Kóczián Péter és Nefelejcs Gergő Magyar Péter külpolitikai stratégiájáról, parlamenti hatalomtechnikájáról, a Fidesz választás utáni bénultságáról és a Tisza következő lehetséges lépéseiről beszélget.
 


Kóczián Péter a Trianon-évforduló kapcsán elmondott, nem szokványos Magyar-beszéddel kezdi. Nefelejcs Gergő szerint is provokatív a beszéd, még „Orbánhoz képest is kemény szöveg” hangzott el. Retorikailag Magyar radikálisabb Orbánnál, állapítja meg Nefelejcs. Ezután az európai politika következik, Nefelejcs a politikai dilemmát abban látja, hogyan veheti át az új kormány a régi NER-es kapcsolatokat és üzleteket, és itt a 4iG-t említi. Kóczián rákérdez, hogy Magyar Péter „Orbán 2.0”-e, mire Nefelejcs bevallja, nem érti, merre akar menni a miniszterelnök, mert a Trianon-beszédével mintha azoknak akarna kedvezni, akik utálják, pedig jelenleg a határrevízió elég érzékeny téma Európában, és nem világos, miért éri meg Magyarnak ilyen „retorikai konfliktusokat szítani”. Az EU nem annyira szeret kisebbségi ügyekkel foglalkozni, ért egyet Kóczián, és át is tereli a beszélgetést a következő témára.

Domináns pozíciót akar-e kiépíteni Magyar, kérdezi Kóczián Péter. Nefelejcs úgy látja, hogy a miniszterelnök megpróbál egy „széles fesztávot leképezni”, a belvárosi liberálisok mehetnek a Pride-ra, de a „vidéki mélyjobberekre” nagyobb hangsúlyt fektet. Nefelejcs hosszabb magyarázatba kezd: „embert próbáló feladat Magyart hallgatni”, nagyon szuggesztív, erős a keretezése, sőt, emeli ki Nefelejcs, még a fideszesek és a Mi Hazánk-osok is belesodródnak az általa teremtett kommunikációs helyzetbe; ráadásul Magyar annyit beszél, hogy összeomlott tőle a Fidesz digitális szupercsapata.

Modulok vannak, performatív az egész, rögtön a TikTokra készülnek a mondatok? – kérdez rá Kóczián. Igen, jelenti ki Nefelejcs, mindenhol gondolnak arra, hogy mik lesznek a klipesíthető jelenetek, „mint egy ilyen marketingfogás”. Ezután Kóczián felveti a kérdést, miért párolgott el a Fidesz-frakció mögül a profi kommunikációs szervezetük – ez egyébként, teszi hozzá, vezetői és szervezeti hiba, Nefelejcs pedig megjegyzi, a fizetéscsökkentések után még kevesebb pénz lesz az apparátusra, a Fidesz-frakció politikusai „ellebegnek” a nyáron, és jön a csodavárás, hogy majd valamit hibázik az új kormány.

Egy közvélemény-kutatásra hivatkozva Kóczián Péter arról beszél, hogy Orbán a saját táborán belül még mindig nagyon népszerű, míg Magyar azért tehet meg bármit, mert „minden mögötte áll”. Hozzáteszi Kóczián azt is, hogy a fideszesek mögött most nincs rendszer, nincs központi irányvonal, Orbán hagyja, hogy előkerüljenek a panaszok. Kóczián rátér arra az esetre, amikor Magyar a Parlamentben kijelentette, hogy Toroczkai fogja vezetni a végrehajtásokat vizsgáló bizottságot – Nefelejcs szerint ebből az látszik, valóban úgy zajlik a kormányzás, hogy Magyar egymaga eldönt dolgokat, de ez „a közönsége legnagyobb örömére” történik így. „Napóleoni felhatalmazással rendelkezik” Magyar, folytatja Nefelejcs, és hozzáteszi, a kormánytagok és Magyar parlamenti felszólalásai egyaránt „nagyon meg vannak komponálva”. Szó esik még a Tisza parlamentben is jól látható központosított működéséről, amiről a beszélgetőpartnerek megjegyzik, ez a Fidesznél is így működött, de a Tiszánál ez jóval nyilvánvalóbban látszik.

A műsorban szóba kerül még a parkfenntartási korrupciós botrány, valamint – ezzel összefüggésben – az előrehozott önkormányzati választás kérdése (Kóczián szerint lehet, hogy ezek a letartóztatások készítik elő az utóbbit). Nefelejcs szerint ez „indoknak talán szűk”, de látja a stratégiai értelmét: sokan vannak a tiszások, de „át kéne váltani ezt formai hatalomra”. Elméláznak azon is, hogy lenne-e ma Európai Unió, ha nincs a második világháború, kiderül, mi az a Radnai-doktrína, valamint beszélnek arról is, hogy ki találta ki a „Nem, nem, soha!” jelszót.