Ami azt illeti, lényegében előre be lehetett kalkulálni, hogy vasárnap Aleksandar Vučić, Szerbia 14 évig megkérdőjelezhetetlen ura megbukik. Az eredmény mégis sokkszerűen érte azokat, akik két éve, az újvidéki vonatkatasztrófa óta az egyetemi, iskolai és szomszédsági gyűléseken fáradhatatlanul küzdöttek a rendszer összeroppantásáért és a vezető leváltásáért.
Az azonban még kérdés, hogy ez a rendszer mennyire roppant össze. De még jelentősebb dilemma, hogy a nemzetközi és hazai média miért nem fordít legalább egy kicsi figyelmet arra, valójában mi történt az országban 2024 óta? Vagy éppen 2012 óta.
Itt vannak mindjárt a hazai megfejtések. Az euroliberális kontingens ujjong, de ez unalmas: ők minden hasonló eredményt az EU-párti demokrata erők „győzelemének” tudnak be, amit egy újabb „illiberális erősember” felett arattak. És ott a mindentudó washingtoni Foreign Policy lelkes cikke, ami a háborús uszítóknak korábban odaítélt Nobel-békedíjat javasolja odaadni a szerb ellenzéknek – mintha választási győzelmük máris békét teremtett volna. A fene tudja, de én inkább azt sejtem, nem kívánnak osztozni Barack Obamával, vagy éppen a háborús bűnös etiópiai elnökkel, Abij Ahmeddel a megtiszteltetésben.
Másfelől meg ott a Frankfurter Allgemeine Zeitungba író publicista, Michael Martens is, aki figyelmeztetett, hogy az Egyetemista Lista programja „kőkemény nacionalista iromány”, tehát a választás győztesei nem nevezhetők éppen az európai integráció barátainak. Kiderült például, hogy Koszovót az egyetemista program is Szerbia integráns részének ismeri el.
A Magyar Nemzet, biztos, ami biztos, már 2025-ben kijelentette, az egyetemisták „színes forradalmat” akarnak Szerbia nyugathoz csatolása céljából. Magyar Péter pedig – mivel ő Magyar Péter – nagyjából egyedül saját magának tulajdonítja a szerbiai változást is.
Idehaza a fősodratú sajtó marad a jól megszokott medrében: Vučić, az „ottani Orbán” üzletelt Moszkvával és Kínával, ellenfelei, a fiatal „Gen-Z” mozgalmárok felszántották a teljes országot, felrázták az diktatúrától senyvedő szerbeket, és a nyugathoz akarnak tartozni – szól a fáma. De ha csak kicsit a felszín alá nézünk, hamarosan összezavarodnánk a hazai cikkek alapján. Miközben,
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.