Körülbelül 17 milliárd euró a tét, ami hozzávetőleg Soros György valaha volt vagyonával egyezik meg, vagy a harminc leggazdagabb többi magyar ember cégeiben fekvő vagyonnal. Ezen felül oktatási és kutatási közös EU-pénzalapokhoz való hozzáférésről is szó van (26 milliárd euró Erasmus+, 93 milliárd Horizon Europe, ennyit arról, hogy az értelmiség elpártolt a Fidesztől). Mindez tehát sokkal több pénz, mint amit bármiféle lopottvagyon-visszaszerzési akcióval elő lehetne teremteni, nem is szólva arról, hogy a szavazók nem egy-egy dömperkereket szeretnének hazagurítani Mészáros Lőrinc autópálya-építő cégéből, hanem valami olyasmit, ami könnyebben váltható át más javakra.

Az eurómilliárdok megszerzéséhez teljesíteni kell Ursula császárnő folyamatosan változó feltételeit.

Nem csak a „szuverenitás egy pici darabjáról” kell lemondani, hanem néhány komolyabb lakossági megszorítást is véghez kell vinni, elvégre nem azért akar nekünk pénzt adni az EU, hogy az itt is maradjon. A Brüsszel–Berlin–London–Párizs négyszög legfőbb álma az, hogy a Tisza-kormány hipp-hopp bejelentse a rezsicsökkentés, a 13–14. havi nyugdíj, az szja-mentességek, a családtámogatások, a kedvezményes hitelek és az ezek forrásául szolgáló, zömmel nyugati cégeket sújtó különadók eltörlését, az orosznál drágább energiaforrásokra való gyors áttérést, magyar pénzek és fegyverek Ukrajnába küldését, és a nyugaton fölösleges migránsok beengedését. Persze tudják, hogy ezek a gyors politikai öngyilkossággal érnének fel, ezért előbb az állami vagyon nyugati kézre játszása lesz napirenden, ami lassabban fog bevételt hozni a nyugati részvényeseknek, és nem azonnal fáj a lakosságnak sem, de hogy ezt is kevésbé vegyük észre, hosszadalmas hangzavart kapunk majd az intézmény-átalakítások körüli jogászkodás formájában.

A Magyar Péter köré sorakozó óellenzéki pénzkiszivattyúzási „szakértők” és shellvtársak önmagukban nem tudtak volna választást nyerni, mert nem beszélik a milliók nyelvét,

ezért kellett az élre állítani a politikai tanulóidejét Orbán Viktor csodálásával töltő Magyart. Csakhogy ő azóta sem lett puszta brüsszelita eszköz.

Hosszabb időre szeretne Orbán székébe ülni, mint Jakab Péter 2019-ben. Nyilván tudja, hogy a tömegtámogatás illékony, a tartós hatalomhoz a magyar oligarchiák közül jópárat maga mellé kell állítania, ezért is hamukázott, amikor februárban a Telex rákérdezett, miért maradt ki a Tisza-programból az „Út a börtönbe”.

A szuverenitás íze édes, ennek kellemességét Brüsszel–Berlin–London–Párizs magának akarja megtartani. Pont az volt a bajuk Orbánnal, hogy elkezdte megízleltetni a kisebb országok vezetésével is. Magyar Péter is kapott már egy csöpp kóstolót az ízből, amikor szuverén módon írhatta alá a Diákhitel Központ tetszetős végösszegű szerződéseit. A brüsszeliták elemi érdeke, hogy az ízemléket a most kezdődő kötélhúzás során kiverjék Magyar fejéből. Hogy ez meddig és miképpen fog zajlani, arról a titkosszolgálatok, valamint a nyilvánosságra nem hozott kép- és hangfelvételek birtokosai tudhatnak többet, továbbá a százharmincvalahány, a politikában teljesen kezdő képviselő, akiknek hamarosan fel lesz téve a kérdés, amit nem is biztos, hogy elsőre felismernek: Brüsszel, a Shell vagy Magyar Péter képviselője tetszik lenni? Vagy ha valamilyen egyéb helyről küldött vagy fogott ember, akkor mi a taktikai utasítás?

Tegyük fel, az EU-támogatások feltétele lesz, hogy Magyar Péter megszavazza az Európai Tanácsban az újabb oroszellenes szankciókat, valamint Ukrajna 90 milliárd eurós „hitelét”, és ettől megnyílnak a Barátság kőolajvezeték ukrajnai csapjai. Vajon nem támadnak-e másnap a vezeték orosz oldalán „üzemzavarok”, vagy nem fogja-e azt mondani Putyin, olvasta az újságokban, hogy Magyarország le akar válni az orosz energiaforrásokról, és mivel ő előzékeny úriember, segít ennek azonnali megvalósításában? De ha nem mond ilyet, akkor Trumpnak is eszébe juthat, hogy azt mondta, addig mentesül Magyarország az orosz olaj vásárlása miatti amerikai szankciók alól, amíg Orbán vezet bennünket. Magyar Péter kellemetlenebb és több pofájú harapófogóban lesz, mint amivel Orbánt beszorították, hisz neki legalább a frakciója biztos hátteret adott.

A Tisza csak veszteni tud az ártatlan hamvasságából, még ha a kormányzásuk sima is lenne, a parlamentben nem lesz tartható a szigorú szájzár, a Megafon-videók teli lesznek a rutintalan tiszás képviselők bénázásaival.

Orbán Viktorra viszont kimondottan kellemes idők várnak. Míg a magyarországi 2,4 millió biztos Fidesz-szavazó akár elég is lehet egy újabb győzelemhez, Európa más országaiban több tucatszor ennyien is szívesen szavaznának rá. Némi pihenés után nekiláthat turnézni a patrióta pártok mellett. Szégyenkezés nélkül, hiszen elmondhatja, hogy a Facebookon őt le-, ellenfelét pedig fölcsavaró deep state, valamint egy titkosszolgálatokkal zajló brüsszeli–kijevi beavatkozás buktatta meg. Az ő lehallgatott beszélgetését hozták nyilvánosságra, miközben a Fidesz úriemberi módon kímélte Magyar Pétert, akiről csak Evelin hangfelvételeinek egy része került ki.

Ha Magyar sikeresen húzza az időt a brüsszeli megszorítás-követelésekkel szemben, akkor Orbán elmondhatja a patrióták rendezvényein, hogy az utóda is az ő politikáját folytatja. Ha ellenben becsicskítják Magyart, és eltörli például a családtámogatásokat, az csak megerősíti Orbán pótolhatatlanságát,

itthon pedig sok Tisza-szavazó elkezdheti visszasírni őt. Olyan opció nincs, hogy Magyar Péter új, jelentős lakossági támogatásokat vezessen be, nem ezért támogatták a kampányát Brüsszelből és Berlinből.

De módja se nagyon lesz rá. Trump újra és újra provokálhatja Iránt a Hormuzi-szoros elzárására, európai olajínséggel pofozva itteni ellenfeleit. Ha Brüsszel pénzmegvonása hatalomra juttathatta Brüsszel pártfogoltját Lengyelországban és Magyarországon, akkor Trump olajmegvonása hatalomra juttathatja a Trumphoz közelebb álló európai pártokat. Manfred Weber remek ötletet adott, amikor megpendítette az Európai Bizottság és a Tanács elnöki tisztségeinek összevonását, indulhat a verseny. Ha 2029-ig Magyar Péter beleegyezésével a brüsszeliták keresztülvinnék az EU centralizálását, az egyhangúság követelményének megszüntetését, az EP-választás eredményjelzője láttán rögtön meg is bánhatják.

A politikát eddig csak Magyarországon belüli showműsornak érző főszereplőnk hamar átlép a filmből a vérfagyasztó nemzetközi valóságba, és kérdés, mikor szedi össze a bátorságot, hogy ezt szavazóival is tudassa.

 

 

 

Borítókép: Magyar Péter az Európai Parlamentben, Strasbourgban 2024. október 9-én / fotó: FREDERICK FLORIN / AFP