A választást megnyerő politikai erő időt és felhatalmazást kap a döntésre. Ha hónapokkal később is az ellenfelek veszélyességéről beszél, miközben a vállalt intézkedésekhez nincs határidő, felelős vagy pénzügyi fedezet, a negatív kampány már a gazdasági számonkérhetőség akadályává válik. Gyárbezárások, óriásvállalatok ellehetetlenítésével kapcsolatos csoportos elbocsátások idején ennek különösen nagy az ára:

a közéleti fenyegetettség ráépül a megélhetési szorongásra, a bizalomvesztés pedig tovább gyengítheti a gazdaságot.

Hol tart a magyar munkaerőpiac?

A kiindulópont pontos rögzítése azért fontos, mert a kép kettős. Az összesített adatok 2026 őszén még nem mutatnak válságot. A KSH júliusi adatai szerint a nettó átlagkereset egy év alatt 9 százalékkal nőtt, ami az alacsony infláció mellett közel 8 százalékos reálbér-emelkedést jelent. A foglalkoztatottak száma 4,65 millió, a foglalkoztatási ráta 65,9 százalék, ami a korábbi csúcsot is meghaladja.

A másik oldalon ott vannak az egyedi, de sűrűsödő bejelentések. A sajtóban összegzett adatok szerint az Electrolux jászberényi gyárában év végéig mintegy 600, a tószegi Accell Hunlandnál 400, a győri WKW-nál 470, a bonyhádi zománcgyárban 150 munkahely szűnik meg, a médiáról és az építőiparról nem is beszélve. A csoportos létszámleépítések az építőipart, a feldolgozóipart és az infokommunikációs ágazatot érintették a legsúlyosabban. A GKI szeptemberi felmérésében a vállalatok 12 százaléka tervez létszámcsökkentést és csak 8 százaléka bővítést; az üzleti bizalom jóval az év első felében mért csúcs alatt maradt, a fenti iparágak hangulata kifejezetten romlott.

A kérdés, hogy a helyi és ágazati sokkokat tetézi-e a negatív politikai kommunikáció, és marad-e idő a megelőzésre. Az elbocsátott dolgozónak a kedvező országos átlag nem vigasz; a döntéshozónak viszont azt jelzi, hogy a beavatkozásra még van mozgástér.

A lengyel párhuzam: a győzelem után is ellenség kell

A magyar közbeszéd vizsgálatához Lengyelország közeli összehasonlítási alap. Az ottani pártnevek és képviselt értékek a vizsgálat szempontjából most nem számítanak. A győztes 2015-ös győzelmét követően a közmédia a kormányzati üzenetek és az ellenzékkel szembeni támadások meghatározó felületévé vált. A semleges, de hivatalos megfigyelők 2019-ben a közmédia elfogultságát és az intoleráns kampánybeszédet kifogásolták. A 2023-as választásról szóló jelentésükben ismét a kormányzó párt üzeneteinek és a kormányzati tájékoztatásnak az összemosódását, valamint a köztelevízió nyílt...