Csak ment, korteskedett némán – előválasztásos Tisza-abszurd

Mi értelme nyilvánossá tenni egy jelöltkiválasztás részeredményeit, ha az az ország és a sajtó felé teljesen le van némítva? Nem szürreális, hogy a képviselő-előválasztásról pont az nem nyilatkozhat, aki pályázik a tisztségre? És ha valaki ezt szóvá teszi, akkor még őt oktatják ki? Az előválasztás szülőföldjén ez nem így van. Nagyon nem.

A Tisza-előválasztás (vagy jelöltselejtező, nevezzük ahogy tetszik) legabszurdabb, legszürreálisabb jelenetének címére jó eséllyel pályázhat egy általam megörökített pillanat. A körzetenkénti három lehetséges jelölt neveinek, pályafutásának közzététele után az egyik győri jelölt-jelölt, Néher András rögvest el is kezdett pultozni. Ami nagyon helyes: így szokták ezt az előválasztások őshazájában, az Egyesült Államokban is. Ahol – induljon egy kisváros polgármesteri székéért vagy az elnökségért – a tisztségre pályázónak először a saját pártján belüli riválisaival kell megverekednie, keményen harcolnia velük a nyilvánosság előtt. George W. Bush korábbi elnök a Döntési helyzetek című memoárjában leírja, hogy mikor 1978-ban elindult képviselőségért az egyik texasi választókerületben, mit kellett elviselnie nemcsak a későbbi demokrata ellenfelétől, de már republikánus ellenlábasától, Jim Reese-től is az előválasztáson. „Stratégiájuk arra irányult, hogy liberálisként, a realitásokat nem ismerő politikai kalandorként állítsanak be. Mindenféle összeesküvés-elméletekkel rukkoltak elő. Hogy apám egy trilaterális bizottság tagjaként egységes világkormány létrehozásán fáradozik. Hogy a Rockefeller család küldött farmokat felvásárolni. Négy nappal a választás előtt Reese előállt a születési anyakönyvi kivonatom másolatával, bizonyítandó, hogy keleten születtem.” (George W. Bush: Döntési helyzetek. Ulpius-ház Könyvkiadó. Budapest, 2010. 55.o.)

Én meg odamegyek a Tisza-jelöltaspiránshoz, de nemhogy a kérdésekre nem felel, de még azt sem engedi, hogy lefotózzam. Így az erről készült riportban az üres pultról és a körülötte lévők árnyékáról készült fénykép tanúskodott a Tiszának az előválasztás nyilvánosságához fűződő viszonyáról. Persze ez nem a konkrét jelölt hibája: a felső pártutasítás az összes lehetséges indulónak megtiltotta a nyilatkozatot. Amikor ezt egy helyi Facebook-csoportban – az USA példájára hivatkozva, az ottani gyakorlatot számon kérve – szóvá tettem, sokan azonnal nekem estek. Egyebek között azzal indokolva a teljes médiazárlatot, hogy különben szegény új embereket, akik először vállalnának közszereplést, a NER-média gyorsan lekaraktergyilkolja. Csakhogy ez számomra nem kifogás. Ha azt kérik számon (teljesen jogosan) az ellenfélen, hogy miért...