Magyar Péter is bejelentette: 2027-ben átlagosan 10,7 százalékkal emelkedhet a múzeumi és közgyűjteményi dolgozók nettó fizetése. Csakhogy a bejelentett növekedés nem jelent ugyanekkora, célzott béremelést – annak egy része az SZJA 9 százalékos sávjából következik, miközben az intézmények bérkerete minimálisan nőhet. A közgyűjteményi dolgozók így továbbra is a bérpolitika vesztesei lehetnek, a diplomás, speciális szaktudást igénylő munkakörökben dolgozók fizetése alig haladja meg a minimálbért.

Ha a kulturális szférában nem történik valódi, költségvetési forrással megtámogatott bérrendezés, akkor a Tisza-kormány ezen a területen sem hoz érdemi változást a korábbi gyakorlathoz képest.

A magyar kulturális szféra egyik legnagyobb belső ellentmondása, hogy miközben könyvtárosok, levéltárosok, muzeológusok, restaurátorok, művészettörténészek és más közgyűjteményi dolgozók olyan tudást őriznek és adnak tovább, amelyet egy ország semmilyen pénzen nem tudna egyik napról a másikra pótolni, a fizetésük sok esetben alig haladja meg a minimálbér szintjét. De mi ennek az oka, ki ezért a felelős?

A válasz nem az, hogy a könyvtáros, a levéltáros vagy a muzeológus „ennyit ér”. A felelősség elsősorban a mindenkori kulturális vezetésé és azé a politikai döntéshozói rendszeré, amely évtizedeken keresztül természetesnek vette, hogy a kulturális dolgozó majd akkor is marad, ha kevés pénzt kap.

Mert ezeknek az embereknek a munkája nem egyszerűen egy munka: sokuknak ez az életük.

Egy közgyűjteményi dolgozó évekig, évtizedekig építi fel azt a speciális tudást, amelyet máshol csak nagyon nehezen tudna hasznosítani. Egy levéltáros nem tud egyik napról a másikra átmenni egy autógyárba, egy muzeológus nem tud a szakmai hátterével elhelyezkedni egy multinál, egy könyvtáros pedig nem tudja egyszerűen „piacosítani” azt a tudást, amelyet húsz-harminc év alatt szerzett meg. Sokan közülük szeretik a gyűjteményt, az intézményt, a kollégákat, a megszokott napi rutint, még azt az íróasztalt és széket is, amely mellett eltöltötték az életük jelentős részét.

És pontosan ezt használja ki a rendszer.

A kulturális dolgozók között ráadásul nagyon különböző élethelyzetű emberek vannak. Van, akit a családja tart el részben vagy egészben. Van, aki örökölt lakásban él, ezért nincs albérleti kiadása. Van olyan fiatal, akit a szülei segítenek, és van olyan is, akinek már kirepültek a gyerekei, a lakhatása megoldott, így a fizetése számára inkább kiegészítő jövedelem. Más...