Megroppantja-e a német és EU-s politikát az AfD áttörése? | Gavra, Kóczián és Tóth a Visszhangkamra Extrában

Gavra Gábor és Kóczián Péter Tóth Csaba Tiborral beszélget - utóbbi rendszerkritikus baloldali nézőpontból világítja meg az AfD győzelmét, annak hatását Németországra, Európára és az európai baloldalra.
 

Hogyan fordulhat elő, hogy olyan választói csoportok, amelyeknek a baloldalra kellene szavazniuk, inkább az AfD-t választják? – kérdezi Gavra Gábor az adás elején. Tóth Csaba Tibor szerint ennek „materiális és misztikus” magyarázata is van: eltűnt az NDK-s világ, de az emberek nem kaptak világmagyarázatot az új jelenségekre. A világ „kinyílt”, eltűnt az addigi társadalmi kohézió, „minden nihilistává” vált. Tóth szerint ezt az emberek összekötik olyan új dolgokkal, mint a Pride vagy a bevándorlás kérdése. Kóczián szerint a választók olyan „politikai zenét” keresnek, ami a sérelmeikre rezonál, és abban vélt vagy valós sérelmeik levezetését találják meg.

Gavra felvetése nyomán az adás arra fordul, miért érezhetik még mindig úgy a keletnémetek, hogy kimaradtak a nagy német egyesülésből. Tóth ezt az anakronisztikus „klasszikus nyugatnémet sovinizmus” számlájára írja, hisz már a nyugati részeken is ért el az AfD kimagasló eredményeket. A bevándorlóellenességgel kapcsolatban pedig azt tartja fontosnak megjegyezni, hogy az a vidékies részeken jellemző. Gavra szerint érthető, miért azok a társadalmi csoportok rezonálnak jobban az AfD üzeneteire, akik „eleve fenyegetettnek érzik a meglévő társadalmi helyzetüket”.

Tóth Csaba rátér arra, miben különbözik az AfD és a többi hasonló nyugat-európai párt vagy épp Trump. Az AfD szerinte más, utóbbi kifejezetten a remigrációról, azaz a migránsok kitoloncolásáról beszél. Felidézi a szélsőjobbos aktivisták és az AfD képviselőinek részvételével tartott 2023-as potsdami találkozót, ahol tervek hangzottak el „Németország kifehérítéséről”, a migránsok kipaterolásáról. Tóth hozzáteszi, az AfD ettől szeret elhatárolódni, bár – teszi hozzá Tóth – a németek tudják, hogy a megalkotói „halálosan komolyan gondolják” ezt a tervet.

Kóczián arról kérdezi Tóth Csaba Tibort, hasznos-e a szélsőjobboldali címke egy tömegpárt esetében, mire Tóth kifejti, hogy a tűzfalstratégia nem működött: az AfD lett a „hivatalos rosszfiú”, a valódi rendszerellenes párt, míg a másik oldal „kitaposott bohóccipőként” használja az antifasizmus fogalmát, hogy kényelmes politikai pozícióikat megőrizhessék. Kóczián úgy véli, nem lehet azt mondani, hogy szélsőséges az az AfD által képviselt állítás, miszerint a betelepülők „csak a meglévő törvényeket tartsák be”. Tóth szerint ez taktika, „tök jó kampányszöveg”, ám az AfD és szövetségesei mögött valójában „pókhálószerű” régi militarista és szélsőjobboldali hálózatok állnak.

Jobbra tolhatja-e a német politikát az AfD? – kérdezi Gavra. Tóth szerint migrációs témában már „réges-rég versenyeznek” a pártok. Az orosz–ukrán kérdésről szólva Tóth szerint az AfD-nek „politikai DNS-e” a militarizmus, mégis sikerült „beékelniük” a békekövetelést a programba.

Kóczián felveti, mi lenne, ha a „demokráciaformáló erők” az Alkotmánybíróságot használnák arra, hogy kivetessenek az AfD programjából programpontokat, míg Gavra azt kérdezi, lehet-e egy közel 30%-os támogatottságú pártot adminisztratív eszközökkel korlátozni. Kóczián szerint foglalkozni kell azokkal, akik a ’45 után, amerikai jelenléttel megszületett liberális demokráciát kérdőjelezik meg, míg Tóth úgy látja, maga az amerikai kormány biztatja az AfD-t. Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy Alice Weidel, a párt társelnöke és vezető személyisége belemegy abba, hogy kiveszik a nemkívánatos részeket a pártprogramból, majd hatalomra kerülésük után átírják a törvényeket, és visszahelyezik a kifogásolt programpontokat.

Gavra felvetése nyomán – ami arról szól, milyen gazdasági modell működik Németországban az újraegyesülés óta – Tóth megjegyzi, hogy nem beszélünk arról, milyen jó kapcsolatban van a német nagyipar az AfD-sekkel. Hozzáteszi, a profitérdekek miatt valószínű a hadiipar felemelkedése, ami pedig egyenes út a háborúk kialakulásához. Lezárásként még hozzáteszi, nem nézi ki a német politikából, hogy kiemelkedik „egy markáns erő” és egy erős vezető, aki nem az AfD-hez hasonló válaszokat ad – de örülne neki.

Az adásból jobban megismerhetjük a Die Linkét, a Balpártot is, és kiderül, hogy mit tud Angela Merkel, amit Friedrich Merz nem, valamint azon is elmerengenek, hogy jöhet-e AfD-kormány 2029-ben.