Sok minden miatt el lehet ismerni Magyar Péter és a Tisza-kormány tevékenységét. Én őszintén örülök annak, hogy már nem a Fidesz van hatalmon, és pont az új kormányba vetett bizalmam és optimizmusom az, ami miatt azt gondolom, lehet kritizálni őket. Egy esetleges rendszerváltásnál meg kell történnie az elszámoltatásnak, a kérdőre vonásnak, és igen, a megbocsátásnak is.
A kontextus pedig 2013 tavaszán egy politikailag rendkívül aktív időszak, ahol gimnazisták, egyetemi hallgatók, fiatal felnőttek igyekeztek demokratikus idealizmusukat megélve felszólalni az igazságtalannak, antidemokratikusnak tartott intézkedések ellen. Ezek a fiatalok naivan és mindent elborító jóindulattal jelentek meg akár a Fidesz-székháznál, akár a régi Kossuth téren, és vettek részt erőszakmentes polgári engedetlenségi akciókban. Megterhelőek ezek, az ember érzi, hogy világmegvált, fontos szerepe van a társadalomban, kibekkeli a fogdán eltöltött időt, majd másnap találkozik az akkori Fidesz-média valóságával lejárató műsorok formájában, ahol mindent, amit csinál, gondol, ami a szándék, hirtelen egy minimum Magyarország-méretű összeesküvésnek titulálnak, és személyes támadásokat indítanak ellene, úgy, hogy a támadó viszont egy arctalan, névtelen, megfoghatatlan, de úgy tűnik, mindenen felül álló erő. Nevet talán rendel hozzá egy tinédzser, de arcot, körülményeket már nem.
Ebből az arctalanságból emelkedik ki váratlanul Bodacz Balázs 13 évvel később. Pikó András nagyon helyesen mutatott rá a nyilvánosságban, hogy kit is terveznek kinevezni a közmédia egyik vezetőjének. Egy olyan emberről beszélünk, aki 2013-ban is felnőtt volt, ellentétben sok betámadottal; aki szakemberként pontosan tudta, hogy mit csinál, amikor elkészítette a Célpont-adást.
Úgy tűnik, ez a mostani időszak nemcsak a rendszerváltásról, hanem a bűnbánatról is szól, most van itt ennek az ideje. Felmerül a kérdés bennem is, miért csak azután került szóba ez az eset, miért csak akkor kért elnézést az illető, amikor ki lett kényszerítve, illetve azon gondolkozom, nem találhattak volna-e olyan szakembert Bodacz helyett, aki nem csinált ilyet. A megbocsátás akkor lehetséges, ha valaki tesz is érte. Ebben az esetben azonban hiányzik a bűnhődés: a hiba belátása csak egy dolog. Ráadásul megbocsátani csak bocsánatkéréskor lehet.
Ha kicsit nagyobb teret akarunk belátni, kénytelenek vagyunk foglalkozni a kormánnyal is, ennek kapcsán pedig jó lenne választ találni arra a kérdésre, hogy miért kell olyan embereket választani fontos pozíciókba, akik ennyire megkérdőjelezhető dolgokat tettek, és hogy vajon hányaknak kell majd még bocsánatot kérni.
A sok (megkérdőjelezhető, vagy minimum átgondolandó) megbánás közepette sem szabad elfelejteni, hogy a megbocsátás létező dolog, meg lehet bocsátani (bár érintettként én inkább elengedtem ezeket az ügyeket). Itt azonban zavaró a helyzet, hisz nem volt igazságtétel, sőt, úgy néz ki, mintha valaki felfelé bukna, és ezzel a kinevezéssel az az állítás is megszületik a Tisza részéről, hogy egyrészt lehet lejárató kampányokat csinálni, majd pozícióba kerülni, másrészt ezzel mintha Bodacz akkori tevékenységét is jutalmaznák. Persze, mindenki jött valahonnan, és meg lehet változni, de nem kell elfelejteni valaki munkásságát. A valódi igazságtétel az, amit a szégyen hív elő, ami nem a nyilvános megalázás (azaz kikényszerítés) miatt történik, de Bodacz üzenetében inkább a siettetés látszik, hogy lépjen már túl ezen mindenki, rég nem ez a helyzet. Ez az, amivel elmossa az általa annak idején kipécézett emberek megélését, hisz ha ő már túllépett ezen, akkor a többiek miért nem.
Ami fontosabb Bodacz személyénél – mert nem szabad boszorkányüldözéssé válnia ennek a történetnek –, hogy vajon az új kormány miért ilyen szereplőket választ. Próbáljuk nézni a nagyobb képet. Az is megtörténhet, hogy a Tiszában elfelejtették, mit dolgozott Bodacz 2013-ban, hisz ugye a magyarok politikai emlékezete rettenetesen rövid, ami persze rémisztő lenne. Egészen mást jelent, és talán még rémisztőbb, ha nem felejtették el. A kormány döntése (amolyan madarat tolláról-elv alapján) elárulja, hogy mit jelent, ha ilyen embereket tart alkalmasnak bizonyos pozíciókra: mindent felülír a menedzserszemlélet. Hisz tulajdonképpen Bodacz remek munkát végzett a Hír TV-nél anno, az emberek a mai napig emlékeznek arra, mi volt a Bajnai-gárda. Nem kell aktívan haragudni a Bodacz-félékre (én se haragszom, minek?), de azon valóban érdemes elgondolkodni, miért választ egy új kormány az előző rendszerben valóban megkérdőjelezhető munkát végző embert ilyen fontos pozícióra.
Borítókép: Bodacz Balázs / fotó: ATV
Bejelentkezés