Reisz Gábor első nagyjátékfilmje, a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan 2014-ben megmutatta, hogy gyakorlatilag fillérekből is lehet érvényes és egyedi mozit csinálni: Áron, a köldöknézegető bölcsész felnemnövés-történetében egy egész generáció, vagy legalábbis egy egész szubkultúra (és közvetetten, a háttérben: egy egész ország) közérzete elevenedett meg. Négy évvel később a rendező vászonra vitte szinte ugyanazt az alapsztorit, nagyon hasonló témákkal és miliővel – a Rossz versek azonban jóval érettebb, profibb megvalósításának, illetve fantáziájának, játék- és kísérletező kedvének köszönhetően mégsem hatott önismétlésnek.

Reisz bizonyára nem akart beleragadni a közérzeti filmes skatulyába (az alanyi költő rendezői megfelelőjébe), és harmadik, Magyarázat mindenre című egész estés mozija már komolyabb(nak tűnő) ambícióval lépett fel: egy érettségiző fiú tanügyi botrányán keresztül konkrét parabolát prezentált a durván megosztott magyar társadalomról. Idén ősszel pedig megérkezett a mozikba a Földszint, ahol már minden karakter és minden filmkocka allegorikus jelentéssel bír: a – 2026 áprilisáig (?) – minket körülvevő rendszer működését hivatott modellezni. És mégis:

az író-rendező ezúttal érzésem szerint fele annyi érvényeset nem állít napjaink Magyarországáról, mint VAN-ban és a Rossz versekben, ahol szinte mellékesen tette ezt.

Központi karakterünk, Kristóf (Tompa Ádám) ezúttal is tipikus Reisz-főszereplő. Kiégett-kibukott festőművészből lett irodai munkás – közérzete: rossz, tekintete: űzött, mosolyogni: nem szokott. Egykori álmairól már lemondott, a felnőttek szürke hétköznapjaiba nehezen illeszkedik be, inkább saját belső világába menekül – az eredendő trauma ezúttal nem szerelmi csalódás, hanem egy feldolgozatlanul maradt gyászfolyamat. Nevezetesen az apa elvesztése, amelyről kissé összecsapott backstory-skiccként értesülünk.

A színészi jelenlétet és a rendezést dicséri, hogy még ezzel a meglehetősen korlátolt karaktertípussal is tudunk empatizálni, tudunk kíváncsiságot érezni felé a film első perceiben – az első snittek finom humorral, ugyanakkor lírai erővel mutatják be Kristóf jellemét és állapotát. Ahogy lesimítja a szamárfület szkennelés előtt, ahogy lecsukja a laptopot 17:00:00-kor, ahogy haza-BKK-zik, az előszobaszőnyeggel szörfözik egy métert, majd a szekrény tetején matat, miközben a felesége, Vera (Józsa Bettina) instrukciókkal és panaszokkal halmozza el hívás közben… Egy-egy gesztus mögött felsejlik egy egész élet.

De ekkor főszereplőnk beejti a telefont a beépített szekrény mögé, ahol egy brutálisan durva feketepenész-telep várja. Olyan kemény látvány lehet, hogy...