Don Quijote Sancho Panza nélkül maradt: a magyarországi választások szerbiai utóíze

Aleksandar Vučić Orbán Viktor nélkül olyan, mint Don Quijote Sancho Panza nélkül, vagy ha úgy tetszik, olyan, mint Stan Pan nélkül.

Márpedig a szerb elnök kénytelen lesz megszokni kebelbarátjának és hűséges szövetségesének, politikai intimusának hiányát, akivel oly sok meghitt pillanatot töltött jajinci borpincéjében vagy éppen a szabadkai Mitykó burekozóban. Ezentúl nem lesz kivel megosztania szuverenista álmait és az egész világgal való kalandos truccolását, hiszen

A szerb elnök keserű bánatában osztozott túlbuzgó propagandistája, az Informer lap és tévé főszerkesztője, Dragan J. Vučićević is, aki április 12-én, a magyarországi választások napján, amely egybeesett az ortodox húsvéttal, a stúdióban zajló önfeledt minitivornya közben értesült Orbánék bukásáról. Nagy barátjának nevezte a távozó miniszterelnököt, majd (talán egy kicsit a slivovica hatására is) könnybe lábadt a szeme.

Magyar Péter üzenete a szerb néphez: „Merítsenek erőt a magyarországi választásokból”

Miután felocsúdott a sokkból, Vučić „fogcsikorgatva” gratulált Magyar Péternek. Amolyan diplomáciai formula szerint együttműködést, stabilitást, kétoldalú kapcsolatokat említett. Nem sokkal utána azonban újabb megrázkódtatás érte a szerb elnököt.

Magyar ugyanis interjút adott a szerbiai N1 rezsimellenes televíziónak, amelyben egyebek között azt mondta, „sejti, ki áll Aleksandar Vučić, Orbán Viktor és Robert Fico szoros barátsága mögött”.

Hozzátette: nem kíván beleavatkozni Szerbia belügyeibe, de a szerb népnek azt üzeni, merítsen erőt a magyarországi választásokból.

A kampány során – emlékeztetett – történt egy akció, amely hamis zászlós műveletre hasonlított. Húsvét vasárnapjára Magyarkanizsán időzítették az állítólagos gázvezeték elleni támadási kísérletet, amelyről Orbán Viktor már egy héttel korábban beszélt, előre jelezve, hogy ilyesmi történhet.

Magyar Péter szerint az akció meglehetősen ügyetlen volt, és láthatóvá vált, hogy a szervezők visszaléptek, nem vitték véghez a tervet olyan mértékben, ahogyan azt – állítása szerint – az orosz és az orbáni felsőbb körök elvárták volna.

Úgy véli, helyesen tették, mert a Tisza-kormány ki fogja vizsgálni, mi történt valójában, és hogy létezett-e valódi veszély.

Mint mondta, pontosan tudja, mi zajlik Szerbiában, és tisztában van azokkal a kapcsolatokkal, amelyek Orbán rendszere és a Vučić vezette Szerbia között léteztek, léteznek, és esetleg a jövőben is fennmaradnak. Ugyanez igaz – tette hozzá – Robert Fico Szlovákiájára is, és szerinte az is világos, ki áll ezek mögött a „nagy barátságok” mögött.

Megjegyezte azt is, hogy Szerbiában, akárcsak Magyarországon, a független média rendkívül nehéz helyzetben van.

A szerb népnek szóló üzenetében kiemelte: „Merítsenek erőt a magyarországi választásokból. Ez sok más országra is érvényes, ahol az emberek nehéz helyzetben vannak, ahol úgynevezett hibrid rezsim működik, vagyis nem érvényesül teljes mértékben a jogállamiság.”

A felpaprikázott Vučić „butaságnak” nevezte Magyar kijelentését

A feldúlt Vučić hevesen reagált a szóban forgó interjúra.

„Ki áll mögötte? Na, mondja meg, ki áll mögötte? Azt akarja, hogy az emberek azt higgyék, Putyin vagy valaki más áll mögötte? Legszívesebben butaságnak nevezném ezt a kijelentést, de nem akarom megzavarni a Magyarországgal fennálló kapcsolatot” – mondta.

A szerb elnök replikája arra a burkolt utalásra vonatkozott, hogy külső szereplők is befolyásolhatják a térség politikai viszonyait.

Ami pedig a magyarkanizsai „bombaügyet” illeti, Vučić szerint Magyar Péternek „nincs joga vizsgálatokat emlegetni Szerbiával kapcsolatban”. „Ez nem az ő országa, hogy itt vizsgálatokat folytasson” – üzente.

Megenyhülő szerb elnök: „Hiszek Magyar úr pragmatizmusában”

Miután kiengedte a gőzt, a rapszodikus államfő békülékenyebb tónust ütött meg. Ehhez az is hozzájárult, hogy telefonon beszélt a leendő magyar miniszterelnökkel.

„Ő nem titkolja a politikai kötődéseit, én pedig nem cserélem le a barátaimat (mármint Orbánt – S. Z.), de közös érdekünk, hogy erősítsük a közöttünk levő kapcsolatokat. Mindketten kifejeztük azon szándékunkat, hogy folytassuk és fejlesszük a szoros együttműködést. A beszélgetés jobb volt, mint amire számítottam, mindenféle kellemetlen hangnem nélkül, ami engem is meglepett. Szerintem ez azt mutatja, hogy Magyar úr eltökélt abban, hogy jó kapcsolatokat építsen Szerbiával” – mondta Vučić.

Hozzátette, „Sok minden összeköt bennünket Magyarországgal. Első szomszédok vagyunk, ennélfogva is természetes, hogy a lehető legjobb kapcsolatokat ápoljuk. Hiszek Magyar úr pragmatizmusában, és abban, hogy ezen az úton haladunk tovább, amelyen elindultunk. Számomra ez fontos beszélgetés volt. Felelősségteljes emberként, államférfiként, Szerbia elnökeként elégedett vagyok a beszélgetés stílusával.”

„Szerbiában is elképzelhető a magyar forgatókönyv”

Április 12. után Szerbiában nem pusztán egy külföldi választás eredményét „emésztették” az emberek. A Magyar Péter vezette Tisza Párt győzelme és Orbán Viktor bukása sokkal inkább politikai sokkterápiaként hatott – különösen egy olyan országban, ahol a hatalomgyakorlás logikája évek óta látványosan hasonlít a magyar modellhez.

A szerb rezsimhez közel álló médiumok eleinte igyekezték tompítani a választási végkimenetel jelentőségét. Kezdetben „technikai nyelvet” használtak: „meglepetésről”, „váratlan eredményről”, „politikai fordulatról” beszéltek. A önuralom azonban nem tartott sokáig. Megjelentek az ismerős közhelyek: külső befolyás, brüsszeli nyomás, a liberális média túlsúlya, sőt, a fiatalok félrevezetése...

Egyes cikkekben Magyar Pétert „ismeretlen tényezőnek”, „kockázatos kísérletnek” állították be, miközben Orbán rendszerét továbbra is stabil, bevált modellként írták le, amely „csak átmenetileg szenvedett vereséget”.

Vučićék egyik ökle, az Alo napilap szerint a magyarországi fordulat nem egyedi jelenség, hanem egy korábban már alkalmazott politikai modell újabb változata. Szerbiában 2000. szeptember 24-én az ellenzék jelöltje, Vojislav Koštunica győzelmet aratott Slobodan Milošević felett, amit az október 5-i forradalmi tömegtüntetés is megerősített. Akkor az ellenzéki pártokat a Szerbiai Demokratikus Ellenzék tömörítette. A hatalomváltás mögött jelentős külső támogatás is állt, írja az Alo, majd kiemeli, hogy „a hosszú ideje hatalmon lévő Orbán Viktor leváltása nem pusztán belpolitikai folyamat eredménye, hanem szélesebb geopolitikai érdekekkel is összefügg. Orbán az elmúlt években több kérdésben – például a migráció, az orosz kapcsolatok vagy az ukrajnai háború megítélése kapcsán – gyakran eltért az Európai Unió fő irányvonalától, ami feszültséget okozott közte és Európai Unió vezetése között. Ez a konfliktus is hozzájárulhatott ahhoz, hogy új politikai erő: a Tisza Párt kerüljön előtérbe. Ezt egyesek külső támogatással, mások inkább a belső elégedetlenséggel magyarázzák.”

Az Alo megjegyzi, hogy a következő időszak megmutatja, milyen irányt vesz Magyarország: változik-e az energiapolitika, különösen az orosz kapcsolatok tükrében, és hozzáférhetővé válnak-e a korábban visszatartott uniós források. Ezek a kérdések sokak szerint kulcsfontosságúak lesznek az új vezetés megítélésében.

Az említett lap kiemeli azt is, hogy Magyar Péter a Fideszben kezdte politikai pályafutását – vagyis egy olyan rendszerből lépett ki, amelyet végül sikerült legyőznie.

Ugyanakkor a rezsimellenes sajtóorgánumok, az N1, a Nova és a Danas elemzéseinek lényege, hogy a „magyar forgatókönyv” Szerbiában is elképzelhető. Nem azonnal, nem automatikusan – de elképzelhető.

Nem véletlen, hogy a közbeszédben már a választás utáni első napokban megjelent néhány markáns mondat, mint például: „Ha Orbán megbukott, akkor Vučić sem legyőzhetetlen”, vagy „Orbán bukása után senki sincs biztonságban”.

Az N1 egyik elemzése például részletesen bemutatta, hogyan épült fel Magyar Péter kampánya, és mely elemei lehetnek alkalmazhatók Szerbiában. A vissza-visszatérő kulcsszavak: új arc, rendszerkritika, gyors mobilizáció, a hagyományos politikai struktúrák megkerülése.

„A szabadság hamarosan Szerbiába is megérkezik”

Dragan Đilas, a Szabadság és Igazságosság Pártjának elnöke reményét fejezte ki, hogy „a szabadság hamarosan Szerbiába is megérkezik”.

Úgy fogalmazott: a lendület és hangulat, amelyet a magyar választók átéltek, az, amire Szerbiában is vágyunk – egy pillanat, amikor az autokratikus rendszer távozik, és visszatér a remény. Hozzátette: hasonló változást szeretnének ők is, és gratulált Magyar Péternek a győzelemhez, valamint ahhoz a bátorsághoz, amely – szerinte – visszavezeti Magyarországot „a szabadság, az igazság és Európa útjára”.

Đilas szavai szerint Aleksandar Vučić egyik legközelebbi politikai és üzleti partnere Orbán volt, akivel „terrorizmusveszélyről szóló történeteket is gyártottak”. Úgy véli, a magyar választók nem bocsátották meg sem az Európától való eltávolodást, sem a rendszerszintű korrupciót, és ezért adtak bizalmat Magyar Péternek.

Több szerbiai ellenzéki vezető is hasonlóan vélekedik a magyarországi választások végkimeneteléről.

Miroslav Aleksić, a Szerbiai Népi Mozgalom elnöke szerint a magyar választás „egyértelmű bizonyítéka annak, hogy az autoriter rendszerek legyőzhetők”.

Az egyetemista mozgalom berkeiben, amely a Vučić-rendszer fő riválisa, valóságos eufória bontakozott ki a magyarországi választások végeredménye láttán. „Ugyanaz a rendszer”, „ugyanazok a módszerek”, „ugyanaz lesz a vége”, írták a tiltakozó egyetemisták a közösségi médiában.

Borítókép: Orbán Viktor miniszterelnök és Aleksandar Vucic szerb elnök sajtótájékoztatója Szabadkán 2025. november 27-én / fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán