spotify Hallgasd meg!

A korrupciós összeesküvés-elméletek, maffiakonteók egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy legalább annyira szolgálják azoknak az érdekeit, aki ellen irányul, mint azokét, akik kitalálták és terjesztik őket. Mert az ilyen elméletek nem fényt gyújtanak a koponyákban, hanem ideológiai üzemanyagból táplálkozó agyi ködöt gerjesztenek. Amelynek takarásában a valódi tettesek, az értelmi szerzők gyorsan egérutat nyernek.

A sorozat első részét azzal zártam, hogy cáfoltam egy közkeletű összeesküvés-elméletet (amelynek nyomai ma is fellelhetőek az interneten). A legenda (és egy 2019-es komment gazdája szerint) 1998-ban, amikor az Orbán-kormány megalakult, és hirtelen abbamaradtak a merényletek, az egyik MDF-es politikus cinikusan azt mondta: „Nem érdekel, hogy Pintér Sándor hogyan oldotta meg, csak az a lényeg, hogy már nem történnek robbantások.” Ez biztosan nem igaz: ugyanis nem szűntek meg, és a régiek sem lettek megoldva. Mi több: az első Orbán-kormány alatt, 1998 augusztusa és 2001 novembere között 28 robbantásos bűncselekmény történt. A Fidesz első győzelme után „a politikai indíttatású robbantások szinte varázsütésre abbamaradtak” – írja egy közös művében Magyar Bálint és Pető Iván, az SZDSZ volt elnökei, az 1994 és 1998 közötti kétharmados balliberális koalíció vezető politikusai.

Ez sem teljesen felel meg a valóságnak, mert utána is történtek olyan robbantások, amelyeket szintén lehet akár politikai célúnak mondani. 1999. január 11-én Baján a bíróság előtt, 1999. december 27-én pedig az Élet és Irodalom szerkesztőségének udvarán robbant gránát. Némi konteós fantáziával ezekből is kihozható: az igazságszolgáltatás és a sajtó megfélemlítésére törekvő Fidesz-kormány áll a háttérben. A valóság azonban ennél bonyolultabb. A Fidesz- és FKGP-székház, a Szájer- és Torgyán-lakás elleni, az 1998-as kampány alatt történt bombatámadásokat emlegetők gyakran kimondatlanul is arra célozgatnak: ezek önmerényletek voltak, melyekből a célpontoknak, áldozatoknak lett politikai haszna. Attól eltekintve, hogy az áldozathibáztatás (pláne konkrét bizonyíték nélkül) nem szép dolog, ilyennel a másik oldalt is simán gyanúba lehetne hozni.

Hiszen 1997-98 folyamán MSZP- és SZDSZ-pártirodák, politikusok ellen is voltak csőbombás, Molotov-koktélos támadások, illetve ilyennel való fenyegetések, sőt a Horn Gyula és a Pető Iván elleni szélsőjobbos merényletterv is nyilvánosságra került. Ennyi erővel azt is mondhatnánk: ezekkel akart a korrupciógyanút felvető Tocsik-ügyben odakozmált szoclib...