Hallgasd meg!
A New York-i nap négyharminckor kezdődik. Két hossz mell bemelegítésnek, aztán ezerötszáz méter hátúszás. Rentka László mesteredző a nagyerdei uszodában tanított a helyes formára. Egyenes kar, laza nyak. Egy pillanatnyi kivárás minden tempónál, mintha a hasad fölött egy képzeletbeli gyufaszálat adogatnál egyik kézből a másikba. Ez a minimális ütemvesztés megadja a hátúszás tökéletes formáját, elősegíti a nagy izmok, például a gluteus maximus bevonását, a comb, a far, a törzs együttműködését.
Szakmai nyelven, Józsika, ez versenyúszás. Ne pancsikáljunk itt, mint a szoboszlói kurvák a termálfürdőben.
Mellettem Joe Cohen, a triatloncsapat tagja darál faltól falig. Egy 1950-es nyitott dzsippel jár a klubba. Az apjától örökölte, aki a koreai háborúból hozta haza. Most a kutyája ül a szétkapart vászonülésen, és türelmesen várja a triatlon végét. A húszperces fordulónál megbeszéljük a nap zenéjét. Rage Against the Machine, Metallica, Syrius. Sokszor megcsodálta a fiúk ausztráliai koncertjét. Az ördög álarcosbálja. Mi már régen tudjuk, utánozhatatlan mestermű.
A vízhatlan fülhallgatón megy a magyar zene, Radics Béla, Kex, Illés, Omega, Metro, Koós János, Zalatnay. Modern időket élünk, minden elérhető. Amikor kijöttem New Yorkba, még kapkodtunk egy kéthetes Nemzeti Sport után, és az utcán, a falnak dőlve olvastuk – le egészen a megyei tabellákig. Anyanyelvi vérátömlesztés volt ez: Csávoly, Mélykút, Sükösd, Nemesnádudvar, Dunagyöngye. Napokig mommogtam ezeken.
Úszás után ugrás a jacuzziba. Itt a hajnali társaság, Irwin, becenevén Red, a New York Timesnál dolgozott egész életében. A hetvenes években a technikai rovatnál segédkezett. Volt egy híres interjúja Bobby Fischerrel, amit be is keretezett. A családja valahogy megúszta Auschwitzot, és New Yorkban kötöttek ki. Felesége, Shirley az étteremben várja. Több mint ötven éve házasok. Kézen fogva botorkálnak mindenhova, vigyáznak egymásra. Most éppen viccelődik, és mint minden reggel, előszedi ugyanazt a régi találós kérdést.
Milyen mértékegységet használtak a korai amerikai telepesek egy kerítés építésénél?
És ezzel elkezdődik a hajnali csevegés. Család, sport, tőzsde, nagyon ritkán politika. Jóindulatú társaság vagyunk, eljátsszuk a kiosztott szerepünket. Kérdezzük tőle, mint minden más reggel, egy láb, yard, hüvelyk, col, méter, kiló, mázsa, centi?
Nem, nem, mosolyog, le van ez írva pontosan. Village Council Maryland, 1792. Legyen a kerítés bivalyerős, hogy ne lehessen lerombolni, legyen egy...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.