A kormány szeptember 5-én bejelentést tett. Idézet következik Kapitány István gazdasági miniszter közösségi oldaláról: „800 magyar vállalkozás, egyenként 10 millió forint támogatás. Elindul az »5+5« a Ganz Ábrahám program keretében!”. Ezzel azonban az új kormány a januárban meghirdetett, márciusban elindított Kisfaludy-csomag (hivatalos nevén: Kisfaludy Program, még hivatalosabban: Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program) támogatói döntéseit ismertette: 5 millió forint kedvezményes hitel mellé 5 millió forint vissza nem térítendő támogatás jár. A konstrukció tényleg valódi segítség lehet közel 800 vendéglátó vállalkozásnak, de önálló gazdaságpolitikai innovációként nem értelmezhető. A helyes minősítés: egy korábbi program felülvizsgálata és végrehajtása, új ernyőnév alatt. Az 5+5 konstrukció tehát nem új program.
Mi történt valójában?
A Ganz Ábrahám Gazdaságfejlesztési Program keretében gyorsított felülvizsgálat után 4 milliárd forint kedvezményes hitel és 4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatás folyósításáról döntöttek.
A bejelentés azonban nem új pályázat indulását jelenti. A korábbi kormány már január 31-én, a vendéglátást segítő 100 milliárd forintos akcióterv részeként ismertette az 5+5 konstrukciót. Az éttermek március 23-tól, a cukrászdák április 8-tól igényelhették; a nagy érdeklődés miatt a befogadást később felfüggesztették. A támogatás pozitív hiteldöntéshez és aláírt hitelszerződéshez kötött, beruházási és forgóeszközcélra egyaránt felhasználható.
Ebből következik, hogy szeptemberben nem új forrásnyitás történt, hanem korábbi kérelmek elbírálása.
Mennyiben más, mint a Kisfaludy-program?
A Kisfaludy Turisztikai Fejlesztési Program 2017-ben indult, 2030-ig tartó ernyőprogramként, eredetileg 300 milliárd forintos fejlesztési céllal. A konstrukciók szállodák, panziók, magánszálláshelyek, strandok és turisztikai attrakciók fejlesztését támogatták. A program indulásakor mintegy 2000 vidéki szálláshely, 30 ezer szoba megújítását és 5000 új munkahelyet vetítettek előre.
A nagy tömegű, 2020-as magán- és egyéb szálláshely-fejlesztésben közel 14 ezer pályázó mintegy 45 milliárd forintot kaphatott 45 ezer szoba felújítására. A strandfejlesztési program több ütemben futott; a IV. ütem kerete önmagában 3 milliárd forint volt. A szálloda- és panzióprogramoknál nagyobb, összetett beruházások, az 5+5-nél viszont kis összegű, szabványosított vállalkozási finanszírozás áll a középpontban.
A különbség tehát főként a méretben, a célcsoportban és a finanszírozási arányban van. Az intézményi logika viszont azonos: turisztikai kedvezményezett, a Kisfaludy pályázati felület, a finanszírozás és az állami támogatás. Ráadásul már januárban megjelent a 2=3 akció, amely 2 millió forint hitelhez legfeljebb 1 millió forint támogatást adott. Az 5+5 ennek nagyobb összegű, ágazatilag leszűkített rokona.
Eredmény vagy kommunikációs lufi?
A programot teljesen üres lufinak nevezni túlzás lenne. A 4+4 milliárd forintos döntés, ha a szerződéskötés és kifizetés megtörténik, kézzelfogható forrást jelenthet a vendéglátóhelyeknek. A konstrukció célzott, a támogatási összeg vállalkozásonként érdemi, a hiteldöntés pedig bizonyos pénzügyi szűrőt is jelent.
A kommunikáció újdonságtartalma ugyanakkor csekély. A szeptemberi bejelentés nem új keretet, nem új felhívást és nem új kedvezményezetti kört hozott, hanem egy januári intézkedés első döntési eredményeit. Ezért szakmailag indokoltabb a program újracsomagolásáról beszélni, nem pedig új támogatáspolitikai termékről.
Az eredményesség megítéléséhez ráadásul több kell a támogatói döntésnél. Nyilvánosan követhetővé kellene tenni a szerződött, kifizetett és szabályosan lezárt projekteket, továbbá a többletárbevételt, a termelékenységi hatást és a megőrzött munkahelyeket. A Kisfaludy-program hivatalos oldala ma is külön kezeli a megvalósítás alatt álló, a folyamatban lévő és a már fenntartási időszakba jutott projekteket. Ez önmagában jelzi, hogy a teljes program mérlege még nem zárható le.
A korábbi rendszer kockázatait két adat jól mutatja. Független adatgyűjtés szerint 2018 és 2021 között a nagy Kisfaludy-támogatások mintegy kétharmada az igénylők körülbelül fél százalékánál koncentrálódott. 2023-ban pedig 56 milliárd forintnyi, korábban megítélt turisztikai támogatást vontak vissza. Ezek nem teszik eredménytelenné az egész programot, de világosan mutatják, hogy a megítélt támogatás nem azonos a megvalósult és hasznosuló beruházással.
Mit tett még az új tárca?
Nem állítható, hogy az elmúlt négy hónap egyetlen érdemi gazdaságpolitikai bejelentése az 5+5 lett volna. A Gazdasági és Energetikai Minisztérium júniusban mintegy 500 milliárd forintos, uniós forrásra épülő energetikai pályázati csomagot jelentett be hálózatfejlesztésre és okosmérők telepítésére. Ez nagyságrendjében és céljában is lényegesen jelentősebb az 5+5-nél, bár a források tényleges hozzáférhetősége és a projektek végrehajtása ott is külön vizsgálandó.
Az viszont védhető kritika, hogy a turisztikai támogatáspolitikában egyelőre inkább folyamatban lévő konstrukciók átvilágítása, kezelőváltása és újrakeretezése látszik, mint új fejlesztési modell. A Kisfaludy2030 által kezelt felhívások 2026. március 1-jével a Magyar Turisztikai Ügynökséghez kerültek; az 5+5 döntés pedig már a Ganz Ábrahám program ernyője alatt jelent meg.
A tárca kommunikációját figyelve ugyanakkor feltűnő az aránytalanság a bejelentések hangereje és tartalma között. A minisztériumi közlemények rendre nagyszabású célokat fogalmaznak meg – versenyképességi fordulat, új iparpolitika, a kkv-szektor megerősítése –, ám ezekhez ritkán társul számonkérhető konkrétum: ütemterv, forrástérkép, felelős, határidő vagy mérhető célérték. Az államtitkári kar működése is inkább reprezentatív, mint kezdeményező: konferenciamegnyitók, beszélgetések, koccintások sora dokumentálható, de önálló, új és az államtitkárokhoz köthető szakpolitikai javaslat vagy eredeti program alig. Ez nem személyi kérdés, hanem működési minta: a tárca eddig a meglévő eszközök újracsomagolásában és kommunikálásában volt erős, nem új gazdaságpolitikai tartalom előállításában.
Demján helyett Ganz: névcsere és programfolytonosság
A Demján Sándor Program és a Ganz Ábrahám Gazdaságfejlesztési Program névadási logikája feltűnően hasonló. Mindkettő egy-egy közismert magyar iparos nevét használja hívószóként, amely egyszerre ad történeti tekintélyt és könnyen kommunikálható ernyőt különböző támogatási eszközöknek. Önmagában ez nem probléma, de az 5+5 esetében a névcsere nem járt együtt bizonyíthatóan új finanszírozási modellel: a kedvezményezetti kör, a Kisfaludy intézményi háttér és a hitelhez kapcsolt támogatás is kialakult már korábban.
A Demján weblap program története ugyanezt mutatja. A „Minden vállalkozásnak legyen saját honlapja” konstrukciót szakmai és politikai kritika érte, majd a finanszírozást átmenetileg rendezetlennek találták. A nyilvános adatok ugyanakkor azt mutatták, hogy az első ütemben 39 minősített szolgáltató vett részt, közel kétharmaduk magyar kkv volt, és nyílt pályázati eljárásban, szakmai referenciák alapján választották ki őket. A fellelt dokumentumok nem támasztanak alá olyan általános állítást, hogy a szolgáltatói kört NER-es cégek alkották volna, és nyilvánosan közzétett, programszintű szabálytalansági megállapítást sem tettek. A kormány az első ütem teljesítésére és a már megvalósult projektek elszámolására szeptember 30-ig adott lehetőséget, legfeljebb 7,3 milliárd forint finanszírozásával. Fontos pontosítás: ez nem azt jelenti, hogy új kérelmeket fogadtak be szeptember közepén, hanem azt, hogy megtörtént a futó első ütem lezárása és elszámolása.
Hasonló folyamat zajlott a Demján Sándor Tőkeprogram esetében. Az átvilágítás idején 172 vállalkozás közel 46 milliárd forint már megítélt forráshoz nem jutott hozzá. Augusztusban azonban az MFB jóváhagyta a továbbműködéshez szükséges kezelési szabályzatot, vállalta a megfelelő vállalkozások finanszírozását, és négy hónappal meghosszabbította a befektetési időszakot. A program keretösszegét csökkentették, vagyis ugyanarra a konstrukcióra összességében kevesebb forrás jut. A szervezeti következmények hátterében sem minisztériumi vizsgálati megállapítás áll: az alapkezelőt az Magyar Kereskedelmi és Iparkamara működteti, így az irányítási változások elsősorban a kamarán belüli belharcok lenyomatai, nem az átvilágítás szakmai eredményei. A nyilvános közlésekből programszintű szabálytalanság nem olvasható ki; ami dokumentálható, az a keretszűkítés és a kamarai erőviszonyok átrendeződése.
E három ügyből mégis kirajzolódik egy kommunikációs minta: először az általános bizalmatlanság belengetése történik a közösségi médiában, ezt felülvizsgálat követi, ezzel párhuzamosan a folyamatban lévő kifizetések átmeneti fékezése és a keretek csökkentése; ezután a vizsgálat nem igazolja az eredeti, széles körben terjesztett gyanút, miközben technikai, irányítási vagy költségvetési módosításokat vezetnek be; végül a korábbihoz igencsak hasonló eszköz, de egy új ernyőnév alatt jelenik meg.
Ez elemzői következtetés, nem minden programra automatikusan alkalmazható tényállítás. A fenti programok esetében azonban a folytonosság dokumentálhatóbb, mint az újdonság szakmai ereje. Az igazi kérdés az, hogy a már futó, több százmilliárdos programokból mennyi beruházás készült el, mennyi forrás hasznosult, és milyen mérhető teljesítménynövekedést hozott. Új címkék helyett először ezekről kellene egységes, projekt- és kifizetési szintű mérleget közölni.
Borítókép: Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter azonnali kérdésre válaszol az Országgyűlés rendkívüli ülésén 2026. augusztus 27-én / fotó: MTI/Balogh Zoltán
Bejelentkezés