Ha október 7-éről beszélünk, alighanem nincs olyan ember Nyugaton, akinek ne ugyanaz ugrana be:
és ehhez mérten sugározták globálisan az összes médiafelületen az eseményeket, amiket aztán az elkövetkező napokban még bestiális cselekményekről szóló történetek tarkítottak lefejezett csecsemőkkel és tömeges nemi erőszakkal.
Három évvel később: a Google Maps műholdfelvételei frissültek, és elénk tárul az eddig csak kitakarva szereplő Gázai övezet teljes elpusztítása. A világ leghumánusabbnak marketingelt hadserege, az IDF (Israel Defense Forces, Izraeli Védelmi Erők, az izraeli hadsereg) a Hamász elleni hadjárat során három atombombányi robbanószert dobott a területre, szabályosan leradírozva azt a térképről: az adatok szerint a gázai háborúban a legmagasabb a meggyilkolt nők és gyerekek aránya, amióta egyáltalán adatot vezet az emberiség ilyenekről, mindeközben a területre ez idáig nem engedtek be külföldi újságírókat, a palesztin tudósítókat pedig szabályosan levadászták (így ez a legtöbb újságíró halálával járó katonai konfliktus egyben).
Nem véletlenül adott ki körözést a Nemzetközi Büntetőbíróság Benjamin Netanjahu ellen háborús bűnökért. A történteket élőben lehetett követni Telegramon, Twitteren és TikTokon. És míg az utóbbinál egy tulajdonosváltás után letekerték az ilyen tartalmak elérését, addig Zuckerberg cégének, a Metának a platformjain az ilyenek eleve tiltva voltak, de mindhiába: a világ közvéleményének nagy része szerint is népirtás történik Gázában. És bár nálunk nincsenek jelentős palesztinpárti tüntetések, a Pew Research szerint már Magyarországon is azok vannak többségben, akik elítélik Izraelt, hiába a Fidesz és a Tisza Izrael-barátsága, a gyümölcsöző politikai-technológiai együttműködések és az izraeli tőke jól látható nyomulása Budapesten. Sőt: az izraeli ingatlanbefektető Arie Yom-Tov új vállalkozása, a Kaboom Technologies, ami az izraeli fegyveripar termékeit hozza be a magyar piacra, már az eleve „erős” közéleti mezőnyben is arcpirítóan szégyentelen.
Hogy a világ közvéleménye a gázai háború ellen van, azt jelzi az a baráti tűz is, amit Benjamin Netanjahu már a Wall Street Journaltól is kapott. A lap beszámolt arról, az izraeli miniszterelnök nemcsak, hogy tudhatott előre az október 7-én készülő támadásról, de hagyta is megtörténni azt, mert így lett számára ürügy Gáza leradírozására a térképről és a Libanon elleni újabb háború megindítására. A híresztelések szerint a Hamász készen állt volna egy nagyszabású, azonnali túszcserére, ám Netanjahu ezt ellenezte – és miközben izraeliek százezrei tüntettek a túszok hazahozataláért, addig az IDF gond nélkül lebombázta a fogvatartottakat is.
Ha ehhez még hozzávesszük azt, ami a magyar sajtó ingerküszöbét eddig nemigen lépte át, ám az izraeli média hosszan tárgyalta, hogy október 7-én elrendelték a Hannibál-doktrina élesítését, mely szerint a hadsereg a túszejtést megakadályozandó akár a túsz élete árán is megállíthat egy támadást. E parancs és eljárás alapján az aznap égbe szálló Apache helikopterek rakétákkal lőtték ki a túszokkal menekülő autókat, a kibucokba kirendelt tankok pedig tüzet nyitottak az épületekre. Ha ezt nézzük, akkor menten jóval zordabb képet kaptunk a helyzetről – miközben a lefejezett csecsemők történetéről kiderült, hogy közönséges konfabuláció, a tömeges és szisztematikus nemi erőszakra vonatkozó vádak pedig erősen vitatottak.
Nevezetesen Gáza elnéptelenítését, a Hezbollah lefejezését, és az Irán elleni háború megindítását, mely utóbbiba egyelőre, úgy tűnik, beletörik a bicskájuk, és az egésznek a kollektív Nyugat fogja meginni a levét. Tették mindezt úgy, hogy nem számított se a palesztinok, sem a zsidók élete.
Az azóta eltelt három év hosszú idő – bármennyire erős atrocitáspropagandát sikerült is faragni a történtekből. Ám Gáza romjai közt/alatt nemcsak a palesztinok fekszenek, hanem a nyugati szövetségi rendszernek az a képessége is, hogy minden konfliktust egyszerűen keretezzen, minden összecsapást a jó „mi” és a gonosz „ők” párharcára bontson le, hogy a bonyolult geopolitikai konfliktusokat egy Marvel-film színvonalán adja el a saját közönségének.
Mert ezt a mozit ugyan, ha nem is örömmel, de így-úgy fogyasztotta a közönség – ha másért nem, hát azért, hogy a saját lelkiismeretét megnyugtassa. Ám most már azoknak a történetét is meg kellene hallani és hallgatni, akiket a kulisszák mögött miszlikbe aprít a gépezet: a Közel-Kelet lebombázott millióit. Hiszen Izrael háborúi fizikailag ugyan távol vannak, ám azok következményei itt is jelentkeznek, ráadásul nemcsak súlyosan, de várhatóan tartósan is.
Hogy Nyugaton most már olyan dolgokról is szó esik október 7. kapcsán, amelyet korábban az establishment szokásos módon „konteóként” kezelt, az annak köszönhető, hogy Izraelben választás lesz, és már a saját szövetségesei is szeretnék tiszta lappal újrakezdeni az ország PR-jának a helyreállítását. A Drop Site News CIA-s forrásokra hivatkozva azt írja, az ország a polgárháború küszöbén áll, ám a választás tétje nem az, hogy hogyan fejezzék be a háborúkat, hanem az, hogyan menedzseljék azokat tovább, és félő, hogy a háborúból hazatért katonák is szót kérnek majd, ha nem egyből a kormányrudat akarják majd megragadni.
Nyugodjon békében minden áldozat, aki október 7-én életét vesztette. De,
Borítókép: Megemlékezés Kfar Aza kibucban 2026. október 6-án a Hamász támadásának harmadik évfordulóján / fotó: Ilia YEFIMOVICH / AFP
Bejelentkezés