Amikor a kivénhedt csetnikből „haladó européer vezetővé” átvedlett Tomislav Nikolić a 2012-es elnökválasztáson legyőzte a demokrata párti Boris Tadićot, többen azt remélték, új távlatok nyílhatnak a (már akkor) gazdaságilag hanyatló, korrupciótól fuldokló, súlyosan kiábrándult szerb társadalom előtt.
Bármennyire is furcsán hangzik, de még a liberális demokrata szavazók között is szép számban akadtak, akik azt gondolták, Nikolić diadala akár pozitív változást is hozhat. Például a balkáni mészáros Slobodan Milošević elleni tüntetések és az október ötödikei forradalom egyik emblematikus alakja, Vesna Pešić nyíltan kiállt Nikolić mellett.
Az uniós vezetők egy része, köztük Angela Merkel is úgy vélte, a szélsőséges nacionalista elveit egyik napról a másikra felrúgó, megkenhető, kooperatív Nikolić által könnyebb lesz kezelni, sőt akár véglegesíteni is a koszovói kérdést. Rossznyelvek szerint a muttinak is komoly szerepe volt az exradikális kocapolitikus megválasztásában.
Nikolić kezdettől fogva igyekezte fokozni „nyugati arculatát”. Egyebek között a hagyományos guzlicás szerb dalok és csetnik nóták helyett hirtelen hard rockot és metált kezdett el hallgatni. Kinevezése utáni egyik első interjújában közölte, hogy kedvencei a Led Zeppelin, a Deep Purple és a Metallica.
Mi több, tipikus rocker szerelésben ugrálta végig az akkoriban Belgrádban koncertező Deep Purple-koncertet.
A Szerb Haladó Párt transzformációja azonban nem tartott sokáig. Maga Nikolić is gyorsan visszaesett: az orosz és kínai együttműködést irányító szerbiai fantomiroda vezetője lett.
A párt és az ország feletti hatalmat pedig a háttérből leselkedő, gátlástalan machiavellista Aleksandar Vučić ragadta meg, aki a mai napig gazdaságilag szipolyozza és erkölcsileg zülleszti a szerb társadalmat. A részben diktatórikus, részben maffiás módszerekkel uralkodó Vučić országában lázadás tört ki, amelyet most a rendőrség és a rezsim símaszkos huligánjai próbálnak leverni. Egyelőre sikertelenül, ugyanis a tiltakozó egyetemisták és polgárok az erőszakszervezetek brutalitása ellenére mindennap tüntetnek.
A kultúra, amely az élet számos más területe mellett a mostani szerb rendszer egyik áldozata, nagymértékben tükrözi a nyomasztó társadalmi légkört, amelyben a délvidéki magyarok is próbálnak boldogulni.
Magyar fellépők nélkül a délvidéki magyarság szellemi központjában
A (szub)kultúra terén alkalmazott cenzúra persze nemcsak a haladók specialitása. A demokraták uralma alatt is előfordultak betiltások, de többnyire egyéni esetekről volt szó. Az egyik ilyen példa a 2009-ben betiltott Pokolgép-koncert volt...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.