A Visszhangkamra friss adásában szóba kerülnek az új kormányszóvivők, ezzel együtt pedig téma az új kormány sajtóhoz fűződő viszonya, továbbá Magyar Péter miniszterválasztásai, valamint az, hogy ebből mi következhet a kormány politikai működésére nézve.
Gavra Gábor helyzetet vázol, hiszen éppen a miniszteri meghallgatások zajlanak, a szóvivőket is bemutatták. Kóczián Péter sajnálkozik kissé, szerinte a Lázár-féle kormányinfó volt a legjobb, ellenben Gulyás Gergely szereplését az unalmas jelzővel illeti. Úgy látja, hogy a kormányszóvivői tájékoztató bejelentésekre való. Ami az új kormányt illeti, nem bízik abban, hogy politikai konfrontációt vállal(hat)nak majd a sajtószóvivők. Gavra nem biztos ebben, vitatja Kóczián álláspontját, aki azonban kiemeli, hogy ettől a formációtól funkcionalitásra számít, mert a három szóvivő nem belsős, nem lesz rálátásuk a folyamatokra. „Nagyon sok múlik a miniszterelnöki felhatalmazáson” – teszi hozzá Kóczián.
Ezután Gavra Gábor az elmúlt napok eseményeinek értékelése felé tereli a beszélgetést. Kóczián szerint „Magyar Péter–Tisza Párt-diadalünnep” volt az elmúlt pár nap, de meglepi, mennyire lógatják az orrukat a Fideszben. Se Gavra Gábor, se Kóczián Péter nem érti, hogy a Fidesz miért van még mindig ennyire kiborulva, és kiváltképp azt nem, hogy miért lepődtek meg ennyire a bukáson. Gavra megállapítja, hogy szerinte a NER-garnitúrát kizárólag a pénz tartotta össze, és az látszik most, mintha semmit se gondoltak volna komolyan abból, amit eddig mondtak. Kóczián azonban figyelmeztet, hogy nem látunk a színfalak mögé, az is lehet, hogy – miközben a legtöbben maradnak – néhányan látványosan „lefalcolnak” a Fidesztől.
Meglátjuk – mondja Kóczián –, hogy melyik Orbánt látjuk majd: a megbocsátót vagy azt, aki nem felejt és számontart mindent. Lokális szinten is érdekes lesz, hogy hogyan zajlik az átrendeződés. Gavra erre megjegyzi, nem látja, hogy miért ne írnának ki nagyon gyorsan önkormányzati választást, ám Kóczián szerint az elemzők gondolkoznak így, a politikusok óvatosak. Egy új választás kétesélyes, sok minden történhet addig – magyarázza. Számolni kell azzal, hogy Magyar Péter a Fideszből jött – inti Gavra óvatosságra Kócziánt. Elemzőként persze evidenciának tekintik, hogy megszorítások lesznek, ám Magyar Péter megtanulta, ennek még a látszatát is kerülni kell – mondja Gavra. Kóczián szerint azonban romolhat úgy a költségvetés, hogy a Tisza rákényszerül arra, hogy akár a saját tábora ellen menjen, viszont nagyjából semmit sem tudunk arról, hogy az új kormány mit gondol.
A beszélgetés azzal is foglalkozik, hogy Magyar Péter milyen európai küldetéstudattal indulhat neki a kormányzásnak, elképzelhető-e egy közvetlen legitimációra építő modell. Gavra szerint „a Néppártnak lehet, hogy nagyobb szüksége van a Tiszára, mint fordítva”, míg Kóczián azt is el tudja képzelni, hogy „Magyar Péter úgy fog kormányozni, mint a koraközépkori királyok”: a néppel találkozni, kapcsolattartásként megy majd országjáró körútra.
Gavra Gábor felveti, hogy arra lehet számítani, „egymással versengő miniszterek” korszaka következik, akik a nyilvánosságon keresztül akarnak lobbizni, és érdekes kérdés, hogy mi alapján készül majd el a Magyar-kormány prioritási listája. Gavra Gábor hozzáteszi, hogy az elszámoltatással kapcsolatban két biztató fejleményt is lát: az igazságügyi miniszter cseréjét és azt, hogy a Vagyonvisszaszerzési Hivatal az Országgyűlésnek lesz felelős. Kóczián inkább „uralomtechnikai eszközrendszerrel” történő játéknak látja ezt, de felvázol olyan helyzetet, amiben Gavrának mégis igaza lehet. Összességében Kóczián úgy gondolja, hogy Magyar Péter „jól csomagol”, hiszen így a Parlament lesz a felelős az elszámoltatási folyamatokért, ami „tulajdonképpen outsourcing”.
Az adásból kiderül az is, mi várhat Mészáros Lőrincre, milyen szerep jut a Fidesz-frakciónak, mi lehet Radnai Márk logikája, és mi köze annak a jakobinusokhoz.
Bejelentkezés