Nyugat-Afrikában „puccsövezet” alakult ki, miután katonatisztek több, egymással határos országban is eltávolították a főleg franciabarát politikai vezetést. Most Oroszország és Kína felé orientálódnak, miközben antiimperialista frazeológiát használnak és a függetlenségi harcosok örököseinek mutatják magukat. Mi vezetett el idáig, és hogyan illeszkedik mindez a világrend átalakulásába?
1990 óta 27 katonai puccsot hajtottak végre a szubszaharai térségben, azaz Afrikának a Szaharától délre eső területein. Ebből 21-et volt francia gyarmatokon kíséreltek meg, változó sikerrel. A katonai hatalomátvételek száma pedig 2020 után szaporodott meg igazán, főleg Nyugat-Afrikában. Ebben komoly szerepe volt a 2010-es években felerősödő iszlamista tevékenységnek. Nem a puccsok mögött álltak azonban dzsihadisták: a franciabarát, gyakran diktatórikus vezetésű kormányoknak az iszlamistákkal szembeni tehetetlenségét megelégelő katonák hajtották végre azokat.
Az érintett országok ugyanis rendre a volt gyarmattartótól kértek segítséget. Így pedig Franciaország több intervencióba is belebonyolódott. A legnagyobb volumenű talán a Maliban végrehajtott beavatkozás volt, ami azonban az egyik legnagyobb kudarcot is hozta. Nem sikerült ugyanis visszaszorítani a dzsihadistákat. 2020-ban itt történt a 2012 óta első sikeres puccs a régióban, ami aztán bedöntötte a dominót. Az elkövetkezendő három év során Guinea, Burkina Faso, Niger és Gabon mind követték a példát. Azaz, a térség szinte minden államában erőszakos hatalomváltás történt. Látványos egyezés, hogy minden esetben nyugatbarát, általában a franciákkal is jó viszonyt ápoló vezetést távolítottak el.
Így alakult ki a „puccsövnek” nevezett térség, amely a Vörös-tengertől az Atlanti-óceánig tart. Nincsen kiforrott definíciója, de általában Malit, Guineát, Burkina Fasót, Nigert, Csádot, Gabont és Szudánt szokták idesorolni. Szudán a kakukktojás, amely nem volt francia gyarmat, de itt nem is 2020-hoz köthető a katonai hatalomátvételek újabb hulláma. A többi országban azonban hasonló mintázatú fordulatok történtek, méghozzá egymást követően…
A francia gyarmatosítástól a dzsihadistákig
A „puccsövezet” államai mind 1958 és 1960 között függetlenedtek Franciaországtól. Azonban Párizs gazdasági és politikai eszközökkel (például a frankövezet létrehozásával) magához kötötte őket. Így nem csoda, ha főleg Párizzsal jó viszonyt ápoló politikusok jutottak hatalomra. A térség franciabarát kormányai nemcsak a dzsihadistákkal nem bírtak, de általánosságban sem álltak a helyzet magaslatán.
A „puccsöv” országainak szinte mindegyikében alacsony a HDI, azaz az életszínvonalat mérő leginkább közkeletű szám, amely...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.

Hallgasd meg!