A Visszhangkamra legújabb adásában Gavra Gábor az ideiglenes kinevezésekről, a Redditről és a kommentelőkről, valamint a Fidesz mostani legnagyobb hiányosságáról kérdezi Kóczián Pétert.
 


Korrekciós képesség vagy gyengeség és kormányzati zűrzavar, ami a NAV új vezetője körül történt? – teszi fel a kérdést Gavra Gábor. Kóczián Péternek fogalma sincs, a magyar sajtó nem szolgáltatott infót arról, mi történt, de szerinte mindez lehet akár kommunikációs hiba, lehet belső káosz, és elképzelhető akár az is, hogy egy, a kritikákra érzékenyen reagáló kormányt látunk. A kérdés Kóczián szerint az, hogy ha „egy véleményvezér vagy egy hős” fogalmaz meg kritikát, akkor arra mekkora hangsúlyt érdemes fektetni, illetve lényeges, hogy a nyilvánosság megkérdezi-e ezeket a kritizálókat arról, hogy mire alapozzák kritikáikat.

Mit tud kezdeni a Magyar-kormány a Reddit-közvéleménnyel, a kommentmezőkkel, és vajon lehet-e így nyugodtan kormányozni, kérdezi Gavra. Kóczián általános hatalmi kérdésnek látja, hogy egy kormány „eszköz, vagy maga is egy erőközpont”. Magyar korábbi ígérete az volt ugyanis, hogy nem fog tisztogatásba kezdeni, csak a valódi politikai kedvezményezetteket távolíttatja el, most viszont „a nép” nyomasztja a kormányt, és abba az irányba tereli, hogy „mindenkit kisöpörjön, aki a legkisebb szerepet is játszotta az Orbán-rezsim működtetésében”, magyarázza Kóczián. Gavra felhívja a figyelmet arra, hogy „hiba összekeverni a népet a saját kommentelőinkkel”, amivel Kóczián egyet is ért, de kiegészíti ezt azzal, hogy ha ennyire figyel egy kormány a kommentelőkre meg a népharagra, akkor végül kiszorítja őt a hatalomból egy, nem is az egész társadalmat leképező kommentsereg. 

Alapvetően inkább az a mélyebb kérdés, fűzi tovább Kóczián, hogy van-e elég tudása, rutinja azoknak a szereplőknek, akik nem voltak vezetők az Orbán-kormány alatt. Szerinte Magyar Péter álláspontja az, hogy „hozzuk át, akit át lehet hozni – például azért, mert nincs más”. „Nincs két elit”, amely kormányzóképes lenne, fogalmaz Kóczián, azt viszont szerinte előre kommunikálni kellett volna, hogy „átmeneti vezetések” lesznek. Ezért látja most úgy, hogy nemcsak kommunikációs, hanem politikai zavar is támadt ebből. Ha Magyarnak mindig minden miatt magyarázkodnia kell, akkor egy „Orbán Viktor 2” lesz belőle, így viszont az látszik, hogy „ebben a kormányban csak Magyar Péter beszélhet”, és ez az egész a „nem demokratikus jelleget és érzetet erősíti” a miniszterelnökkel kapcsolatban.

Különbség van aközött is, amit Magyar mond és csinál, reagál Kóczián a beszélgetés következő blokkjában az államtitkári végkielégítések kifizetése kapcsán. Kóczián elmagyarázza, hogy ez a történet azért érdekes, mert itt látszik az, hogy a régi rendszerből átemelt szereplők megőrzik-e az Orbán-kormányra jellemző működési mechanizmusokat. 

Gavra az utolsó részben a Fideszt, illetve Török Gábor politikai elemző Facebook-posztját hozza szóba – utóbbiban Török a Fidesz megújulásának hiányáról ír. Kóczián látja a Fidesz próbálkozásait, míg Gavra „döbbenetesen passzívnak” nevezi a meghatározó ex-kormányzati szereplőket. „Individuális teljesítmények vannak ma a Fidesz-frakcióban”, és amíg ez így működik, a Fidesz nem fog újra strukturált, erős pártnak tűnni, egészíti ki a megállapítást Kóczián. 

Abban mindketten egyetértenek, hogy most van értelme a parlamentnek; Gavra úgy látja, Magyar a demokrácia felé mozdult el azzal, hogy jelen van az Országgyűlésben, lehet őt kérdezni, élvezi is ezt, Kóczián pedig azt gondolja, Magyar provokálja is, hogy egy működő parlament felé mozduljon el a közélet, míg a Fidesz nem él ezzel a lehetőséggel. Kóczián meg is mondja, miért: a Fidesz egy dologról nem hajlandó beszélni, mégpedig arról, hogy Orbán Viktor mit rontott el. 

Felmerül egy Antall-kori történet is, amely megválaszolja, miért nem lehet „nullkilométeres emberekre” bízni mindent, továbbá szó esik arról, hogy milyen szerepe van és kell legyen egy pénzügyminiszternek, valamint Panyi Miklós vagy Toroczkai László parlamenti beszédei is kitárgyalásra kerülnek.