen bírálta” mind Magyar Péter vezetési stílusát, mind Tóth Péter kampányfőnök kampánystratégiáját. Ez a cikk Gavrát egy 1995-ben az SZDSZ-ről megjelent írásra emlékezteti, egy részben Kóczián Péter által írt korabeli cikksorozatra, mivel abban az időben hasonlóan „nem volt divat” rosszat írni a Magyar Narancsba az SZDSZ-ről, ahogyan most sem divat rosszat írni a 444-en a Tiszáról. Kóczián pluszpontot oszt a baloldali médiának, amiért feltárták ezt a konfliktust, majd élesen bírálja a jobboldali sajtót, mert az véleménycikkeken kívül sosem volt kritikus a Fidesszel.

Gavra felhívja a figyelmet arra, hogy ez nem magyar jelenség – utalva arra, ahogyan a Trump-ellenes USA-beli sajtó mindenben félrenézett Joe Bident illetően. Kóczián nem teljesen ért ezzel egyet, említi a brit és osztrák sajtóhelyzetet, ahol a média szereplői igenis jelentetnek meg kritikát „a saját” politikai csoportjukról.

Kóczián zárásként visszatér a Tiszán belüli konfliktusra, és aláhúzza, minden politikai szervezetben van konfliktus a központosított, hierarchikus működés és az alulról jövő kezdeményezések között, és úgy fogalmaz, itt az (volt) a kérdés, „kinek van hozzáférése Magyar Péterhez”.