I hope, you are happy now, you have a new goverment

– mondta mosolyogva egy ékszerárus nő a ljubljanai piacon a napokban, miután megkérdezte, where are you from. Finoman elmosolyodtam a kérdésére, ezt vehette igennek is, de vehette úgy is, hogy udvariasan megkerülöm a választ. Meg akartam kerülni, mert semmi kedvem nem volt erről beszélgetni vele. Bő egy évvel ezelőtt már kikerültem egy efféle választ, csak egy másik irányból. Szardínián stoppoltam, el kellett jutnom a legközelebbi település gyógyszertárába. Egy idős férfi vett fel, és miután megválaszoltam a szokásos kérdést, mely szerint where are you from, jelentőségteljesen rám nézett, és azt mondta: Orbán Viktort itt nagyon tisztelik, ő maga is nagyon tiszteli, és hogy ilyen államférfiból kellene minél több ebben a „szegény Európában”. In this poor Europe, így mondta. Akkor is finoman elmosolyodtam, amit vehetett helyeslésnek is, de vehette úgy is, hogy megkerültem a választ. Az idős szardíniai férfi így látta, a fiatal ljubljanai ékszerárus nő pedig úgy látta.

Hogy miért látta egyikük így, a másikuk úgy, erről csak sejtéseim lehetnek. A fiatal szlovén nő ugyanúgy nézett ki, ugyanúgy öltözködött, ahogy itthon öltöznek az „alter” fiatalok, alterek vagy hipszterek, akikből oly sokat látni az utóbbi években mifelénk, a Dunakanyarban is. Nem tudom, van-e Szlovéniában a SZABAD feliratú pólónak helyi megfelelője, de ha lenne, ez a nő biztosan szívesen viselte volna. Az idős szardíniai férfi pedig úgy festett, mint az író Ernst Jünger öregkorában, vagy mint egy nyugdíjas irodalomtörténész a Cagliari Egyetemről. Szinte feketére cserzett arcbőr, könyékig felhajtott hosszúujjú ing, vászonnadrág, viseltes bőrszandál. Két típus, az előbbi, hogy is mondjam, népszerűségének csúcsán, az utóbbinak pedig, ezt is hogyan mondjam, szemmel láthatóan leáldozott. Ritka példány, már csak elvétve kerül szem elé. Mindkettőjük számára én jelentettem Magyarországot abban a pillanatban, és amit mondtak, azt egyszerre szánták nekem és a Magyarország nevű absztrakt entitásnak.

Ahogy most itt merengek erről, eszembe jutott egy 2010-es évek elején történt eset is. Egy nemzetközi irodalmi fesztivál fellépője voltam Drezdában, lenyomtam a műsoromat, aminek a végén a nézők feltehettek kérdéseket. Fel is állt egy férfi a nézőtéren, és azt kérdezte, mit szólok ahhoz, hogy Budapest utcáin rendszeresen zsidókat vernek...