A legrissebb Monológ Extrában az elemző olyan, zúgó fanfárok kíséretében bejelentett kezdeményezéseket vett számba, amelyekről ma már nem is beszélünk.
 


Elsőként a januárban bejelentett kormányzati „jó hír kampányt” veszi górcső alá. Erről még óriásplakátokon is olvashattunk – aztán igazából sehol máshol. A kezdeményezés arról szólt volna, hogy az új gazdaságpolitikáról szóló nemzeti konzultáció során „elsöprő többségben” támogatott intézkedésekről tájékoztassák az embereket. Ceglédi Zoltán kénytelen megállapítani, hogy „elfogytak a jó hírek”, hiszen ezekről azóta egy szót se hallani. Másrészt felteszi azt a kérdést is, hogy vajon miről is szavazhattunk akkor? „Mert ha arról, ami most van emberek, akkor elbasztuk” – teszi hozzá.

Másodjára a Tisza által bejelentett „immunitás program” kerül sorra, amely lényegében egy „digitális gyóntatószék” lenne, amelyben „bűnbánó maffiózók” elmondhatják, mit tudnak a kormány sötét üzelmeiről. Ceglédi szerint ez egy „tök jó dolog” lenne, amit nagy szükség volna. „De emlékszünk egy olyan dologra is, ami a digitális gyóntatószéken keresztül került elő?” – teszi fel a költői kérdést.

Szóba kerül a szintén Magyar Péterék által indított „Jövő vezetői” pályázat, amely tavaly novemberben már le is zárul, de egyelőre még nem nagyon látjuk, kiket sikerült akkor kiválasztani. Az elemző szerint itt már az alapötlettel is komoly gondok vannak. „Ezek a pályázati úton, a vállalatirányítás modellmódszerei mentén, meg a hr-irodák asztalainál, székeinél megtalált politikusok, ezek nem jók” – szögezi le. Ennek a mechanizmusnak „a prototípusát” a Kulja-Takács vitában láthattuk – mutat rá Ceglédi Zoltán.