Miközben az amerikai sajtó és a globális közfigyelem többek közt a Trump elnök elleni harmadik, szerencsére sikertelen merénylettel és annak politikai utóhatásával van elfoglalva, az Egyesült Államok társadalma fuldoklik szabad fegyvertartás negatív ártalmaitól és a lőfegyverrel elkövetett erőszaktól. Évente átlagosan 17 ezer gyilkosságot követnek el lőfegyverrel, átlagosan kéthetente kerül sor iskolai/egyetemi lövöldözésre. Az amerikai haderő pedig némileg ellentmondásos módon éppen a drámaian megcsappanó fegyverkészletei miatt aggódik egy újabb közel-keleti háborús konfliktus közepette.
Mindemellett a washingtoni hadvezetésnek a Pentagonban olyan jelentésekkel kell bajlódnia – és az azokban foglaltakra megoldást találnia –, amelyek szerint a felkészült hadmérnökök, szakképzett haditechnikai szakembergárda, azaz a humán erőforrás krónikus hiánya immár komolyan veszélyezteti az amerikai katonai stratégiai előny és domináns pozíció fenntartását a legfőbb rivális nagyhatalommal, Kínával szemben. Az újabb hidegháborús korszak fegyverkezési versenyében e pillanatban úgy tűnik, Kína áll nyerésre Amerikával szemben, köszönhetően a távol-keleti óriás az utóbbi két évtizedben folytatott rekordmértékű hadiflottaépítési, rakétafejlesztési és atomfegyverbővítési programjának.
Ha áttekintjük és összevetjük a nyilvánosan elérhető állami katonai projekteket, a különféle védelmi költségvetéseket és a tömegpusztító fegyverek számát, látványosan megmutatkozik az amerikai–kínai–orosz nagyhatalmi fegyverkezés hatása, hiszen annak nyomán
Nem mellékes, hogy mindkét kontinensen véres háború zajlik: az egyik Ukrajnában, a másik Izrael, Libanon, Irán és a Perzsa-öböl térségében – és ezeknek globális stratégiai és húsbavágó gazdasági kihatásai vannak. Mindezeken felül a következő években várható egy időzített bomba aktiválódása, egy tűzfészek belobbanása a Távol-Keleten: politikai és katonai összeütközés Kína és Tajvan között, potenciálisan regionális, sőt nagyhatalmi implikációkkal, melyek Észak- és Dél-Koreát, Japánt és az Egyesült Államokat is konfliktusba sodorhatják.
A Niall Ferguson skót történész által tett stratégiai felismerés, a Ferguson-törvény azt állítja, hogy
sőt, 2025 óta az amerikai államadósság mértéke – mintegy 39 ezer milliárd (billió) dollár – túlszárnyalta az amerikai gazdaság nettó teljesítményét is (GNI) mintegy 120 ezer dollár/fő mértékben. Utóbbi adat...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.