A Ring új adásában Gavra Gábor vendége dr. Tóth Máté, a Mi Hazánk alelnöke, a Médiatanács egykori tagja, energiajogász volt. A jobboldal újjászervezéséről, az egykori Jobbikról és természetesen az energiapolitikáról, Paks 2-ről is beszélgetnek.
 


Tóth Máté Médiatanácsból történő távozására vonatkozó kérdéssel indul a műsor. Tóth szerint „az idősíkok egybecsúsztak”, mert a médiatanácsi jelölés júniusban, a felkérés arra, hogy legyen a Mi Hazánk alelnöke, jó pár héttel eltéréssel érkezett. Tóth azért fogadta el a médiatanácsi jelölést, mert akkor úgy tűnt, bizonyos szakmai intézmények – például a médiaszabályozás – a jogállami működés „végvárai” lehetnek, de azóta mélyebb politikai törésvonalakat lát. Ilyen az is, hogy a köztársasági elnöki pozíció „nem lett megvédve”, Sulyok Tamás passzívan levonult. Ezt a stratégiát választotta a Fidesz is, pedig Tóth szerint egy idő után a passzív ellenállás „önfelmentés a cselekvés alól”.

Gavra rákérdez arra, hogy miért pont a Mi Hazánkban kezdett Tóth politizálni. Tóth elmondja, hogy eleinte a politikamentes munkája kapcsán nyilatkozott meg, majd szép lassan a politika felé, végül a 2026-os választások hatására a pártpolitika felé terelődött.

Tóth az országban uralkodó „globális vs. lokális” és „nemzetközi vs. helyi” törésvonalakat említ, amikből az ő saját értékei a nemzeti és lokális érdekképviseletre esnek. Ahhoz, hogy a Mi Hazánk alkalmas legyen ezek képviseletére, különböző feltételeknek kell teljesülniük, teszi hozzá Tóth. Szerinte figyelni kell arra, hogy ne „csússzanak ki” a Mi Hazánk részéről olyan dolgok, amik elfogadhatatlanok, például a roma holokauszt áldozatainak is meg kell adni a tiszteletet, húzza alá.

Mi az, amit Vona Gábor rosszul csinált, amikor domesztikálni akarta a régi Jobbikot, kérdezi Gavra. Tóth úgy látja, Vona kísérlete kudarcba fulladt: akkor az volt az ötlet, ha a Fideszt nem tudják „jobbról kikönyökölni”, akkor „érkezzenek balról”. Most azonban más a helyzet, megszűnt a Fidesz centrális erőtere, és nem csak el lehet, „el is kell indulni jobbról”, vázolja Tóth a lehetséges terveket, hisz, teszi hozzá, a Tisza szavazótábora „sok tekintetben összeér már most is” a Mi Hazánkéval. A változásokat a politikában viszont – Tóth előrejelzése szerint – „nem önmagában a világnézet” fogja meghatározni, hanem ügyek, témák, szakpolitikák alapján fognak orientálódni az emberek.

A Medián felméréséből kiindulva Gavra megjegyzi, jelenleg úgy tűnik, hogy a Tisza „gyurcsányosítja Orbánt és DK-sítja a Fideszt”. Tóth úgy véli, a Tisza szavazóbázisát ezzel lehet egyben tartani, továbbá látszik, hogy a letartóztatásokkal lehet „jóllakatni” a szavazókat.

Gavra áttér az energiapolitika témájára, és arról kérdezi vendégét, miért nem tudott Paks 2 megépülni. Tóth azzal kezdi, hogy szükség lenne Paks 2-re, mert „a nyári energiaválságot nem az ősz követi, hanem az őszi energiaválság”. Magyarázatot kapunk az energia-rugalmatlanságunk kialakulására – ezt Tóth szerint megoldaná Paks 2. Tóth a meg nem épülés mögött politikai szándékokat is sejt, de hozzáteszi, az egész energiaügyből „a felső államigazgatás hiányzik”.

Felmerül Kapitány István szerepe is, akiről Tóth azt mondja, ügyesen marketingelte magát a Tiszának, akik „be is kajálták” őt, pedig Kapitány és az egész brigád „erősen alkalmatlannak tűnik”. Ami Tóth szerint hiányzik, az a „szakigazgatási belső vezetés”, de nem csak az energiaügyből, hanem jelenleg „Magyar Péternek kell elbáboznia az egész kormányt”.

Gavra rákérdez arra is, milyen jövő várható a magyar energiaellátásra. A jövő év „recseg-ropog”, mondja Tóth, majd részletesen ismerteti a miérteket is: hangsúlyozza, hogy „rosszabb lett a háború”, már csak emiatt is „sokkal-sokkal rosszabbak lettek a kilátások”.