Szerbia politikai történetének új fejezete kezdődik az előrehozott parlamenti választás után. Aleksandar Vučić vasárnap este elismerte a vereséget: az általa vezetett Egyesült Szerbia helyett az Egyetemista Lista szerezte meg a parlamenti mandátumok többségét. A jelenlegi becslések szerint az egyetemista mozgalom 135–140, Vučić politikai tábora pedig mintegy 105 mandátumra számíthat. A végleges hivatalos eredményekre még várni kell.
A fordulat jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. A 2024 novemberében, az újvidéki vasútállomás előtetőjének összeomlása után kibontakozó tiltakozási hullám olyan politikai erőt szült, amelynek sikerült választási győzelemre váltania a kormányellenes elégedetlenséget. A tizenhat halálos áldozatot követelő tragédia után az egyetemisták hónapokon át tüntettek, blokádokat tartottak fenn, és a korrupció, valamint a politikai felelőtlenség elleni fellépést követelték.
A választási eredmény így egyértelmű jelzés a régi hatalom számára.
Csakhogy a választási győzelem és a sikeres kormányzás két különböző dolog. Vučić rendszerének bírálata indokolt és számos konkrét ténnyel alátámasztható. Az Egyetemista Lista győzelme azonban önmagában még nem bizonyítja, hogy az új politikai erő képes lesz megoldani az ország problémáit. A kampány során ugyanis több alapvető kérdésre nem született világos válasz.
Szerbia most olyan politikai kísérlet előtt áll, amelynek következményei egyelőre nehezen mérhetők fel. A régi hatalom vereséget szenvedett, az új többség pedig olyan elvárásokkal szembesül, amelyeket nem lesz könnyű teljesíteni.
Az újvidéki tragédiától a választási győzelemig
Az Egyetemista Lista felemelkedésének hátterében súlyos társadalmi trauma áll. 2024. november elsején összeomlott az újvidéki vasútállomás felújított előtetője, tizenhat ember halálát okozva. Az eset nem csupán egy építési beruházás körüli kérdéseket vetett fel: a közvélemény jelentős része a tragédiát a közpénzek felhasználásának átláthatatlanságával, az ellenőrzés hiányosságaival és a politikai felelősség elhárításával kapcsolta össze.
A tiltakozások hamar túlnőttek az eredeti követeléseken. Az egyetemisták a felelősség tisztázását, az intézmények működésének helyreállítását és a korrupció elleni fellépést követelték. A mozgalom idővel a Vučić-rendszerrel szembeni elégedetlenség legfontosabb gyűjtőhelyévé vált.
Az országot hónapokon át tüntetések, blokádok, a tiltakozók és a rendőrség által egyaránt elkövetett erőszakos cselekedetek jellemezték.
A kérdés azonban már nem az, hogy miért akartak sokan megszabadulni Vučić rendszerétől, hanem az, hogy mi következik utána.
Vučić rendszere: korrupció, nacionalizmus, siralmas életszínvonal
Aleksandar Vučić és pártja több mint egy évtizeden át meghatározta a szerbiai politikai életet. A hatalom stabilitást, beruházásokat, munkahelyeket és gazdasági fejlődést ígért, miközben az intézmények működésével, a sajtószabadsággal és a választási feltételekkel kapcsolatban komoly bírálatok érték. A közpénzek felhasználásával kapcsolatos kérdések, valamint a politikai felelősségre vonás korlátozott hatékonysága mind-mind hozzájárultak a rezsimmel szembeni elégedetlenséghez.
Az újvidéki pályaudvari tragédia súlyos kérdéseket vetett fel. Miként történhetett meg, hogy egy felújított középület előtetője leszakadjon? Megfelelően ellenőrizték-e a kivitelezést? Minden szabályosan történt-e a beruházáshoz szükséges közpénzek felhasználásakor?
A kormány politikájának másik vitatott eleme a heves nacionalista retorika, a nemzeti szentimentum feltüzelése, amely olykor valóságos „náci delíriumba” csapott át. A haladók „kampányhimnusza”, a Ružmarin című dal szintén vitákat váltott ki, miután a szerb sajtó a „balkáni mészárosként” elhíresült háborús bűnös, Ratko Mladić kedvenc dalaként emlegette. A politikai szimbólumok körüli viták ismét megmutatták, hogy a múlt öröksége továbbra is a szerb közéletet terhelő érzékeny pont maradt.
A szomszédos országokkal, főleg Horvátországgal, Bosznia-Hercegovinával és Montenegróval fennálló feszültségek szintén rendszeresen napirendre kerültek. Bár a regionális vitákért nem minden esetben kizárólag Belgrád felelős, a nacionalista hangvételű politikai kommunikáció nem segítette a bizalom erősödését.
A bérek és nyugdíjak jelentős része szerény megélhetést biztosított, miközben az élelmiszerek, a lakhatás és a közüzemi szolgáltatások költségei súlyos terhet jelentenek a háztartások számára. Egyes termékek ára megközelíti az uniós szintet, a szerbiai bérek pedig annál lényegesen alacsonyabbak.
A fentiek tükrében érthető, miért fordultak el sokan az eddigi hatalomtól. A Vučić-rezsim veresége azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy az új többség rendelkezik a problémák megoldásához szükséges kapacitással.
Az Egyetemista Lista a Demokrata Párt reinkarnációját jelenti?
Az Egyetemista Lista egyik legnagyobb ellentmondása, hogy miközben a mozgalom a politikai elit megújításának, fiatalításának igényével lépett fel, a választási listán nem szerepeltek egyetemisták. A jelöltek átlagéletkora 51 év volt. A 250 jelöltet tartalmazó névsor összeállítása ezért már a kampány során kérdéseket vetett fel.
A mozgalom támogatói azzal érveltek, hogy az egyetemisták nem feltétlenül képviselőként, hanem a politikai folyamat megszervezésével és a jelöltek kiválasztásával kívántak részt venni a küldetésben.
A politikai háttérrel kapcsolatos kételyeket tovább erősítette Milo Lompar professzor állítása, aki szerint Bojan Pajtić, a Demokrata Párt egykori vezetője meghatározó szerepet játszott a jelöltek kiválasztásában. Lompar azt is állította, hogy a jelöltállítás során az ő személye körül is vita alakult ki, mi több, törölték a listáról. A közvélemény egy része úgy véli, hogy az Egyetemista Lista mögül valójában a korábbi demokrata politikai elit egy része tér vissza. A jelöltállítás körüli viták és a korábbi politikai szereplők megjelenése kétségkívül indokolttá teszi a kérdés felvetését.
A Demokrata Párt egykori politikusainak szerepvállalása azért is lényeges, mert a párt korábbi kormányzása nem hagyott maga után olyan egyértelműen pozitív örökséget, amely minden kétséget eloszlatna.
A „demokrata korszakban” magyarellenes incidensek és atrocitások, magyarverések, valamint a közösségünket érintő súlyos feszültségek egyáltalán nem mentek ritkaságszámba. A politikai váltás tehát önmagában nem garantálja sem a kisebbségi jogok tiszteletben tartását, sem a közösség biztonságát.
kik alakítják a kormányzati politikát, és milyen mértékben érvényesülnek a „reinkarnálódott” korábbi pártelit érdekei. A választók ugyanis nem egyszerűen új neveket, hanem új politikai működést várnak.
Korrupcióellenes jelszavakból még nem lesz gazdaságpolitika
Az Egyetemista Lista kampányában a korrupció felszámolásával kapcsolatos ígéretén túl
Voltaképpen csak röpcédulán szereplő célkitűzésekkel találkozhattunk. Azt mondták, hogy hatszáz oldalas gazdasági programmal rendelkeznek, de annak bemutatására nem került sor. Ennélfogva nem derült ki, hogyan emelnék tartósan a béreket, miként javítanák a nyugdíjasok helyzetét, milyen intézkedésekkel mérsékelnék a megélhetési költségeket, és hogyan teremtenének új munkahelyeket.
A választók azt sem tudhatták meg, milyen társadalmi költségekkel járna az állam működésének átalakítása. Mondani sem kell, hogy a kormányváltás idején különösen fontos a költségvetési stabilitás, a közszolgáltatások folytonossága, valamint a fizetések és nyugdíjak rendszeres folyósításának biztosítása.
Az Egyetemista Lista jelöltjei közül különösen nagy figyelmet érdemel Dejan Šoškić „gazdasági mágus”, a Szerb Nemzeti Bank korábbi (demokrata párti) kormányzója. Šoškić a versenyképesség javításának lehetséges eszközei közül a dinár leértékelését és a bérek/nyugdíjak csökkentését tartaná kívánatosnak. Persze egy közgazdasági lehetőség felvetése nem azonos egy elfogadott kormányprogrammal.
Aligha kétséges, hogy a dinár esetleges gyengítése megdrágíthatja az importot, a bérek csökkentése pedig ronthatja a lakosság amúgy is siralmas vásárlóerejét. Egy olyan országban, ahol sok család már most is nehezen fedezi a mindennapi kiadásait, ezek a lehetőségek komoly aggodalmat kelthetnek.
Šoškić korábbi jegybanki időszakában, 2010 és 2012 között a dinár jelentősen gyengült. Az árfolyam alakulását természetesen nem lehet kizárólag az ő személyes döntéseire visszavezetni, hiszen a gazdasági környezet és a monetáris politika egésze is befolyásolta. A múltbeli tapasztalatok azonban indokolttá teszik, hogy a polgárok részletes magyarázatot várjanak az új parlamenti többség gazdasági elképzeléseiről (ami a kampány során elmaradt).
Az Egyetemista Lista másik ismert „ütőkártyája”, Jovo Bakić anarchista-kommunista szociológus korábban a haladók politikai veresége utáni kemény fellépésről, illetve az ellenfelek Dunába dobásáról beszélt. Az ilyen retorika akkor is aggályos, ha csak amolyan politikai „jópofizásnak” szánták.
jelöltjei nyilatkozataiból például kiderült, hogy ugyanúgy nem vezetnék be az Oroszország elleni szankciókat, és ugyanúgy ápolnák a koszovói mítoszt, mint Vučićék.
Az Egyetemista Lista külön hangsúlyt helyez az „alkotmány megvédésére” (amely egyebek között előirányozza, hogy a szerbiai költségvetés mindössze hét százaléka illeti meg Délvidéket).
Mit várhatnak a délvidéki magyarok az Egyetemista Listától?
A délvidéki magyar közösség számára különösen aggasztó, hogy a kampány során egyáltalán nem esett szó a nemzeti közösségek helyzetéről.
Sem a Demokrata Párt, sem utána a Szerb Haladó Párt hatalma alatt nem oldódott meg a részarányos foglalkoztatás biztosítása és az egyenrangú nyelvhasználat betartása a közintézményekben. Mindkét rendszerben magyargyűlölő falfirkákkal, átfestett magyar nyelvű helységnévtáblákkal és egyéb soviniszta megnyilvánulásokkal találkoztunk. Ugyanakkor az is tény, hogy a demokraták idejében a magyarverések gyakori jelenségnek számítottak, míg a haladók alatt ilyenek nem voltak. Lehet, hogy ez volt Orbán és Vučić barátkozásának egyetlen igazi vívmánya?
Borítókép: Ünneplő tömeg Belgrádban / fotó: Samir Jordamovic / ANADOLU / Anadolu via AFP
Bejelentkezés