Hallgasd meg!Palkovics László visszatért: a 2018 és 2022 között innovációs és technológiai miniszterként az MTA átszervezését és a magyar egyetemek modellváltását levezénylő szakminiszter most a mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztossá lett kinevezve, és ennek alkalmából terjedelmes, PR-osan baráti hangulatú interjút adott az Indexnek.
A beszélgetésben Palkovics az optimista technokrata menedzsertípusát testesíti meg: büszkén sorolja, hogy Magyarország nem összeszerelő-üzem, hanem high-tech ország, így jó pozícióban vagyunk ahhoz, hogy a mesterséges intelligencia forradalmából kivegyük a részünket, ezért is van szükség kormánybiztosra. Készült már ugyan Magyarországon MI-stratégia, még 2020-ban, ezt kell most átszabni, lévén szélsebesen változnak a trendek, az EU MI-rendelete is most lépett életbe, fel kell készülnie a fogyasztó- és a rendvédelemnek, hogy megvédjék az embereket a csalásoktól, de ezen kívül a kilátások derűsek. Példátlan fejlesztések előtt állunk, lesz támogatási rendszer robotikus alkalmazottakra, a kormány segít a KKV-knak eligazodni, hogy milyen megoldások valók nekik, az alapján, hogy mi vált be másnak, és a termelékenység új minőségbe csap át. No persze nem úgy, mint a gazdag osztrákoknál, ahol már a négynapos munkahetet latolgatják, azt még az igazi mesterséges intelligencia sem adhatja meg nekünk, és az állásvesztéstől sem kell félni, hisz programok indulnak, hogy az érintettek majd átképezzék magukat olyan szakmák szakértőivé, amik most még nem is léteznek.
Az újságírói aggodalmat, miszerint majd itt is arra használjuk az algoritmusokat, mint a kínaiak, hogy listázzuk az embereket, megnyugtatóan elhessegeti, mondván, hogy ott más a politikai berendezkedés, ilyenre itt nem kell számítani.
Ez utóbbi egyébként azért különösen szerencsés, mert a kínai szociális kreditrendszer egy olyan mítosz, amit egy egyszerű Wikipedia-kereséssel bárki cáfolhat. Másrészt a hatóságok algoritmikusan már nálunk is osztályoznak magánszemélyeket vagy cégeket például hitelképesség szempontjából, de ezen a tényen sem kell fennakadni.
A számok tekintetében a magyar MI-ipar méretét 350 millió dollárra (130 milliárd forint) taksálták 2024-re, ez fog várhatóan 2030-ig 1,5 milliárd dollárra, azaz cirka 600 milliárd forintos piaccá duzzadni. Ezek azért már szabad szemmel látható összegek, így az EU-s szabályozáson felül nem csoda, hogy kormányszinten is figyelmet kap a téma, mint az innovációhoz kapcsolódó tőkefelhalmozás egy kiemelt területe, ahol világkereskedelmi szinten is most dől el, hogy az értékláncban mely országok milyen cégei és egyetemei hol fognak elhelyezkedni.
Épp ezért egy pillanatra érdemes megállni, hisz annyi helyről meg módon ömlik a magyar nyilvánosságban is a mesterséges intelligencia emlegetése, hogy lassan mindenre is használják, miközben az átlagember fejében valószínűleg nagyon más elképzelés él róla, mint amire azt a dicső vállalati- vagy állami innovátoraink éppen ráhúzzák.
Tehát míg Palkovics válaszaiból az ember lelki szemei előtt már kirajzolódik az, ahogy a sarki barkácsbolt állami támogatást vesz fel (teszem azt) egy robotikus könyvelő vagy marketing-munkatárs kiváltására, a valóságban az MI általában a következő területeket takarja:
- A nagy nyelvi modellek világát: ezek kapják most a legtöbb figyelmet és finanszírozást, mióta 2022-ben az OpenAI piacra dobta a ChatGPT-t. Ezek a rendszerek nyelvi statisztikai gépek, azaz olyan pontossággal tudják megtippelni, hogy milyen szónak kéne következnie bizonyos másik szavak után, vagyis jól imitálja az emberi írást (legalábbis a támogatott nyelveken). Még Orbán Viktor is arra gondolt pár éve, hogy emiatt bajban vannak az újságírók.
- Mély gépi tanuló rendszerek: neurális hálók segítségével tanuló algoritmusok, amelyek sok-sok változó figyelembevételével képesek pontos előrejelzéseket adni. Bő egy évtizede kezdtek elterjedni, ma már mindenhol jelen vannak a Netflix ajánlórendszerétől kezdve a banki csalásmegelőzésen át a kép- és hangfelismerésen keresztül a bioinformatikáig. Lényegükhöz tartozik, hogy bár az adott szakterületeken tényleg nagyon pontosak, a döntéseik nem átláthatóak az emberek számára, ami megnehezíti a felülbírálatukat, épp ezért téma az, hogy szabályozni kell őket, mielőtt pl. az adathalmazban fellelhető diszkriminációt nem kiküszöböli, hanem automatizálja.
- Az MI „ügynökök”, ami az idei év slágertémája, és ami az önálló cselekvésre képes, emberi nyelvvel utasítható robotokat takarja. A remények szerint ezek veszik majd át az unalmas kulimunkát. Egyelőre a leglátványosabb tech-demója az Anthropic Claude-ja, amit múlt héten ráállítottak arra, hogy vigye végig a Pokémon Red nevű játékot, amit több ezer ember követ élőben. A sorok írásáig sajnos csak tíz perces memóriája volt, de cserébe minden lépést százszorosan túlgondolt, amitől úgy viselkedett, mint egy átlagos figyelemzavaros erősen bekoffeinezve, és így nem haladt valami gyorsan a kihívással. Így tehát egyelőre kérdéses, hogy ez mennyiben lesz a munka jövője, pláne, ha valaki ilyen kollégákat akar majd „menedzselni” (figyelemzavarosokat könnyebb, és kevesebbe is kerül a betanításuk).
- A különböző gépi kép- és hanggenerátorok, amelyek az összes létező szerzői jog áthágásával segítik a kreativitásban és a szorgalomban a hátrányos helyzetűeket az önkifejezés új mélységeinek felfedezésében (például az itthon is méltán népszerű Wellor AI előadót tudnám említeni), már amikor nem a tömeges csalásokat segítik elő azzal, hogy a kiberbűnözők képesek bárkinek tettetni magukat egy gombnyomással telefonon vagy videón.
- Bármi más, amire a marketinges nem szégyellte ráírni, hogy ez bizony mesterséges intelligencia, noha az anyja ennél jobb embernek nevelte. A termék meg egy teljesen sablonos szoftver, vagy rosszabb esetben egy csomó kiszervezett kenyai vagy indiai munkás egy Excelhez kötözve éhbéren.
Tehát mondhatni, végtelen a lehetőségek tárháza, már csak azért is, mert az elmúlt években elmondhatatlanul sok pénz áramlott az MI-iparba. Az OpenAI-t például 340 milliárd dollárra értékelik, ami majdnem ezerháromszáz milliárd forint, a magyar éves GDP-nek majdnem másfélszerese. A korszak nagy nyertese azonban nem is ők, hanem az Nvidia nevű chipgyártó cég, akik a videókártyáikat sikeresen alakították át a videójáték-ipar termékeiből az MI-aranyláz lapátjaira: 2020-ban még bőven kevesebbet értek, mint most az OpenAI, jelenleg pedig 2,82 billió dollár a teljes tőzsdei kapitalizációjuk.
Ilyen értékeléseket valóban csak olyan technológiáknak adnak, amelyek az egész életünket végérvényesen átformálják, és azon belül csak olyan cégeknek, amelyek monopóliummal fognak rendelkezni az adott iparágban. Az MI-gyártók ígérete még Palkovics jóslatához képest is forradalmi, munkahelyek tömegeinek megszüntetését, alternatívaként az általunk ismert világ végét ígérték az eljövendő, Általános Mesterséges Intelligencia feltartóztathatatlan bekövetkeztével, amiről az elmúlt két évben két-három havonta elhangzott, hogy mindjárt itt van a kanyarban.
Nos, megjelentek ugyan újabb modellek, de az Általános Mesterséges Intelligencia még mindig nem érkezett el, sőt: a modellek közötti minőségbeli különbség nem ugrott akkorát, mint azt a belefektetett tőke szerint várták volna, felvetve a kérdést, hogy egyáltalán a nagy nyelvi modellek jelentik-e a helyes technológiai utat a mesterséges intelligencia felé, vagy örökre egy hallucinációra hajlamos, egyre fejlettebb szöveg/pixel/hangtippelő gép marad az egész. Mi több, az egyetlen számottevő innováció a területen az elmúlt hónapokban arról szólt, hogy a kínai DeepSeek kijött egy olyan nyílt forráskódú modellel, amelyet állításaik szerint töredékébe került betanítani, mint a konkurencia termékeit, ehhez méltóan pedig fillérekért árulják – megkérdőjelezve azt, hogy egyáltalán az amerikai cégeknek tényleg monopóliumuk lesz-e a piacon, vagy hogy az üzleti modelljeik mennyire fenntarthatóak.
(Az önvezető autók áttörése is hasonló mintázatot mutat: már tíz éve mindjárt itt vannak a sarkon . Ennek persze nem örülnek azok, akiknek tényleg a háza sarkán vannak, és nem tudnak kijutni éjszaka a parkolóból.)
Így hát Magyarországnak pont akkor lett MI-ügyi kormánybiztosa, amikor a felhők már egyre komorabbak minden idők legnagyobb tőzsdei rallyja fölött. Ezért bár Palkovics abban bízik, hogy hamarosan kezet rázhat Elon Muskkal egy adatközpont alapkő-letételénél, könnyen lehet, hogy mire ideér, már csak a zuhanó kést lehet megpróbálni elkapni – kézzel vagy lábbal.
Bejelentkezés