A DK válságát, belső helyzetét elemző, annak magánéleti szálait – Gyurcsány Ferenc válását, félrelépését – is bemutató oknyomozó riport komoly tiltakozáscunamit generált. Groteszk és szürreális módon tömörítve egységfrontba azokat, akik korábban egymást lihegték túl a rivális politikus (illetve politikusi házastárs) szexbotrányának, magánéleti konfliktusának a javukra történő belpolitikai hasznosításában. Most viszont a két oldal teljes egyetértésben, alkalmi szándékegységbe forrva harsogta: a magánélethez senkinek semmi köze, minek erről cikket írni! Mire fel ez a látszólagos pálfordulás? A megfejtést a cikk végére tartogatom. Közben pedig azt is elmondom: miért gondolom úgy, hogy a politikusok magánélete, illetve annak bizonyos esetekben releváns leleplezése a bulváron kívüli, „rendes” médiának is válhat szakmai alapú, etikusan legitim témájává.
Amilyen botrányt keltett, olyan gyorsan ment a feledésbe a Direkt36 cikke, mely a korábbi legnagyobb (jelenleg viszont a parlamenti bejutásért küzdő) ellenzéki párt, a DK tavalyi választási kudarca utáni válságát boncolgatta. A riportban a pártot hosszú időn át vezető Gyurcsány–Dobrev házaspár magánélete, megromlott párkapcsolata, válása is terítékre került. Ez rövid időre nagy felháborodást keltett, aztán még gyorsabban elült, pedig volt mögötte komoly oknyomozó munka, illetve – finoman szólva – sokkal több bizonyítékra támaszkodott, mint a hódmezővásárhelyi rendőrkapitány öngyilkosságát politikailag motiváltan túlgondoló konteók vagy a Parlamentben még nemrég is minden alap nélkül tovább habosított zsoltibácsizás. De kit érdekel már ez rajtam kívül? Ám ez a cikk jelentős részben akkor is erről fog szólni, ha keveseket hoz lázba. Mert szerintem pont az a baj, hogy így van. Azok közé az újságírók közé tartozom, akik szívesen foglalkoznak évekkel (vagy akár évtizedekkel) korábban, az előző kormányok idején, netán a jelenlegi hatalom előző ciklusainak valamelyikében történt ügyekkel is.
Ilyenkor szoktam megkapni: minek törődsz ezekkel a lejárt dolgokkal, mér’ nem arról írsz, hogy mit csinált a Zorbán, mit mondott a Tisza Péter, meg hogy Ezek lopnak (lopni fognak, ha hatalomra kerülnek.) S hiába mondom, hogy én ezekről is írok, de nem csak ezekről szeretnék. Ha leállok beszélgetni valakivel, vagy ha kinyitom a Facebookot, napról napra azt látom, hogy az emberek (köztük a nálam értelmesebbnek, tájékozottabbnak látszó véleményformálók) gondolkodását ez uralja. Ami nyilván bizonyos pontig teljesen védhető és logikus: értelmetlen volna számon kérni, hogy minden orgánum igyekszik gyorsan publikálni a...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.