spotify Hallgasd meg!

Az orlandói repülőtéren gyorsan leteszem fiamat. Repül vissza New Yorkba, ott dolgozik egy PR-cégnél. A másik is New Yorkban dolgozik, ő tanár és újságíró, a lányom itt él Floridában. Mi itt telelünk a feleségemmel és a kutyával, amúgy Connecticutban és New Yorkban töltjük az év nagy részét. Hajtok kelet felé az I-4 Express autópálya szélső sávjában. Ez a rövid közlekedési útvonal Florida „rendező pályaudvara”, öt irányba tereli a forgalmat, Miami, Tampa, Orlando, Jacksonville és Daytona felé.

Daytona felé hajtok, a tengerpart irányába, éppen elhaladok Florida legnagyobb autókereskedése, a Daytona Auto Mall mellett – a hirdetések szerint tizennyolc márka hatezer járműve található az üzletekben. Itt vettünk tavaly télen egy Mazda CX ötöst. Egy Jeep Wranglert szerettünk volna, jobban illik Floridához, de diadalmaskodott az egyszerű életvitelünk, Volvo, Subaru Outback, Honda CRV, és most a folytatás, egy Mazda. Családi szokás szerint nevet is adtunk neki: Daytona Blue. Jól megy, és ennél jobb nem is kell.

A tengerpartnál fordulok északnak, Ormond Beach felé. Ormond tengerparti részét a New England-i szerszámkészítő szakszervezetek vásárolták fel a harmincas években. Kis hotelek sorát hozták létre a munkáscsaládok üdültetésére és rehabilitációjára. Egyszerű, nem hivalkodó három-négyemeletes szállodák sora – hatvanas évek, szocializmus, Balaton, Aranypart. Ahogy Connecticutban, itt is megvan az egykori indián törzsek lábnyoma, a Timucuan törzs élt itt egy Nocoroco nevű faluban. A falu néprajzi maradványai most egy nemzeti park részét képezik, nagyszerű délutáni séta a kutyával.

Ormond végén megállok az orosz bodegában, jó a kávé és a rántotta. Van füstölt hal, pácolt hering, blintzek. Minden héten sütnek egy tortát is, legutóbb Esterházy volt, ami nem egyszerű művelet, de jól sikerült nekik.

Ormondtól pár perc és otthon vagyunk, Flagler Beach. Flagler egy régi szörfös falu, a hullámokról híres. Középmagas, üveges hullámok. Tökéletes a kezdőknek, gyerekeknek és a profik is kedvelik. Siklanak a kölykök egész évben, és létezik itt egy életforma, amit most tanulok: a szörfös nyelvhasználat, és maga a csendes, tengerparti élet. Mai kifejezés: üveges – amikor a hullámok, nem zavarva a széltől, rendkívül simák. Ideális feltételek a szörfözéshez.

De hiába hajtunk, hiába siklunk, itt is utolér minket a politika. Az ünnepeket valahogy megúsztuk különösebb családi válság nélkül. Volt egy-két meddő próbálkozás, különösen a kaliforniai unokatestvérek részéről, éltető leheletet fújni a kidurrant woke-lufiba, de ez már nem ment olyan teli tüdővel, mint azelőtt. A trumpistáknak nem kellett elégtétel, inkább a sült sonkára, a tőzsdei nyereményekre és a futballra koncentráltak.

2024 hosszú év volt Amerikában. Pályarendező év.

Minden szimbolikus. Carter elnök halála is – ezzel vége a hanyatló Amerika korszakának. Jön az új világrendszer: Novus Ordo Seclorum. Határozottabb Amerika és új angolszász hegemónia következik. Amerika és szövetségesei évtizedről-évtizedre visszaszorították a szovjet menetelést, Korea, Vietnám, maga a Szovjetunió szétrobbantása, Kelet- és Közép-Európa, a balti államok, Afganisztán, és most az utolsó arab szocialista Baasz-párti ország, Szíria is összeomlott. A Trump által javasolt Kanada–Panama–Grönland-háromszög lezárná az orosz terjeszkedési lehetőségeket, és ezzel, határvonalat húzva, Kínának is üzenne.

Ezt az új háborút már nem az ideológia vezérli. A nagyhatalmak kifogytak a hagyományos, polarizáló klisékből, nincs szocialista és kapitalista, nincs csak jó és csak gonosz, nincs örök ellenség vagy örök barát, nincs nyílt háború. Ami maradt, az a klasszikus erőpolitika, és annak eszköze, az ötödik generációs hadviselés: megtévesztés, társadalmat bomlasztó propaganda, az ipart és az infrastruktúrát támadó szabotázs, alacsony intenzitású biológiai támadások, mindennapi zsarolások. Oroszország és Kína partiban van ebben, és mondhatni, megvan az az előnyük is, hogy problémamentesen befészkelték magukat az Egyesült Államok kontinentális területére. Ugyanakkor a volt szovjet érdekszféra drámai mértékű zsugorodása, az oroszok globális visszavonulása nem arányos, nincs egy súlycsoportban az Amerika-ellenes, társadalombomlasztó propagandamunkával. Így aztán valahol az éles és a hidegháború között lebegünk.

Egy utolsó kérdés azonban marad. Meddig és milyen határok mögé lehet az oroszokat visszaszorítani, valamint milyen kiskaput lehet vagy kell a számukra hagyni ahhoz, hogy az eredményes kooperáció lehetősége megmaradjon? Milyen nagyságrendű erőfeszítés és kompromisszum várható el az Egyesült Államoktól, és milyen a mai Oroszországtól?

Ha felidézzük a mondást, mely szerint „the business of America is business”, valamint hiszünk Trump ösztöneinek, arra juthatunk: az amerikai külpolitika gazdasági megoldást, gazdasági kiutat keres majd. Ha pedig így lesz, az jelentős fellendülést eredményezhet, és kedvező lehet minden érdekelt fél számára, beleértve Kínát és Oroszországot.