spotify Hallgasd meg!

„Itt baj van. Az olcsó, mérgező kotyvalékok, szintetikus szerek elárasztották az országot. Ezt meg kell fékezni, bármi áron. Külön kormánybiztost fogok kinevezni, zéró toleranciát vezetünk be, Pintér Sándor belügyminisztert pedig arra kértem, hogy a kábítószer-kereskedőkkel szemben rendeljen el hajtóvadászatot” – a fenti beszédrészlet első két mondatával maradéktalanul, a harmadikkal részben egyet tudok érteni, sőt. Hosszú évek óta sorozatban írtam erről riportokat, s nem én voltam az egyetlen. (Tavaly is megjelent a 24.hu-n egy sokkoló videóriport a Budapest-környéki belföldi drogturizmusról.) De hiába, akkor kormányzati szinten érdemben semmi nem történt. Nem gondolom, hogy a 2010-es évek végén és a 2020-as évek elején, amikor újságíróként a drogtémával foglalkoztam, jobban értesült lettem volna-e téren, mint az idézett szavakat az országértékelő beszédében elmondó miniszterelnök. Ahhoz sem kell politológiai géniusznak lenni, miért nem hangzott el ez a drámai kijelentés a 2022-es és a 2024-es választások előtti (vagy azok közötti) országértékelőkben, illetve bármely egyéb nyilatkozatban.

Kampányidőszakban nyilván kínos lett volna beismerni: másfél évtized kormányzás után a NER drogpolitikája látványosan csődöt mondott. Főleg akkor, amikor a rendpárti narratíva másik vezértémája, a gyermekvédelem is hitelességi léket kapott. Mostanra viszont oda fajult a helyzet, hogy Orbán Viktor kénytelen volt szóba hozni a témát, mielőtt a rendpárti vokspiacon a kiábrándult Fidesz-szavazókra hajtó Magyar Péter és/vagy a Mi Hazánk elorozza tőle. Hogy mekkora a gond, azt már 2018 novemberében elmondta az az ember, akit Orbán hajdanán a Fidesz akkori (a korábbinál jóval szigorúbb) drogpolitikájának koordinációjára nevezett ki. Az új pszichoaktív szerek elterjedése és országos szétszóródása kapcsán beszélt arról, hogy az ún. telepi drogfogyasztás „mint új társadalmi jelenség és fogyasztási mintázat jellemzője, hogy immár nem a nagyvárosok belső jelensége a drogszcéna, melyhez jó esetben szolgáltatásokat lehet szervezni, hanem a szegregáció+diszkrimináció+nyomor egyébként is nehezen kezelhető hármasához kapcsolódva az addiktológiai többlet mintegy lezárja a lehetőségeket, végleg bezárja a "kizártságot", a szegregátumokat, minden, még esetleg lehetséges mobilitást is felszámolva” – hangsúlyozta.

Az illető szót ejtett arról is, hogy a drogfogyasztás már „valószínűsíthetően az ország minden nyomornegyedében (1364 ilyen került azonosításra) jelen van, ugyanakkor a döntéshozó figyelmét nem éri el, bezáródott "messzesége" pedig semmiféle társadalmi választ sem kezdeményez. Etnikai vonatkozásai különös drámai színezetet adnak ennek a jelenségnek.” Ugyanakkor kritizálta a Fidesz drogpolitikáját, mivel „a kábítószer-fogyasztás szélsőséges kriminalizációja, a dohányzás határozott kontrollja és az alkoholkultúra extrém támogatás-politikája olyan, egymást kizáró társadalmi üzenetek, melyek nemcsak egymást kioltóak, hanem értelmetlenné is teszik a felismert szakpolitikai beavatkozások egy nagy részét”. (Pedig hol volt akkor még a kocsmaprogram.) Topolánszky Ákosról van szó, akit 1998-ban, az első Orbán-kormány idején neveztek ki kábítószerügyi koordinációért felelős helyettes államtitkárrá, és Gyurcsány Ferenc rúgott ki az Ifjúsági és Sportminisztériumból.

Nincs új a nap alatt. Ezen a (részben általam szervezett), egyebek közt Topolánszky Ákos fentebbi előadását is magában foglaló 2018-as konferencián Sárosi Péter beszélt arról, hogy „az 1920-as évek közepén Budapesten hirtelen drámai növekedés volt tapasztalható a kokainnal kapcsolatos sajtóbeszámolók alapján”. Előadásában bemutatta „a kokainfogyasztás miatt kialakult morális pánik jelenségét”. Ma a NER-t hasonló morális drogpánik rántja magával, akár a konszolidálódni próbáló Horthy-rendszert. Azzal a különbséggel, hogy a kokain még legalább egy „tiszta”, nagyjából kiszámítható hatású drog azokhoz a piacon lévő anyagokhoz viszonyítva, amelyeket a kormányfő joggal az „olcsó, mérgező kotyvalékok” jelzős szerkezettel illetett. Az ilyenekről mondta 2021 októberében az egyik forrásom, egy korábbi fogyasztó, hogy „felütik mindenféle szarral”, illetve „hozzákevernek lefőzött akkumulátorsavat vagy nyugtatókat, ami azért elég veszélyes, egy barátom is így halt meg.”

A riportalany, aki erről mesélt nekem, nem egy északkelet-magyarországi vegetáló zsákfalu vagy gettósodott iparváros peremén lakott. Hanem Győrben. Az ország legfejlettebb megyeszékhelyén. Az országos hírportál, ahol jelenleg dolgozom, már a 2010-es évek elején is írt az említett szerről, hogy „Győrben több helyütt is felbukkant a "Pikó" névre hallgató, feltehetőleg szlovák "import" drog”, melyet a metamfetamin egyik fajtájaként a helyi ügyészség 2021 augusztusában mint „napjaink egyik legaddiktívabb, legroncsolóbb kábítószerét” jellemzett. Magam egy regionális hírportál győri újságírójaként 2020-ban eredtem a pikó nyomába. Hamar kiderült: a rendőrségi adatok ijesztően növekvő tendenciát jeleznek a terjedését illetően. „Megyénkben először 2004 évben jelent meg nagyon kis mennyiségben. Ezután a rendőrségi lefoglalások 2010 évig alacsonyan voltak, innen kezdődött meg folyamatos emelkedésük. 2019 illetve 2020 években volt a legmagasabb a lefoglalások száma” – nyilatkozta a megyei főkapitányság.

Ergo épp 2010 után (amikor a büntetőpolitikában a drogok terén is szigorítást ígérő jelenlegi kormány hatalomra került) lendült fel a pikó forgalma Győrben és környékén. Tehát a NER rendpárti, szigorítós (a terjesztők mellett a fogyasztókat is kriminalizáló) büntetőpolitikája nem riasztotta el a helyi drogpiac szereplőit attól, hogy egyre nagyobb mennyiségű árut kínáljanak a fogyasztóknak. És a pikó népszerűségét a koronavírus sem törte meg. Hogy milyen drog ez? „Aki pár éve még speedezett az ismerőseim közül, az most szinte mind pikózik, és egyre többen vannak amúgy, akik már eleve ezt kezdik el” – mondta 2021 májusában egy másik, leszokni próbáló fogyasztó. „Sok mindent használtam: kokaint, speedet, MDMA-t, de mindegyikről viszonylag egyszerűen, gond nélkül le tudtam jönni. A pikónál viszont rendkívül nehéz a leszokás, nekem se sikerült teljesen, újra és újra visszaszokom rá. De a környezetemben se ismerek olyat, aki tartósan leszokott róla. Tíz pikósból legalább nyolc tuti, hogy függővé válik.”

A metamfetaminról azt mondják, hogy a szegény ember kokainja, de ez is csalóka. Olyan, mint a szegény ember adója, az ÁFA, amelyből minél alacsonyabb státusú valaki, a jövedelméhez képest annál többet fizet. „Ha csak a tiszta hatóanyagot nézzük, kivonva belőle, amivel felütik, akkor már semmivel nem olcsóbb, mint a kokain. Fajlagosan ugyanannyiba kerül, és ha belevesszük azt is, hogy jóval durvább függőséget okoz, mint a kóla, akkor egy pikós sokkal többet költ rá, mert sűrűbben és hosszabb időn át használja” – mondta a riportalanyom, aki szerint a metfőzéshez egyáltalán nem kell olyan zseniális kémikus, mint Walter White. „Gyakorlatilag mindent, ami szükséges hozzá, megvehetsz a boltban, mondjuk a pszeudoefedrin megtalálható jó pár vény nélkül kapható gyógyszerben is” – tette hozzá.

És ha nem is lesz mindenkiből gyártó, terjesztő már annál inkább. Így csinálnak a függővé vált áldozatokból tettest. Ahogyan a forrásom elmondta: „közülünk, aki tolta, előbb-utóbb elkezdte kicsiben árulni is, hogy meglegyen a pénze a saját fogyasztására”. A gyerekkatonák és a szexrabszolgák után a legdurvább, amikor egy szülő a saját gyerekét küldi az utcára drogot árulni. „Van olyan család, ahol több generáció is csinálja. Egyre nő a fogyasztók száma, így aki nagyban nyomja, heti több milliót is megkereshet vele.” A Győr szegénygettójának tekintett Újvárosban például „az ilyen családokon belül már a kiskorú, 10-12 éves gyerekek is be vannak avatva az üzletbe” – idéztem a pikó világát megjárt fogyasztót. Aki szerint „mondjuk ők csomagolják az árut, mire felnőnek, már simán profi drogárus lesz belőlük. El tudod képzelni, mivé válik egy gyerek ilyen környezetben. Azért az súlyos, hogy mondjuk a nagymama is simán benne van az üzletben, és erre neveli az unokáit.”

A kényszerprostitúció egyik formája, amikor a függők pénz híján szexért kapják meg a drogot. A 2020-as évek Győrjében „mindennapos látvány, hogy fiatalok azért bocsátják a testüket áruba, hogy meglegyen a következő adag. Ez persze ördögi kör, mert a pikó kívül-belül úgy elrondítja az embert, hogy a végén már erre se lesz alkalmas.” Az átlagpolgár ugyanakkor azt gondolja: vele (és az ő gyerekével) ilyen nem történhet meg, ez csak „a cigányok” baja. Holott nem. Mint az idézett fogyasztó elmondta „a többségi társadalomban is egyre többen használják vagy árulják”. Ezt a másik riportalany is megerősíti: „Nemcsak a szegényebb negyedekben, mint Újváros vagy Sziget, de elitebb környékeken is, sőt: már a Győr környéki falvakban is jelen van. Ha pár terjesztő lebukik, mint nemrég a V-klán, az a fogyasztóknak jóformán fel sem tűnik, ugyanúgy be tudod szerezni, ha kilépsz az utcára” – állította.

Itt kapcsolódik az ügy a gyermekvédelemhez. „A gyerek már úgy nő fel, hogy a szülei pikóznak. Az iskolában erre nagyon oda kéne figyelni, mert egyre korábban kezdik. Én magam pont a figyelemhiány miatt kerültem bele, nem volt a környezetemben senki, aki észreveszi a jeleket, aztán segít. Mert erről nem lehet egyedül, támogatás nélkül lejönni” – mondja a fogyasztó, aki pontosan tudja, hogy ő és a sorstársai hogyan jutottak ide. „Alapvetően jórészt eleve olyanok kezdik el tolni, akiknek valami lelki problémájuk van.” Magával kapcsolatban hozzátéve: „eléggé lentről jövök, nemigen van rendezett családi hátterem, az intézetet is megjártam.” Vagyis a két témának – gyermekvédelem és droghelyzet – finoman szólva is vannak átfedései. 2024-ben 77 500 gyermek született Magyarországon, 7725-tel kevesebb, mint 2023-ban. „Ez az eddigi legalacsonyabb éves születésszám az ország történetében, közel háromezerrel kevesebb, mint a korábbi mélypontot jelentő, 2011-es adat” – említi a Szabad Európa.

Ugyanakkor „a legfrissebb elérhető adatok szerint 2023-ban Magyarországon 23 800 gyermek részesült gyermekvédelmi szakellátásban. Az elmúlt évtizedben közel húsz százalékkal emelkedett a számuk.” Azt talán nem kell magyarázni, hogy egy ilyen gyerek fokozottan kitett a szenvedélybetegségeknek. Egy, az interneten otthonosan mozgó fiatalnak ráadásul ki se kell lépnie az utcára, ha ilyen szert akar venni. Helyi újságíróként én is bukkantam olyan oldalra, ahonnan diszkrét házhoz szállítással kínálták a drogot. A sok tekintetben bezzegvárosnak gondolt Győr és környéke esetén a 2020-as évek elejét ilyen hírek uralták drogfronton:

– a fiatalok közül minden negyedik próbált már illegális szert,

– a kábítószerrel összefüggő bűncselekmények számát tekintve Győr-Moson-Sopron előkelő helyet foglal el a megyék között,

– csaknem négyszer annyi drogdílert fogtak el Győrben tavaly, mint korábban,

– a pikó a győrszentiváni klán lekapcsolása után is zavartalanul terjed Győrben.

Forrásom szerint a drogbandák vezetőit nem igazán zavarta az üzletmenetben az időnkénti razzia. „Néha lecsapnak a zsaruk pár kishalra, de csak azért, hogy az emberek lássák, hogy ők dolgoznak, meg ha valaki feldobja az egyik terjesztőt, akkor persze intézkednek. De amúgy a rendőrség mintha vak lenne, nem tudja kezelni ezt, sőt, nem is akarja: pláne, hogy felsőbb körökben lévő emberek is használják. Vannak Győrben is olyan kocsmák, mulatóhelyek, ahol a személyzet terjeszti, kis pultos csajok, akik használják és árulják is, korábban legalábbis ez volt a helyzet” – fogalmazott. Azt is hozzátéve: „Szigetben mindennap látok beállt, berúgott embereket a parkban, az egyik padon isznak, a másikon meg szívnak, de a városrendészet nem csinál semmit.”

Dézsi Csaba András, Győr kormánypárti polgármestere viszont elégedettnek tűnt. A tavalyi választási kampányban arról beszélt, hogy „mióta létrejött a városrendészet együttműködése a rendőrséggel, a helyi drogbárókat nemcsak letartóztatják, de el is ítélik”. A helyi lakosság viszont (tekintve, hogy már nem ő a városvezető) sanszos, hogy némiképp kevésbé volt elégedett. Dézsi utóda, Pintér Bence nem cáfolta egy interjúkérdésben elhangzott felvetésemet, hogy Győr a drogterjesztés egyik fellegvára. Csakhogy ennek a fellegvárnak az alaprajzát a nyilvánosság nem ismerhette meg. Ugyanis az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Statisztika a megyei főkapitányság szerint nem teszi lehetővé, hogy városrészekre lebontva kimutatható legyen, mely területek a legfertőzöttebbek a kábítószerekkel kapcsolatos bűncselekményekkel.

Az akkori győri rendőrkapitány, Váczi Attila egy 2020 októberi interjúban beszélt nekem arról: „Szervezett jelleget mutató bűnözői csoportok Győrben is vannak, leginkább a kábítószer előállítása és forgalmazása terén...” Egy összehangoltan működő drogmaffia jött létre a környéken. „A gyanúsítottak magas fokú konspiráció mellett folytatták tevékenységüket, amelyet a helyszíneken lefoglalt több mint száz bontatlan csomagolású és használt mobiltelefon-készülék, valamint SIM kártya is bizonyít, illetve az is igazol, hogy tevékenységük során több, a személyükhöz nem köthető gépjárművet használtak” S vannak, akik arra gyanakszanak, a rendőrség vélelmezett tehetetlenségének hátterében a korrupció áll. Ezt nem segített eloszlatni, hogy ugyan nem drogügyben, de más bűncselekmény elkövetésének gyanújával letartóztatták a fent említett rendőrkapitányt.

Szóval Orbán Viktor csöppet sem túlzott. Az utóbbi időben már Győr belvárosában is jelen vannak, a tudatmódosult (vagy épp elvonási tünetektől gyötört) figurák. Nemrég én is összefutottam eggyel a főutcán. Odajött hozzám valami zavaros szöveggel, én meg sima tarhálónak nézve próbáltam elhajtani. Kis híján nekem jött, mondván: „Takarodj innen, vagy megöllek!” S mind több ilyen konfliktusról hallani. A drogügyi kormánybiztos javaslata szerint, ha „valaki éppen agresszívan őrjöng közterületen, félelmet okoz, veszélyes, akkor a közterületről el lehessen távolítani, őrizetbe lehessen venni legalább addig, amíg ki nem tisztul”. Miért, eddig nem lehetett? A garázdaság, a fenyegetés, a zaklatás, az ittas vagy bódult állapotban történő randalírozás, csendháborítás korábban is jogsértő volt. Amennyiben pedig valaki zavart, önkívületi vagy magatehetetlen állapotban tartózkodik közterületen, azt nemcsak lehet, de kell is kórházba vinni.

Viszont az ellátórendszer nincs felkészülve a súlyos drogfüggők érdemi kezelésére. Egy ilyen szenvedélybetegnél nem elég, ha eltávolítják az utcáról, terápia, elvonó és rehabilitáció kellene neki, de ez nem áll rendelkezésre a probléma nagyságrendjével felérő kapacitással. Tegyük fel, hogy Orbán Viktor drogok elleni háborúja sikerrel jár. Dealerek százait vonják ki a forgalomból, szállítmányok tucatjai buknak le, a kínálati paletta drasztikusan leszűkül. Mi lesz ennek a következménye a kormányzati dicshimnuszokon túl? Például az, hogy függők tízezrei, százezrei zúdulnak rá elvonási tünetektől gyötörve az utcákra. Akik mindent elkövetnek, hogy hozzájussanak a szerhez vagy annak híján mással (például legális gyógyszerekkel) pótolják, netán maguk próbálják azt előállítani. Kész ezeknek a fogadására az a magyar egészségügy, amely gyakran most sem tudja időben ellátni a betegeket? A nagyobb mennyiségű drog lefoglalásának akár szándékolatlan negatív következménye is lehet. Ezért üt vissza, ha bármi áron rendet akarunk csinálni, ész nélkül, politikailag motiváltan odacsapva.