„Kamerák, reflektorok vesznek körül
Pokolra kíván majd, aki most veled örül.
Beleléptél a körbe, jobb, ha én mondom el,
Aki ma kezet ráz veled, holnap az tüntet el”
(Tankcsapda: Hiába szóltam)
Önfeledten mosolyog közös fotójukon Magyar Péter, Vitézy Dávid és Karácsony Gergely. Ebből kettőnek valószínűleg minden oka megvan a derűre, hiszen a jelek szerint egy időre pacifikálták a lázongó, vissza-visszatérően csődközeli helyzetet jelentő budapesti vezetést. Ám a főpolgármester számára ez csupán legfeljebb némi haladékot jelent. Nemcsak az önkormányzat anyagi helyzetét, de saját jövőjét illetően is.
A kormánnyal való megegyezés előtt néhány órával Karácsony Gergely politikai pályafutásának egyik legkínosabb pillanatát élte át, amelyet több Facebook-oldalon is élőben követhettünk. A főpolgármestert Zugló, Terézváros, Erzsébetváros, Józsefváros, Ferencváros és Angyalföld vezetője kérte számon kifejezetten karcosan, hogy valóban elveszik-e a parkolási díjakat a kerületektől, hogy ezzel pótolják ki a fővárosi büdzsén tátongó lyukakat. (Még aznap kiderült, hogy igen.) A jelenet nem is elsősorban a vitatéma miatt volt kellemetlen. Elvégre minden döntést meg lehet védeni, a közéletben pedig gyakran látjuk, hogy a legtöbb érdeket sértő, legkeményebb javaslatokat is harciasan képviseli az előterjesztő, mintha minden ellenkező érv eleve alaptalan volna. Karácsonytól is láttunk már ilyet. Most azonban nem így viselkedett. Fancsali képpel, tő-, vagy épp csak félmondatokban válaszolgatott ezzel egyszerre tűnt bűntudatosnak és arrogánsnak, ami a nyilvánosságban kifejezetten rossz kombó.
Az egyes városrészek helyi önkormányzatainak közvetlenebb kapcsolata van az emberekkel, a polgármesterek hitelessége a szavazók szemében (már ahol ezt nem játszották el menthetetlenül) általában az országos politikai vezetők fölött áll. Ha a szakítás tartós lesz, a kerületek pedig kampányt építenek arra, hogy a különböző fejlesztésekre, karbantartásokra azért nincs pénz, mert a főváros a kormánnyal lepaktálva elorozta a forrásokat, az jelentősen faraghatja a főpolgármester népszerűségét. A Tiszának pedig ez is nettó nyereség, hiszen ebben a sztoriban a főgonosz az „áruló” Karácsony – ők csak mellékszereplők. Ha pedig a következő (talán előrehozott) önkormányzati választásokon saját jelöltet indítanak, az Magyar Péter példájából tanulva a világon mindent megígérhet – akár a parkolási díjak visszaadását is a kerületeknek.
Persze simán lehet, hogy az előző hatalommal folytatott áldatlan viaskodás után a kormánnyal kötött megállapodás puszta ténye elnyomja a panaszkodó kerületek hangját. Az új digitális tömegdemokráciában az online tér sokszor fontosabb, mint a valós, nagyobb súllyal esik latba, hogy melyik politikus közösségi oldalán kommentelünk, mint hogy ezt honnan tesszük. Egyébként is,
Azt is nehéz elképzelni, hogy zuglói, angyalföldi vagy belvárosi tömegek lepik el az utcákat, hogy harcosan tiltakozzanak lakóhelyük megrövidítése ellen. Ha egy évvel ezelőtt a Fidesz tett volna ilyet, akkor talán. A kerület, a város védelme a NER-ben Budapesten elválaszthatatlanul összefonódott a rendszer elleni kiállással, s így most ez jóval erőtlenebb hívószó. Csakhogy ez a jelenség legalább annyira, ha nem jobban sújtja Karácsony Gergelyt is.
Az ő igazi vonzereje sosem az volt, hogy rátermettnek látszott vagy annak bizonyult a főváros vezetésére. Szavazóinak szemében nem erre kellett alkalmasnak lennie. Hanem a NER-rel szembeni ellenállás megszervezésére, a „szabadsági szigetének”, „Budapest Köztársaságnak” a megvédésére. Ezt a feladatot pedig hét éven át sikerült részben megoldania, részben – az ellenzéki média készséges asszisztálásával – elbáboznia. Csakhogy ez a koordinátarendszer áprilisban gyökeresen megváltozott. A Fidesz súlyos vereséget szenvedett, a helyébe lépő Tisza pedig úgy gyűjtötte be a fővárosi voksok nagy többségét, hogy kifejezetten rossz viszonyt ápol Karácsonnyal. A mai látványos parolázás és közös szelfi ezen alapjaiban aligha változtat. Ahogyan az sem jelentett e viharos viszonyban fordulatot, hogy Karácsony a közgyűlési küzdelmekre spongyát dobva a kampány során egyértelműen a Tisza mellett foglalt állást. (Így viszont vele szemben az „erre szavaztál” egyre gyakrabban feltűnő szarkasztikus megjegyzése is ül.)
A főpolgármesternek tehát most egy olyan új hatalommal szemben kéne Budapest harcos érdekvédőjének lennie, amely az általa oly sokszor kárhoztatott Orbán-kormányt váltotta, ráadásul a saját táborában rendkívül népszerű, őt viszont nem szívesen látja a főváros élén.
A főpolgármester látványosan elvesztette korábban jól bepróbált, sokáig sokak által hitelesnek látott szerepét. Az éveken át sikeresen működtetett fővárosi politikai művészmozinak most az abszolút filmszínház országos multiplex hálózatával kell felvennie a versenyt. Csakhogy ugyanazzal a repertoárral, ugyanabban a zsánerszerepben ez aligha fog sikerülni. Karácsony Gergelynek új filmet kéne forgatnia, de ennek egyelőre nem látszik még a forgatókönyve sem. S ha nem igyekszik, könnyen lehet, hogy mire elkészül vele, már más vezeti a mozit. Talán éppen az, aki csütörtökön olyan kedvesen mosolygott mellette.
Borítókép: Vitézy Dávid, Magyar Péter és Karácsony Gergely közös szelfije 2026. október 1-én. / forrás: Magyar Péter Facebook-oldala
Bejelentkezés