Vágjunk a közepébe. Jó reggelt Chat!
Jó reggelt!
Miközben a vállalatok minden idők legmagasabb nyereségét termelik, egyszerre zajlanak tömeges leépítések mind a technológiai, mind a hagyományos ágazatokban. A vagyon szinte teljes egészében a felső 1% kezében összpontosul, miközben a középosztály fokozatosan eltűnik. Hová vezet ez?
A kapitalizmus egy dzsungel. Ahogy New Yorkban mondjuk, az én dzsungelem, az én törvényeim. Ezért is valós a félelem. A csendes leépítés egy új közgazdasági fogalom, ami gyakran abban nyilvánul meg, hogy a vállalatok nem hoznak létre új pozíciókat, vagy gyakran olyan pozíciókat hoznak létre, amelyek csak papíron léteznek.
Az AI-beruházások teszik?
A vállalatok hatalmas összegeket költenek mesterséges intelligenciára, adatközpontokra és infrastruktúrára. Termelékenységi elvárások. Sok vezető abban bízik, hogy ugyanazt a munkát kevesebb emberrel lehet elvégezni. Ezért láthatjuk azt a furcsa helyzetet, hogy egy cég egyszerre nagyon nyereséges és mégis leépít.
A középosztály? A tudatipar? Ahogy Elon Musk írta, két társadalmi osztály marad, a gazdagok és a vízvezeték-szerelők. Eltűnhet a középosztály?
A történelem alapján a középosztály nem egyik napról a másikra tűnik el, de gyengülhet. A felső jövedelmi rétegek részesedése nőtt, a vagyon gyorsabban koncentrálódott, mint a bérek. A lakhatás, az egészségügy és az oktatás drágult, a stabil, jól fizető középosztálybeli állások aránya csökkent. Az AI ezt a folyamatot felgyorsíthatja, különösen a rutin szellemi munkák esetében.
Valóban a „felső 1% mindent visz”-világ felé megyünk?
Nem szükségszerűen. De ez egy lehetséges forgatókönyv.
A technológiai változások korábban is nagy társadalmi felfordulást okoztak: az ipari forradalom, a villamosítás, az automatizálás, az internet.
Rövid távon sok munka megszűnt, de hosszabb távon újak is létrejöttek. A kérdés az, hogy az átmenet idején mi történik az emberekkel.
Mi aggasztja az embereket, különösen a fiatalokat?
Nem az, hogy „nem lesz munka”, hanem az a kérdés, hogy a termelékenység növekedésének haszna kihez kerül. Ha az AI miatt egy vállalat 20%-kal hatékonyabb lesz, akkor emelkednek-e a bérek? Rövidül-e a munkaidő? Vagy csak a profit és a részvényárfolyam nő? Ez végső soron politikai és társadalmi döntés, nem pusztán technológiai kérdés.
Őszintén szólva sok ember számára a legnehezebb nem a statisztika, hanem az érzés, hogy a gazdaság összességében jól teljesít, miközben a saját állása kevésbé biztonságos. Ez a feszültség ma valóban jelentős.
Hogyan teljesít a mai amerikai gazdaság?
Ha a magyar gazdaság méretét (a GDP-t) körülbelül 220–240 milliárd dollárra tesszük, akkor több mint harminc amerikai tőzsdei vállalat piaci kapitalizációja nagyobb ennél. Sőt, a legnagyobbak nem egyszerűen nagyobbak, hanem egy nagyságrenddel nagyobbak. Néhány példa: az Nvidia húszszorosa, a Microsoft húszszorosa. És ez még csak a lista eleje. Ide tartozik még például az Eli Lilly, az Oracle, a Netflix, a Costco, a Walmart, az ExxonMobil, a Mastercard és még sok más óriáscég.
Érdemes azonban megjegyezni egy fontos különbséget. A GDP és a piaci kapitalizáció nem ugyanaz. Két különböző mutató. Vagyis amikor azt mondjuk, hogy az Nvidia „többet ér”, mint Magyarország gazdasága, az valójában két különböző mutató összehasonlítása. Mégis szemléletes, mert jól érzékelteti, mekkorára nőttek a legnagyobb amerikai technológiai vállalatok.
Talán pontosabb képet alkotna, ha az S&P 500 értékéhez hasonlítanánk?
Igen. Egy összetettebb képet alkotna.
Kapcsolódó kérdés. Érdekes tendenciát látunk a nagy technológiai vállalatok körében. Nemcsak részvényeket, hanem kötvényeket is kibocsátanak. Rejtőzik ebben valamilyen eredendő kockázat?
Nagyon jó kérdés. Valójában ez egy olyan téma, amelyet a pénzügyi piacok is egyre többet vitatnak.
A rövid válaszom az, hogy önmagában a kötvénykibocsátás nem veszélyes. Az viszont számít, hogy miért bocsátanak ki kötvényeket, és mennyire függ ettől az egész rendszer. Nézzük több oldalról. Miért bocsátanak ki kötvényeket, ha rengeteg készpénzük van?
Igen, első pillantásra furcsának tűnik. Miért venne fel hitelt egy olyan cég, mint az Microsoft vagy az Apple?
Több oka is lehet, de az egyszerű válasz: nem azért vesznek fel hitelt, mert nincs pénzük, hanem mert pénzügyileg így kedvezőbb. A hitel kamata alacsonyabb, mint a saját tőke „költsége”.
Mi a kockázat?
A probléma akkor kezdődik, amikor az egész szektor egyszerre kezd el jelentősen eladósodni. A 2008-as válság jut eszembe.
Mi más?
A történelemben sok technológiai forradalom elején történt hasonló. Vasútépítés az 1800-as években, elektromos hálózatok, internetes cégek a kilencvenes évek végén, ingatlanpiac 2008 előtt.
A technológia végül sikeres lett. Ez fontos különbség. Az internet nem bukott meg. A dotcom-lufi viszont igen.
Látom, akarsz még mondani valamit erről.
Igen. És ez a legnagyobb probléma. A piac egyre inkább arra az egy feltételezésre épít, hogy az AI biztosan rendkívül nyereséges lesz. A pénzügyi történelemben azonban minden olyan időszakban, amikor a befektetők szinte biztosak voltak egy jövőbeni technológiában, időnként túlzott optimizmus alakult ki.
Az AI valószínűleg alapjaiban fogja átalakítani a gazdaságot. De az már korántsem biztos, hogy egy-egy mai nyertes végső nyertes is lesz, vagy hogy a jelenlegi értékelések és beruházások mind megtérülnek.
Ki fogja majd a zsákot, ha mindez összedől? Mark Cuban (amerikai üzletember, médiaszemélyiség és befektető) írta pár napja: az átlag amerikai nyugdíjalapja pénzeli az AI-milliárdosokat. Minden hónapban megy a pénz a vállalati nyugdíjalapokból a tőzsdére, és onnan kiszedi, lefölözi ezt az elit. Létrehoztak egy állandósult pénzáramlást. A nagy vállalatok szerepe az, hogy létrehozzanak egy lufit. Ebben segít a média, a politikusok, az állam. Mindenki benne van. És máris megvan, a SpaceX az új lufi. Ide fújjuk a pénzt.
Ez egy kérdés vagy válasz? Ha kérdés, akkor talán azt kérdezted, ki fizeti meg mindennek az árát? Többrétű a válasz. Igen, az AI nagyon drága. Négy lehetőség van: a részvényesek, a dolgozók, az ügyfelek és a beszállítók.
Meddig lehet árat emelni? Az Apple múlt heti áremelése jó példa.
Jó példa és nem is. Az Apple-nél erős a márkahűség. Máshol nem annyira.
Cinikus vagyok. Bár lehet, hogy praktikus. Egy régi hollywoodi filmproducer barátom mondta mindig a következőket: körbekalapozok, összeszedek ötmillió dollárt, zsebre teszek egymilliót, és megcsinálom a filmet háromból. Így nem lehet veszíteni.
És mi lesz a maradék egy millióval?
Igen. De térjünk át egy más témára. Az iráni háború. Amerika mindig profitált egy háborúból. Ha feltesszük, hogy ez a háború is ilyen, ki profitál?
Megváltoztak a viszonyok. A második világháború megmozgatta az egész amerikai ipart. Ezt nem látjuk manapság. Az iráni háború az amerikai ipar csak egy kis részét táplálja, ezért egy korlátozott katonai konfliktus egészen más gazdasági hatásokkal jár. Aki profitál, a védelmi ipar, az olajberuházók és a kiberbiztonság. A piac már beépítette az összes lehetőséget.
Drónok, robotok. Egy Kínából hazatérő magyar barátom írta: Kína fényévekkel az USA előtt jár a robotikában. Mennyire igaz ez, és ha már itt tartunk, mi a helyzet robotikában Magyarországon?
Van benne igazság, de a kijelentés, hogy „Kína fényévekkel az USA előtt jár a robotikában”, túl erős. A valóság ennél árnyaltabb.
Borítókép: Utasok a New York-i metrón, 2026. május 10-én / fotó: CHARLY TRIBALLEAU / AFP
Bejelentkezés