Közelkép

Gavra Gábor és Schiffer András a Közelkép legújabb adásában érintik Schiffer szereplését a kötcsei pikniken és a DE! Akcióközösség balatonalmádi rendezvényén, szót ejtenek arról is, lehet-e egyáltalán jogállami módon elszámoltatni, és felmerül a kérdés: Magyar Péter képes-e levenni a szemét a kommentmezőről.
 


Mivel Schiffert Kötcsére, a Fidesz rendezvényére és a DE! Akcióközösség piknikjére is meghívták, Gavra először erről kérdezi. Schiffer közli, most először hívták meg Kötcsére, el is ment, mert azt tekinti „sportértéknek”, ha részt vesz egy vesztes párt rendezvényén. A rendezvényen leginkább az ragadta meg, milyen sokan voltak, és hogy a Fideszhez közeli emberek nagy része megjelent rajta. A résztvevők jelentős számának azért van jelentősége szerinte, mert ugyan a közvélemény-kutató cégek csökkenést mérnek, Schiffer úgy látta, a Fidesz bázisa „köszi, megvan és egyben van”.

Ami Orbán kötcsei felszólalását illeti, Schiffer két részre osztja a témát: egyrészt a fideszes bázisnak „jót tett” ez a beszéd, másrészt viszont úgy érzi, „rettenetesen kevés” volt benne a tartalom. Schiffer hozzáteszi, hogy ugyanazt az önkritikát hiányolja a Fidesz részéről, mint anno 2010-ben hiányolt az MSZP-től, márpedig az a stratégia „kudarcra van ítélve”. Schiffer felidézi, hogy amikor Kötcsén az elmúlt 16 évet kritizálta, arra sokszor „rezonált a közönség”, a kekvásítással kapcsolatos kifogásai azonban kevésbé nyerték el a fideszesek tetszését.

Gavra következő kérdése az, nagyobb veszély-e a Tiszára rövid távon a DE! Akcióközösség, mint egy visszaerősödött Fidesz. Schiffer a válaszban a végéről kezdi az élménybeszámolót. Először Márki-Zay Pétert említi, akiről úgy gondolja, hogy képes önreflexióra és „azt mondja, amit gondol”. Meglepőnek tartotta ugyanakkor, hogy a pikniken a vártnál idősebb volt az átlagéletkor. Schiffer szerint fontos még említeni a Tisza meghívott politikusainak és a Tisza-szigetek vezetőinek hiányát, de az egész almádi piknik a Kónya–Pető-vitára emlékeztette: a bevadult tömeg ordított, és nem hagyták, hogy Pető Iván végigmondhasson egy mondatot. Schiffernek a mostani almádi rendezvényen az a megérzése támadt, hogy egyeseket semmi más nem érdekli, csak az egyetlen életcéljuk: hogy Orbánt és a fideszes politikusokat „tömlöcben lássák”. Lumpenprolik, fogalmaz Schiffer.

A DE!-ről Schiffer elmondja, hogy nem sikerült kinyomoznia, kik állnak a szervezet mögött, de akik őt elhívták, azok mind „tiszta szívű aktivisták, semmiféle fondorlattal, ármánnyal és hátsó szándékkal” nem vádolná őket. Úgy látja, a DE!-hez hasonló közösségekből sok van, kis „lombikok”, amelyekben pót-Tiszák vagy épp a Tisza potenciális ellenzéke nevelődik ki. Felveti, hogy talán éppen ezért nem jelentek meg a kormánypolitikusok.

Gavra annak példájaként említi a közösségi médiában megjelent, a DE! rendezvényén, de a formális beszélgetéseken kívül felvett Puzsér-videót (ahol Puzsér egy lehetséges Tisza–Fidesz-paktumról beszél), hogy az O1G-tábor radikálisabb szereplői talán túl puhának tartják a tiszás elszámoltatási tervet. Erre Schiffer azt mondja, hogy a tiszások olyan heterogén választói koalíció, ami mögött még nincs az Orbánéhoz hasonló régi társadalmi-politikai tábor, látszik Magyar kommenteléseiből is, hogy „valójában sokkal kiszolgáltatottabb” a hátországának, mint Orbán volt.

Magyar Péter vajon „le tudja-e venni a szemét végre a kommentmezőről”, és tud-e kormányozni, kérdezi az előbbiekkel összefüggésben Gavra Gábor. Schiffer az elszámoltatás kapcsán felveti, hogy a rengeteg NER-közeli cég már beágyazódott a „magyar nemzetközösség szövetébe”, ha rájuk szállnak, akkor elmaradnak a beruházások, és súlyos gazdasági következmények várhatók. Gavra úgy látja, ezekkel Magyar is tisztában van, mire Schiffer újfent kitér a jogállami működésre és az elszámoltatás lassításának fontosságára.

De van-e jogállami módja az elszámoltatásnak, teszi fel Gavra a nagy kérdést. Schiffer úgy véli, 1990-ben sok minden „el lett kenve”, 2010-ben sem lett kivizsgálva 2006, de hangsúlyozza, „ezeket az eljárásokat le lehet és le is kell folytatni”.