Visszhangkamra

Az új Visszhangkamra-adásban – ami már az ÖT új stúdiójában készült – Gavra Gábor, Kóczián Péter és Balogh Gábor egy lehetséges budapesti olimpiáról, Kaprinyák Tibor oroszlánokkal pózoló fotóiról és Lannert Judit abortuszpárti írásáról beszélgetnek, valamint arról, mitől lesz valaki jó politikus, és mitől nem.
 


Az indító téma egy lehetséges budapesti olimpia megrendezése. Egyáltalán jó ötlet-e, hogy Magyarország pályázott a 2036-os olimpiára? – kérdezi Gavra Gábor. Kóczián Péter úgy látja, „politikai baklövés” lenne, ha a mostani kormány visszatáncolna ebből az „ambiciózus” tervből, ami ráadásul már egy olyan jövőben történne, amiről optimistán kell nyilatkozniuk. Balogh Gábor nem tartja rossz ötletnek az olimpiát, de összességében „szív-ész szembenállásaként” hivatkozik dilemmáira: szíve szerint támogatná a rendezést, azonban kevésbé bízik abban, hogy Magyarország „fiaskó nélkül” meg tudná tartani az eseményt, főleg mivel egy „gazdasági trutyit” örökölt most az új kormány.

Arról, hogy lesz-e újabb NOlimpia-kampány, Balogh azt mondja, lehet erre identitást építeni, de az csak politikai kisebbségre lenne elég. Gavra a DE! Akcióközösség alapítójával készült Kóczián-interjú kapcsán felveti, hogy talán ők lehetnének az új NOlimpia-mozgalom, Kóczián azonban inkább egy „nyugati típusú pressure group”-ként (nyomásgyakorló csoportként) írja le őket, akiknek ugyan van saját politikai elképzelésük és céljaik, de nem pályáznak képviselői helyekre.

A beszélgetés áttér Kaprinyák Tibor tiszás képviselő ügyére. Kaprinyákról olyan fotók kerültek elő, amelyeken afrikai vadászatokon elejtett egzotikus állatok mellett pózol. Ez az ügy lehet Magyar Péter „vörös vonala” Gavra szerint. Balogh úgy látja, a vörös vonal oka az algoritmusban keresendő: erre a hírre nagyon sok – felháborodott – reakció érkezett. Mintázatot is lát, hisz a vörös vonal egyelőre mindig „ott húzódik, ahol az emberek fölháborodása elér egy bizonyos határt”. A „frakción belüli véleményklíma” is kiemelendő Kóczián szerint: a vadászat azért válhat belső üggyé, mert a képviselőknek számít, hogy ez zavarja a választóikat, és így a pártvezetést is lépésre ösztönözhetik.

Kóczián Péter számára az a legfőbb kérdés, milyen retorzió éri majd ezt a képviselőt. Gavra Gábor Kaprinyák gyors távozására számít, majd átadja Balogh Gábor témájának a terepet, aki „elmerült Lannert Judit írói munkásságában”. Balogh ismerteti, hogy a sajtóban felbukkant Lannert egyik írása, egy 2011-es abortuszpárti tanulmány. Nem az abortusz kérdését szeretné Balogh tematizálni, hanem Lannert érvrendszerét kritizálná. Idézi a minisztert, aki arról ír, hogy az Egyesült Államokban a bűnözés akkor csökkent, miután legalizálták az abortuszt, majd Balogh több pontban, módszertanilag kritizálja az írást. Kóczián csupán az idézett rész alapján szintén reakciót, választ várna Lannerttől, majd hozzáteszi, hogy az, hogy valaki alkalmas-e a miniszteri posztra, megkérdőjelezhető a tudományos teljesítmény vagy gondolkodás alapján.

A beszélgetés Lannert nyomán érinti azt a kérdést is, vajon automatikusan jó politikus lesz-e valaki, aki a saját szakterületén egyébként valóban sikeres és elismert ember. Ezt követően szóba kerül az is, hogy Kapitány Istvánnak el kellene-e adnia a Shell-részvényeit energiaügyi miniszterként.

Zárógondolatként Kóczián visszakanyarítja a beszélgetést egy összefoglaló megállapításra: az efféle ügyek körül kialakult hangulatok „megteremtik annak a gyakorlatnak az alapját”, hogy ne jöhessen létre „normativitás”, közös keret a politikában.