„»Haszontalan háború« – vágtam rá habozás nélkül. Ez a harc megnyomorította mindazt, ami az előző világégést túlélte, pedig nincs a világtörténelemnek még egy háborúja, amely oly könnyen megakadályozható lett volna.”

Winston Spencer Churchill – Chartwell, Westerham, Kent, 1948 márciusában


„Nincs új a nap alatt.” De szerintem nem a történelem ismétlődésére gondolt a Prédikátor. Az emberrel nem stimmel valami. A díszletek változnak, a birodalmak nevei újak, de a közös félelmünk, a hatalom iránti vágyunk és az a hit, hogy a következő háborút még kézben tudjuk tartani, makacsul velünk marad.

Amikor arról kellene cikket írni, hogy a júliusban megtartott ankarai NATO-csúcsnak milyen gyakorlati eredményei lettek, októberben Friedrich Merz német kancellár a keleti frontra látogat, és újabb, egymilliárd eurós katonai támogatási csomagot jelent be Ukrajna számára. A hátországban viszont már akkora a baj, hogy az otthon maradt államfő egy nappal Merz kijevi bejelentése előtt közvetlen párhuzamot vont Németország második világháború előtti korszakával, amikor az elkeseredett politikai megosztottság végül a Weimari Köztársaság bukásához vezetett. „Egyelőre nem tudjuk, vajon Berlin is a Weimari Köztársaság sorsára jut-e” – fogalmazott Frank-Walter Steinmeier Brémában, a német egység napja alkalmából elmondott ünnepi beszédében.

S ha már Weimar... Franciaország államadósságának finanszírozása egyre drágább és politikailag egyre nehezebben kezelhető, ami csak azért nem a legnagyobb probléma Emmanuel Macron elnök számára, mert már napok óta gyújtogatnak és rombolnak francia középiskolások (!) országszerte. Spanyolországban a valódi lakhatási válság miatt tízezrek vonultak az utcára a balos kormányzat ellen. A legaggasztóbb (és legautentikusabb) jelenet azonban a focihoz kötődik. Írország válogatottja nem fogott kezet az izraeli focistákkal a Nemzetek Ligája mérkőzésén; az írek lehajtott fejjel hallgatták a zsidó állam himnuszát. Társadalmi indulat, megosztottság és a politikai mozgástér szűkülése – ugyanaz a nyugtalanság járja át a tagállamokat.

Európa bajban van. És amikor Európa egyszerre lett szegényebb, dühösebb és bizonytalanabb, nem mindig a béke bizonyult a kontinens legerősebb ösztönének. A weimari időkkel szemben ezúttal azonban van egy megnyugtató különbség: nincs elég fegyverünk.

Hogy megértsük, mekkora a különbség időben és térben a bejelentett támogatás és a rendelkezésre álló katonai kapacitás között, kicsit tekerjük vissza az idő kerekétt. Emlékeznek Ankarára? Tudják, amikor Magyar Péter miniszterelnök végre elmehetett egy kis nyári szabira, és...