Ha már arról folyik a (látszólagos) vita, hogy bolondok-e a svédek, akik csak rosszat akarnak maguknak és a világnak (és külön Orbán Viktornak), eszembe jutott egy régebbi könyvem (Az eszmék országútján. A nyugati szociáldemokrata kánon dilemmái 1945-től napjainkig. Napvilág Kiadó, Budapest, 2011), amelyben írtam pár oldalt Svédországról, a svéd társadalomról, a svéd szociáldemokráciáról, a svéd jóléti államról. Félreértés ne essék, a könyv szakkönyv, a téma pedig eléggé áttételesen izgalmas csak – tulajdonképpen én is részben másról és máshogy szerettem volna könyvet írni, csak akkori munkahelyem erre a témára volt vevő. Mindazonáltal talán ad egy-két pontot az összképhez: ahhoz, hogy miért (és hogyan) egészen más a svéd politika (és társadalom), mint például a magyar. Lehet benne egy-két tanulság, történeti (fejlődéstörténeti) kapaszkodó, hogy milyen okai vannak ezeknek az eltéréseknek, legyen szó akár a svéd bevándorlási- és integrációs politikáról (amely sikeresnek persze nem nevezhető, de legalább tudomást vett arról, hogy a migráció nem valamiféle sorscsapás, hanem egyrészt az emberiség folyamatos állapota, másrészt a kapitalizmus válságjelensége, harmadrészt – de nem utolsósorban – humanitárius probléma), vagy akár a járványkezelés elhíresült „svéd modelljéről”.
Úgy gondolom, hogy rémes dolog a kapitalizmus, de a legjobb, ami történhet(ett) vele, az a skandináv jóléti szociáldemokrácia (volt) – annak minden ellentmondásával és árnyoldalával együtt.
A könyvem – érthető – nem lett különösebben népszerű (hervasztó alcíme többé-kevésbé fedi a tartalmát), bár inkább hosszú esszé, mint aprólékos elemzés. Az alábbi szövegben az eredetihez képest átszerkesztettem, kiegészítettem, több fejezetből raktam össze a svéd szociáldemokráciára vonatkozó részeket.
***
„Ekkor Pomeripossa már egyértelműen úgy gondolta, hogy sürgősen kezelésre van szüksége. Annyira zavaró és fájdalmas volt kétségeket érezni a társadalommal szemben, amelyet addig a világ legjobbjának tartott.”
Astrid Lindgren[1]
Számos elemzés és értékelés igyekezett és igyekszik meghatározni a svéd (illetve részben a skandináv) szociáldemokrácia politikai pedigréjét. A svéd munkásmozgalom, illetve tágabban a svédországi baloldal története során a szociáldemokrata párt mindig megkapta az éppen aktuális politikai jelzőket, és ezek – nagyjából az 1929-es gazdasági válságig – tulajdonképpen megfeleltek a kontinentális-német szociáldemokrácia megfelelő fejlődési etapjainak. Ugyanakkor azonban ez a politikai fejlődés sok sajátosságot is hordozott magában. Ezek jó része persze magából a svéd társadalomból származott, és a svéd modellel...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.