spotify Hallgasd meg!

Nagy verekedésbe fulladt a Részeges Nándi temetése a múltkor, anyám hiába öltözte és sajnálta túl magát. Kezdjük ott, hogy a szakértők még mindig nem tudtak megegyezni, hogy pontosan hol is kanyarintsák le Nógrád vármegyét az országról, ami lassan inkább vérmegye lesz, de mindegy. Hiába az orosz felügyelőbizottsági tagok és az uniós megfigyelők, még mindig egy temetőnyi területen vitatkoztak. Hiába jött le Orbán Viktor (annyi, a fejük felett keselyűként köröző helikoptert sem láttak még a helyiek, hirtelen azt hitték, megsemmisíteni jöttek őket, ha nem lesz kiegyezés), semmi, még Fico is elküldte az egyik dublőrjét. Állítólag a merénylet óta nem lép ki a házából, mindenhová biológiai másolatokat küld maga helyett.

Aztán egy misztikus és történelmileg rezignált pillanatban megtörtént a csoda, úgy nézett ki, eldőlt, a határ meg van húzva, pont a kisfalu temetőjének közepén kettévágva szegény halottak sírjait, ráadásul a képzeletbeli vonal pont a Nándinál kezdődött. Ha ez nem lett volna elég, kiderült, hogy ha már megvan az egyezség, a vezetőség úgy döntött, egy nagy bulit is csapnak a levágásának: a temető közepén, ahol van egy nagyobb placc, Sör, Malac és Csonka Palóc fesztivált hirdettek meg. Céllövöldével, körhintával, Temuról rendelt fellépőkkel.

A sok szelíd parasztból emiatt aztán előjött a masszív természetfeletti, és többen elindultak kaszával a polgármester háza felé, hogy most aztán már elég. A nagyapát vágnátok ketté még a sírban is? Nem volt elég ’56? Még őseink szellemét is meg akarjátok osztani? Úgy zengett az egész környék, hogy még a hegyekben kóborló medve is belerázkódott egy pillanatra. A polgármester leizzadt kicsit, de nem volt mit tenni, azt mondta a felháborodott népnek, hogy jó, akkor nem lesz ünnep, mindenki menjen békével haza. Csakhogy ezt elfelejtette elmondani a szervezőknek, úgyhogy amikor másnap megérkeztek a hozzátartozók és ivócimborák Nándi temetésére, szembe találták magukat a sír melletti körhintával és az egyéb, ilyenkor szokásos kellékekkel. Pluszban visszajöttek a helyiek is, meg a Black Magic Biztonsági Szolgálat emberei, akiket körülbelül két perc alatt vert péppé a tömeg, úgy, hogy a vérük rendesen bespriccelt a kősírok repedéseibe.

A kirendelt pap pedig talpig sírásban, de mégis hatalmas bátorsággal elmondta a beszédet, majd gyorsan elfutott a céllövölde mögé, amikor egy leszakadt, mócsingos fül landolt a ruháján. Én egy padon ülve távolról figyeltem az eseményeket, anyám szlovák sírását ugyan kihallottam a tömegből, de gondoltam, kapott kiképzést a Fidesztől, védje meg magát. Inkább Nándi szellemét nyugtattam, hogy ne vegye a szívére a verekedős szertartást, nem a személyének szól, a Mennyek Nagy Csapatáról lecsúszott ugyan, de azért nem fog a Pokolba kerülni.

És ahogy megnéztem a telefonomon a vezető híreket, pláne eldöntöttem, hogy nem megyek be anyámért. Azt olvastam ugyanis, hogy egy, a Magyar Közlönyben megjelent rendelet szerint Magyarországon bevezetik az úgynevezett dologház intézményét, ami ugye a középkorban volt nagy divat. Most meg posztmodernesítik itt nekünk. Az érdemes és érdemtelen szegények közötti különbségtételen, egyáltalán a két fogalom visszaépítésén a politikai köztudatba már régóta dolgozik a regnáló hatalom, de hogy most jogerőre emelkedjen, azt soha nem gondoltam volna. És milyen érdekes, hogy pont a nagy vihart kavart átláthatósági törvény után.

A rendelet azt írja, hogy az ország védelme érdekében nemcsak a csavargókat, hajléktalanokat szedik össze és kényszerítik társadalmilag hasznos tevékenységek elvégzésére, például gödörásás, hanem azoknak a civil szervezeteknek, netes orgánumoknak a képviselőit, újságíróit is, akikre az átláthatósági törvény rámutat. Nem mondhatja majd senki, hogy börtönbe zárja őket a kormány, csak dologházakba, ahol még ételt is kapnak a büntetésként kiszabott munkájukért, és a családjuk hetente egyszer meglátogathatja őket. Bár nem ismerem, de láttam magam előtt, ahogy Gulyás Mártonnak viszek be némi kaját a dologházba, és olyan furcsa érzés fogott el, gondoltam, rá is írok a Facebookon, mi a kedvenc étele, mert ha bekerül, biztos egy jó ideig nem engedik ki onnan. Egy veszéllyel azonban nem számoltak a fideszesek: a dologházba begyűjtött firkászok, akik még tényleg hisznek a demokráciában, simán indíthatnak egy lapot vagy csinálhatnak műsort bentről is, mondjuk, Bikacsök néven, és akkor ott vannak, ahol part szakad (vagyis ahol a párt).

Mire kibosszankodtam magam, és felnéztem, a szertartásnak már vége volt, a céllövöldét és a körhintát feldöntötték, az utóbbi teljesen összetört egy sírtetőt. Valahonnan csendesen megjelentek a mentősök is, s elkezdték összeszedegetni a majdnem félhullákat a temető közepén. Annyi vért még életemben nem láttam, bemehettek volna a Vöröskereszthez is lecsapoltatni magukat, vagy plazmázni, de hát ők tudják.

A vörös ködből hirtelen anyám alakja bontakozott ki, egészen olyan volt, mintha a Vámpírakadémia egyik részéből jött volna, csak nem volt olyan trendi az outfitje. Menjünk, fiam, mondta szlovákul, amit valamiért megértettem.