Hallgasd meg!„Itt baj van. Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot. Ezt meg kell fékezni, bármi áron. Külön kormánybiztost fogok kinevezni, zéró toleranciát vezetünk be, Pintér Sándor belügyminisztert pedig arra kértem, hogy a kábítószer-kereskedőkkel szemben rendeljen el hajtóvadászatot” – a fenti beszédrészlet első két mondatával maradéktalanul, a harmadikkal részben egyet tudok érteni, sőt. Hosszú évek óta sorozatban írtam erről riportokat, s nem én voltam az egyetlen. (Tavaly is megjelent a 24.hu-n egy sokkoló videóriport a Budapest-környéki belföldi drogturizmusról.) De hiába, akkor kormányzati szinten érdemben semmi nem történt. Nem gondolom, hogy a 2010-es évek végén és a 2020-as évek elején, amikor újságíróként a drogtémával foglalkoztam, jobban értesült lettem volna-e téren, mint az idézett szavakat az országértékelő beszédében elmondó miniszterelnök. Ahhoz sem kell politológiai géniusznak lenni, miért nem hangzott el ez a drámai kijelentés a 2022-es és a 2024-es választások előtti (vagy azok közötti) országértékelőkben, illetve bármely egyéb nyilatkozatban.
Kampányidőszakban nyilván kínos lett volna beismerni: másfél évtized kormányzás után a NER drogpolitikája látványosan csődöt mondott. Főleg akkor, amikor a rendpárti narratíva másik vezértémája, a gyermekvédelem is hitelességi léket kapott. Mostanra viszont oda fajult a helyzet, hogy Orbán Viktor kénytelen volt szóba hozni a témát, mielőtt a rendpárti vokspiacon a kiábrándult Fidesz-szavazókra hajtó Magyar Péter és/vagy a Mi Hazánk elorozza tőle. Hogy mekkora a gond, azt már 2018 novemberében elmondta az az ember, akit Orbán hajdanán a Fidesz akkori (a korábbinál jóval szigorúbb) drogpolitikájának koordinációjára nevezett ki. Az új pszichoaktív szerek elterjedése és országos szétszóródása kapcsán beszélt arról, hogy az ún. telepi drogfogyasztás „mint új társadalmi jelenség és fogyasztási mintázat jellemzője, hogy immár nem a nagyvárosok belső jelensége a drogszcéna, melyhez jó esetben szolgáltatásokat lehet szervezni, hanem a szegregáció+diszkrimináció+nyomor egyébként is nehezen kezelhető hármasához kapcsolódva az addiktológiai többlet mintegy lezárja a lehetőségeket, végleg bezárja a "kizártságot", a szegregátumokat, minden, még esetleg lehetséges mobilitást is felszámolva” – hangsúlyozta.
Az illető szót ejtett arról is, hogy a drogfogyasztás már „valószínűsíthetően az ország minden nyomornegyedében (1364 ilyen került azonosításra) jelen van, ugyanakkor a döntéshozó figyelmét nem éri el, bezáródott "messzesége" pedig semmiféle társadalmi választ...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.