250 éves ma, de lehet, hogy jóval idősebb. Mit lehet erről írni?
Americana, javasolja ChatGTP. De mit is jelent ez a kifejezés? És főleg, mit jelentett ez a mi életünkben?
Americana: az amerikai kultúrára, történelemre és hagyományokra jellemző tárgyak, jelképek, szokások és hangulat összessége; az amerikai életérzés sajátos, nosztalgikus világa.
Példák erre:
De mélyebbre mennek ezek a dolgok.
Mint sok emigránsnak, nekem is volt három nagy Americana-időszakom. Mint magyar gyereknek, az első képalkotás a Nagy indiánkönyvből jött. Natty Bumpó, Csingacsguk, Huron-tó. Klasszikus indián történetek, vadnyugat. És ahogy nőttünk, jött a Zabhegyező, jött John Updike, a Huszonkettes csapdája, és a filmek, Szelíd motorosok, Apokalipszis most, Annie Hall. Gazdag mese- és életvilág. Csak itt-ott villant be fekete-fehér hírekkel egy másféle realitás, Martin Luther King, JFK, egy emlékezetes dokumentumfilm, az Isten malmai.
A nyugat-németországi táborokban és menekültotthonokban egy teljesen más kép várt ránk. A felszín alatt kavargó irigység és gyűlölet. Bármi, ami amerikai volt, a németek erőteljes szarkazmussal és lenézéssel tálaltak. Igen, az amik, ők mindent jobban tudnak. És itt ért el bennünket még nagyon fiatalon a Reagan-választás, és a szerencsétlen John Lennon-dolog. New York utcái, kétségbeesett fiatalok. Egy váratlanul más világ.
Mint sokaknak, amikor a karitászgép New Yorkba ért, minden hatalmasnak tűnt, a buszok, az utak, a forgalom, a város. Első látásra belemart az emberbe, és sosem engedte el.
Sokan szeretik ismételgetni, New York nem Amerika és Amerika nem New York, de nem olyan egyszerű ez. Összefonódott a kettő, és nincs egyik a másik nélkül.
A következő nyarat egy connecticuti diáktáborban töltöttem. Talán ez volt az első klasszikus Americana-élményem, július 4. Megható tábori piknik, BBQ, főtt kukorica, dinnye, rántott csirke, piros-fehér-kék fagylalt. Egy összetákolt színpadon Thornton Wilder, A mi városunk.
Volt ebben a darabban valami mélyreható egyszerűség. Mint a csángó balladák fájdalma, ez is megmaradt bennem mindörökké. Csodálkoztam, van ilyen Amerika is?
Késő este a baseballpályán gyülekeztünk. Nem volt tűzijáték, léggömböket eresztettünk az éjszakába, kis jókívánságokkal, szerelmes levelekkel. Az új Springsteen-album játszott a hangszórókon, I’m on Fire, és a kislemezről, Jersey Girl. Talán az egyik legjobb kombináció a rock történelmében.
És lassan elmúlt ez az este is. Hiába könyörögtünk, hiába vágyakoztunk, hogy maradjon örökre.
Lassan jöttek az új felfedezések.
A hálaadás napja a kaliforniai rokonokkal, Valentin-nap egyedül a jéggé-fagyott New Yorkban, az első Yankees-baseballmeccs a gyerekekkel, sör és hot dog Chicago Wrigley Field lelátóin, hajó harangok Új-Fundland felé ködös őszi hajnalokon, a vámtisztek vidám köszöntése a repülőtereken egy hosszú utazás után. Welcome Home!
De a legnagyobb felfedezés a legszomorúbb, hogy nem mindenkinek nosztalgikus életérzés Amerika. Mélyek a sebek, az üveges tekintetek, az elfordított fejek. Akiknek nem álom ez az ország. Akiknek nem vidámság ez az ünnep, akiknek nem nyíltak meg az ajtók, akiknek csak egy kívülálló bepillantása jutott ebből a sajátos kétszázötven éves kísérletből.
És ez is Americana – egy hatalmas, milliók életéből összeolvasztott világ.
Borítókép: Fireworks over the National Mall in Washington, D.C., every July 4 are preceded by a concert program known as A Capitol Fourth, which takes place outside the U.S. Capitol and is televised on the American public television network PBS. Forrás: Wikipedia.
Bejelentkezés