Egyetlen korábbi magyar politikus férfiassága sem vált olyan mértékben vitatott kérdéssé, mint Magyar Péteré: rengeteg, különösen női rajongója számára filmsztárként imádott hőssé vált, míg szintén szépszámú kritikusa számára a férfiasság nevetséges megcsúfolását testesíti meg. Ez a téma túlmutat a személyes karakter és stílus kérdéskörén: a modern férfiasság és vele a modern államférfi ideáljának erodálódása elválaszthatatlan a politika alapvető kérdéseitől, hiszen az ezekkel kapcsolatos elképzelések egymás viszonylatában formálódtak a modernitás kezdeteitől fogva. Mindennek tehát nem az a tétje, hogy ki-ki ízlésének milyen karakterű politikus felel meg, hanem elsősorban a modern politikai demokrácia válsága. A férfiasság eszményének megváltozását vagy gátoltságát nem célom normatív alapállásból értékelni, ehelyett az azt kiváltó nagyobb ívű folyamatokra és annak politikai következményeire óhajtok rávilágítani.
Áradó indulatok: a férfivá érés kudarca
A Magyar Péter politikai tevékenységét érintő kritikákban olyannyira gyakran kerülnek elő a kudarcos vagy elégtelen férfiasság toposzai, hogy nem kell a politikai tartalmakkal akár csak időnként találkozó olvasóknak bemutatni ezeket. Az is könnyen észrevehető, hogy e kritikáknak nemmel és korral kapcsolatos összetevői is vannak, hiszen a miniszterelnök jellemét és viselkedését nem a férfiasnak, hanem a nőiesnek tartott, illetve nem a felnőttekre, hanem a gyerekekre (sőt, a neveletlen, kezelhetetlen gyerekekre) jellemző vonásokkal írják le. Természetesen nemcsak a közösségi médiában keringő mémek tömkelegére gondolok, amelyeken Magyar Péter például tomboló óvodásként vagy Ursula von der Leyen által pelenkázott csecsemőként, ritkábban női ruhában jelenik meg, hiszen a politikai megszólalásokban és elemzésekben is rendre előkerül az a bírálat, hogy a miniszterelnök nem felel meg az érett férfiaktól elvárt normáknak, legkevésbé az államférfiúi ideálnak.
Hogy a férfiasság és férfiatlanság ezen kérdései szorosan kapcsolódnak a politikai közbeszéd sokak által kritizált le- vagy továbbromlásával, ami az elmúlt hetek parlamenti közvetítéseiben csúcsosodott ki, szintén szembeötlő. A miniszterelnök viselkedésében sokak által hiányolt önuralom, kiegyensúlyozottság és indulatkezelési képesség a modernitással formálódó férfiasságeszmény legfőbb alapjellegzetességei, habár ez sok fiatal számára talán meglepő lehet – utóbbi kérdésre a későbbiekben térek vissza.
Ez a férfiasságeszmény a modern polgári társadalom kialakulásával jelent meg, amikor is a piac, a politika és a nyilvánosság új követelményeket támasztott a formálódó polgári réteg férfijai számára. A vezetői alkalmasság legfőbb záloga a sziklaszilárd önuralom és az érzelmi kiegyensúlyozottság...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.
