Sokan beszélnek arról, köztük gyakran Orbán Viktor is, hogy Ázsiáé a jövő, ez Ázsia évszázada. Az elmúlt harminc évben kétségtelenül káprázatos fejlődést mutattak a távol-keleti országok, de a demográfiai folyamatok azt mutatják, ez a trend a közeljövőben megáll, és harminc éven belül súlyos gazdasági összeomlás következik be. A demográfiai helyzet ugyanis olyan súlyos, hogy ahhoz hasonlót az emberiség nem láthatott hosszú történelme során. Ázsiához képest még Európa problémái is elenyészőek, sőt Európa évszázada hamarabb jöhet el, mint Ázsiáé.

K, mint Kipusztulósdi

K-pop, K-literature, K-drama, K-film, K-food, K-gaming, K-esports, K-webtoons, K-tech, K-design, K-fashion, K-beauty, K-wellness. Dél-Korea csodálatos fejlődésének eredményeképpen ma a világ egyik leginnovatívabb országa, kulturálisan és technológiailag is hatalmas a befolyása a világra, többek közt a K-életérzésen keresztül.

Az európai fiatalok koreai zenét hallgatnak koreai telefonjukról, a nők pedig csiganyálas koreai krémeket kennek magukra. A koreai fiatal generációk hihetetlen innovációval és energiával újítják meg a világunkat. Súlyos kijelentés, de ma már egyre többen hívják fel rá a figyelmet, hogy ennek húsz-harminc éven belül vége lesz. Korea rendkívül súlyos gazdasági és társadalmi problémákkal néz majd szembe, ugyanis az országban már most alig van születik gyerek.

A népszaporulat 2023-ban 0,72 volt, ami egyharmada a szinten tartáshoz szükséges 2,1-nek. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a népesség egy generáció alatt a harmadára csökken. Mivel azonban az átlagéletkor kitolódik, ezért az idős, passzív generációk hihetetlen teherként nehezednek az aktív fiatalokra. Az emberiség a történelem során tudomásunk szerint még soha nem volt ilyen helyzetben. A gazdaság és a társadalom összeomlik. A fogyasztás feleződik, az ingatlanok jelentős része elértéktelenedik, az iskolák kiürülnek, a gyerekek még magányosabbak lesznek. A nyugdíjak kifizetése lehetetlenné válik, az innováció, amit a fiatalok visznek előre, megszűnik. A szörnyű folyamat, ami a születések körül történik az országban, a K-kid, vagyis a kipusztulósdi.

Ázsiai átok?

Korea nincs egyedül a problémájával Ázsia fejlett régióiban, az adatok máshol is ijesztőek. Macaón csak 0,63 a népszaporulat, Hong Kongban 0,73, Tajvanon 0,85, de még Kínában is csak 1,09, Japánban pedig 1,2.

A legrémisztőbb számokat azonban az olyan gazdag kínai nagyvárosok produkálják, mint Sanghaj, ahol mindössze 0,6 a születési ráta. Ez azt jelenti, hogy egy generáció alatt a népesség kevesebb mint egyharmadára csökken. Úgy tűnik, Ázsia fejlett régiói átvették K-kid-kultúrát. Ebből a helyzetből, pedig már nincs valódi kiút. Olyan régen alacsony a születésszám, hogy még ha el is kezdene nőni, nincs elegendő anya, hogy a folyamatot egy generáció alatt megfordítsák.

De a változásnak egyáltalán nincsenek jelei, sőt épp ellenkezőleg, mintha egyre romlana a helyzet. Tajvan és Korea világgazdasági helyzete 2060-ra tragédiába fordul, a 15-20 milliós kínai nagyvárosokban pedig csak úgy marad élet, ha újabb betelepülőkkel töltik meg őket, de ez azt jelenti majd, hogy az ország más részei néptelenednek el.

Ezeknek az országoknak a helyzetét még reménytelenebbé teszi, hogy a bevándorlás egyáltalán nem segíthet rajtuk. Szingapúr kivételével, ami egyike a világ legtöbb bevándorlóval rendelkező országainak, hagyományosan egyik ázsiai ország sem fogad bevándorlókat. Egyrészt a népesség nem tolerálja a más kultúrájú betelepülőket, másrészt a szabályok sem megengedők. És ha még változna is ez, nincs honnan hasonló kultúrájú bevándorlókat fogadni, mert az egész régió demográfiai gondokkal küzd. A kormányok Tajvan kivételével nem is próbálkoznak ezzel, de siker ott sem látható.

Miért nincs gyerek?

Miért ilyen alacsony a születésszám? Az okok hasonlóak, mint Európában, csak sokkal intenzívebben jelentkeznek. A jólét általánosságban kevesebb gyereket eredményez, és ezzel nincs mit tenni. Minél gazdagabb egy társadalmi csoport, annál kevesebb gyereket nevel. Ez jól látható Szingapúrban, ahol együtt él a nagyon gazdag kínai, a közepesen gazdag indiai és a relatíve szegény maláj népesség. Az 0,87-es kínai születési ráta mellett az indiai 1,01, a maláj pedig 1,83. Tíz éve még sokkal nagyobbak voltak a különbségek.

Még az olyan szigorú muszlim országokban is, mint az Egyesült Arab Emirátusok, már csupán 1,2 a születési arányszám. Sem a vallás, sem más programok nem segítenek, és úgy tűnik, hogy mindez a magasan képzett, gazdag ázsiaiakra hat a leginkább, aminek az oka a hirtelen jött gazdagság lehet. Ugyanis, míg Európa már hosszú ideje jóléti államok közössége, addig ezek az országok csak az utóbbi harminc-negyven évben jutottak el a totális szegénységből a nagy gazdagságba. Korea egy főre jutó GDP-je az 1950-es években 90-100 dollár volt, miközben Ghánáé 180 dollár.

Ez lehet az oka annak, hogy ugyan Európában is alacsony a születésszám, de inkább stagnáló, nem ilyen sokkszerűen gyorsan csökkenő. Az ázsiai születésszámok még a tragikus európainak is csupán nagyjából a felét teszik ki. A magyar döntéshozóknak jó lenne ebből valamilyen következtetést levonniuk az itthoni családtámogatási programokra nézve. Ugyanis, ha a jólét és az alacsony gyerekszám összefügg, abból az következik, hogy a gyerekszámot anyagi segítséggel növelni szándékozó programok már középtávon is csökkentik a születésszámot.

A kommunikációban a gyerekszám kérdését sokkal inkább el kellene választani az anyagi jólét kérdésétől. 

Úgy tűnik nincs visszaút

Mindezekből következően Ázsia 2060 környékére megindul lefelé a gazdasági lejtőn, és ezen sem a robotizáció, sem a mesterséges intelligencia nem segít majd. Ezek a hatékonyságot és a termelékenységet növelhetik ugyan, de sem a lakáspiacot, sem a fogyasztást, sem a turizmust, sem más, emberhez kötött társadalmi és gazdasági területet nem befolyásolnak.

Nem is beszélve a társadalom normális működéséről, a baráti, családi kapcsolatokról, az egyéb közösségekről, a sportról és egyebekről. Az elmagányosodás, ami a legmérgezőbb társadalmi jelenség, súlyos következményekkel jár majd. A fiatalok alacsony száma pedig az innováció legnagyobb hajtóerejét csökkenti.

Az okok között említhetnénk a modern kor nyugati problémáit is, a genderkérdést vagy a feminizmust, aminek legelvadultabb formái alakultak ki Ázsiában. A legdurvább a dél-koreai 4B vagy négy nem elnevezésű mozgalom, ami tiltja a házasságot, a gyerekvállalást, a romantikus kapcsolatot és szexet is a férfiakkal. Ezek a mozgalmak azonban sokkal inkább tűnnek okozatnak, mint oknak: a gyermektelen nők önigazolásának látszanak.

A demográfiai folyamatok miatt bátran kijelenthetjük, hogy Ázsia ezen országai nem lesznek komoly tényezők a 21. század végére. Összeomlanak majd a saját nyugdíjasaik nyomása alatt. Gazdasági és katonai jelentőségük csökken.

Európa számára ez lehetőség, mert ha képes belső problémáit megoldani, a relatív súlya nőhet, és sokkal jobb helyzetben lehet harminc év múlva, mint ezek az országok. Az USA, ha túléli Donald Trump kormányzását, megerősítheti vezető szerepét, mert a demográfiai helyzete még mindig kiemelkedő a fejlett világban.

Ennek fényében középtávon sokkal inkább érdemes a Nyugatra fogadni, mint Ázsiára. A kérdés az, hogy a világ legszegényebb és egyúttal legnagyobb népszaporulattal rendelkező országai hogyan befolyásolják a jövőt, vagyis milyen módon keres magának helyet a világban a népességtöbbletük, kialakul-e jelentős méretű új népvándorlás. És ha igen, a Nyugat képes lesz-e ennek útját állni, ha kell, akár erőszakos eszközökkel is. Mert a további tömeges bevándorlás esetén Európa már nem lesz képes kezelni a problémáit.