Felháborodás, csalódás, sajnálkozás, értetlenség – csupa negatív érzelem övezi a Feledy-ügyet, pedig kétségkívül van az egésznek egy jó oldala: a történet és facebookos utóélete egy merő quod erat demonstrandum. Ragyogó bizonyságként szolgálhat egy sor sejtésre.
Egyrészt. Ha Feledy Botond konkrétan elhallgatta, hogy cége Lázár Jánoséknak is számlázott, az mintha legalábbis arra utalna, hogy Tisztelet és Szabadság ide vagy oda, éles helyzetben még a saját szimpatizáns is attól fél, hogy Tiszteleték és Szabadságék nem fogják tiszteletben tartani a szerződéses partnereinek szabad megválasztásához való jogát. Lám, a „rendszerváltásért” küzdő szakember nem merte elárulni a NER alatt szép vagyonokra szert tett, csontig exfideszes feletteseinek, hogy szakmai elemzéseket készített az előző kormány egyik minisztériumának – nyilvánvalóan attól tartott, hogy ezen információ birtokában nem neki adnák az állást.
A TISZA-szavazó szakember nem bízott abban, hogy a TISZA illetékesei a kvalitásai alapján fogják megítélni. Úgy vélte, a kétharmados felhatalmazással rendelkező és népszerűsége csúcsán lévő politikai erő (amelynek nem ártott az se, hogy vezetőjét egy éjszaka közepén egy teljesen ismeretlen lakásba tudta becsalni az exe, ahonnan az ott tálcán heverő fehér por láttán sem fordult ki; de pláne nem ártott az, hogy a pártelnök ellenzékiként is hónapokig tartotta a tekintélyes mennyiségű 4iG-részvényét, vagy hogy kiugrásának pillanatában még az MBH Bank felügyelőbizottságának tagjaként markolt fel másfél milliót) egy szimpla intézetvezető esetében egyszerre vállalhatatlan támadási felületnek minősítené, hogy egy külpolitikai elemző magas áron külpolitikai elemzéseket írt egy minisztériumnak.
Sorra érkeznek a szivárogtatások a minisztériumokból arról, hogy mekkora a bizalmatlanság, milyen bénító az, hogy az egyik szint tart a másiktól – erre most tessék, kiderül, hogy egy mégoly megfelelő anyagi háttérrel és sikeres vállalkozással rendelkező lelkes, elismert jelölt sem merte kiteríteni az összes lapját.
És itt érünk el a második ponthoz. Ha jól értem, a kirúgás másnapjára, a Facebook-kommentekre reagálva megszült indokolás értelmében a fő gond az, hogy a külpolitikai elemző túlárazott munkákat vállalt, és ezt még el is hallgatta. Ami önmagában véve valóban probléma –
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.