spotify Hallgasd meg!

A politikai egyházak által gyakorolt személyi kultuszt és teokráciát attól függetlenül kéne elvetnünk, hogy milyen hit jegyében, melyik próféta szavaira hivatkozva próbálják kiépíteni azokat. Még nem késő, hogy politikai értelemben eltiporjuk a másfél évtizede teljhatalmat gyakorló, illetve az épp teljhatalomra törő gyalázatost egyaránt. Vagy legalább ne növeljük tovább lájkokkal és voksokkal a szektákat, amelyek más-más bálványokat imádnak ugyan, de a céljuk ugyanaz. Kérdés, mit akarunk: felvilágosodást, vagy az egyik babonát a másikra cserélni?

Nagyjából egy év múlva dől el, hogy a vallásháborús cirkuszi játékokon induló két politikai szekta hány pontot szerez, és ki melyik helyen áll fel a dobogóra. És szerintem akkor is ugyanitt tartanánk, ha Magyar Péter a piacon talál állást, és esze ágában sincs pártot alapítani. Annyi lenne az eltérés, hogy nem a Tisza, hanem a jelenleg bronzéremre esélyes harmadik politikai szekta, a DK lenne a politikai hit bajnokának kihívója. Nem gondolom, hogy ezért csak és kizárólag a három szektavezér lenne a felelős. Azt meg pláne nem gondolom, hogy a szektalogika jegyében a konkurens hit prófétáját kellene politikai bűnbaknak megtenni. Épp az a gond, hogy a politikai kritika egyre inkább a meggyőződésünkkel ellentétes oldal támadására és a nekünk rokonszenves térfél mentegetésére, védelmezésére szűkül.

Valamint (és ezt nemcsak én írom le), hogy a politikából gyakorlatilag vallás lett. Ami korántsem csak a politika felelőssége. De erről mind kevesebb szó esik a diskurzusban, az aktuálpolitikai számításoktól, esélylatolgatásoktól független társadalomkritika pedig jóformán kihalóban van. Holott a társadalomkritika a szó szoros értelmében a társadalom kritikája. Hogy nem fogadunk el bevett, kordivatnak számító, ugyanakkor tényszerűen cáfolható nézeteket pusztán azért, mert népszerűtlen azokat bírálni. Igazából a politikusoknak sincsenek illúzióik arról a társadalomról, amelynek a szavazataira pályáznak. Az ellenzék immáron harmadik totális vereségét hozó 2022-es választások után beszélgettem Jenei Ferenccel, az LMP győri elnökével. „A magyar szavazók nagy többségének egy apafigurára van szüksége, akiben maximálisan megbízhat. A lakosság úgy háromnegyede erre vágyik. Az elit, az értelmiség jókat röhögött azon, amikor Orbán elment disznót vágni, meg amikor Németh Szilárd papucsban főzte a bográcsban a pacalt, de tetszik vagy sem, az emberek igen nagy tömege így él. És maga közül valónak érzi azt a politikust, aki...