A Netflixen nagyot megy egy dokumentumfilm, az Autóbaleset – A Mackenzie Shirilla-ügy (eredeti címén The Crash).

Tulajdonképpen elég egyszerű történet: egy kocsiban hárman ülnek, három tinédzser, egy fiú és egy lány. Ez utóbbi vezet, amikor a kocsi egyszer csak nagy sebességgel egyenesen egy kőfalba ütközik. A két fiú meghal, a lány túléli.

És itt kezdődik a film. A lány ugyanis azóta életfogytiglani büntetését tölti. De vajon jogosan?

Egy kisvárosi, szoros baráti társaságot ismerünk meg az Ohio állambeli Strongsville-ből. Ennek a társaságnak része Dominic Russo és Davion Flanagan, valamint Mackenzie Shirilla is. Dominic és Mackenzie régóta egy párt alkotnak, Davion pedig a haverjuk. A lány 17 éves volt az ütközés pillanatában, ő és Davion épp hogy befejezték a gimit, Dominic három évvel idősebb volt náluk.

Életvidám, netfüggő gyerekek, akiket a szüleik talán a kelleténél szabadabb pórázon hagytak ilyen-olyan okokból, imádtak összejárni, hülyéskedni, és a legkülönfélébb módokon betépni.

Tele voltak tervekkel, vágyakkal, naponta tízszer posztolták életük mindenféle pillanatait.

A lányra, Mackenzie-re mindezek hatványozottan igazak. Életmódtanácsadó-influenszerkedett, divattippeket adott, követői voltak, ruhamárkákat endorzált.

A lány a barátja – egyébként meglehetősen tehetős – családjával is jóban volt, a fiúval évek óta együtt laktak.

The Crash
The Crash

De mi történt?

Hát, egyfelől erről szól a dokumentumfilm, másfelől meg ugye nem tudni. Hiszen az egész egy kérdés körül forog: Mackenzie szándékosan hajtott bele a falba, vagy véletlenül? Egyfelől miért akarná megölni magát egy ilyen népszerű lány, akinek ennyi követője van a neten, a barátjával és közös barátjukkal sülve-főve együtt vannak. Mondjuk a helyszínen talált drogok miatt? Vagy azért, mert narkolepsziás? Talán csak elaludt a volánnál? De a kocsi feketedoboza azt mondja, hogy a kisváros utcáin gyorsuló autó bevett egy-két kanyart, miközben a gázt tövig nyomták, a fékre pedig nem léptek rá. Talán meghibásodott az autó? Vagy szándékosan ölte volna meg ez az ártatlan, butácska, figyeleméhes tini a két barátját? Tényleg olyan ártatlan és jófej volt Mackenzie? Tényleg olyan jó volt a kapcsolatuk? Mi van a rendszeres szakításaikkal, összejövéseikkel? Mackenzie öngyilkossági rohamaival? Mi történt közöttük az ütközés előtt?

Az egyetlen ember, aki meg tudná ezt mondani, Mackenzie. De az életben maradt lány sajnálatos módon nem emlékszik semmire, és ehhez makacsul ragaszkodik.

Nem kérdés, hogy bűnös. De vajon gyilkos-e?

A dokumentumfilm akár az Adolescence (Kamaszok) párdarabja is lehetne, hiszen nagy hangsúlyt kapnak a szülők, testvérek, rokonok, barátok (csak itt ők, ugye, hús-vér emberek). Ahogy megküzdenek a gyásszal, a haraggal. Azzal az érthetetlen, feldolgozhatatlan helyzettel, ami egyszer csak az életük része lett. Hogy a fiuk csaja, akiért imádkoznak, hogy élje túl a tragédiát, és együtt gyászolnak, egyszer csak majdnem minden kétséget kizárólag egy szociopata szörnyeteggé változik. Döbbenetes jelenet, amikor az idősebb Russo megidézi fia szellemét egy inga segítségével, és Mackenzie iránti szeretetéről ad hírt a túlvilágról.

De Mackenzie szülei is... Vajon mi a jó szó ide? Érdekesek? Lebilincselőek? Vérfagyasztóak? A néző egyszerre sajnálja őket, és egy kicsit érti is, hogy mi ment itt félre, miközben képtelenek megérteni és feldolgozni a bírósági ítéletet.

Nehéz végignézni ezt a másfél órát, nem mintha nem lenne izgalmas, profin összevágott és elmesélt a történet, mint majdnem mindegyik Netflix-dokumentumfilm. Lelkileg nehéz, hiszen hol az értelmetlen tragédia küld a padlóra minket, hol a toxikus párkapcsolaton dühöngünk, hol a szülők nemtörődömségén. Miközben ilyenkor azzal is küzd az ember, hogy semmit nem tudunk az ügyről, csak épp annyit, hogy a figyelmünket lekösse. De nem vagyunk bírók, nincs a kezünkben a teljes ügyirat, nem hallgathatunk meg tanúkat, nem nézhetjük meg a bizonyítékokat. Állásfoglalásra csábítanak előre szelektált tényekkel kapcsolatban.

Mit árul el rólunk, hogy ez a dokumentumfilm ennyire népszerű? Hogy a trúkrájm drámák ennyire népszerűek? Popcornnal és kólával a fotelben ülő vámpírok vagyunk, akiknek szüksége van a vérre? Vagy elgondolkodunk ilyenkor azon, hogy hogyan és mivé neveljük a gyerekeinket?

Természetesen ez utóbbi.