Lengyelországban az Alkotmánybíróság körüli vita mélyíti az alkotmányos válságot, közben több országban a megélhetési és politikai feszültségek egyre durvább utcai zavargásokba torkollnak. Ezek már egy Európát átalakító politikai és társadalmi válság előjelei? Giró-Szász András, Szent-Iványi István, Tóth Máté és Hegyi Gyula válaszol a műsorvezető, Gulyás István felvetéseire az Ez itt a válasz legújabb adásában.
Az adás Lengyelország válságával és az európai tüntetésekkel indul. Giró-Szász szerint Lengyelországban alkotmányos válságról beszélhetünk, nagyon mély kettészakadást lát a társadalmukban, ráadásul Tusk is azt állítja, hogy „nincs lehetőség megállapodásra”. Szent-Iványi szerint az egész megosztottság sokkal korábbról ered. Kitér arra is, miért van a lengyel rendszerben jelenleg döntő szerepe az Alkotmánybíróságnak, illetve hogyan indultak el a tüntetések abból, hogy a Szejm hiába választotta meg az öt új alkotmánybírót, Nawroczki lengyel elnök nem nevezi ki őket. Lengyelország geopolitikailag egy „kulcsország”, fogalmaz Tóth, és szerinte az izgalmas kérdés az, hogy „ki kit támogat kint” – utalva ezzel az EU szélsebesen megérkező, szerinte egyoldalú állásfoglalására a lengyel alkotmányos válsághelyzetről.
„Nem mondhat olyat egy kormányfő”, hogy semmilyen kompromisszum nincs, emeli ki Hegyi, de egy „demokráciának jót tesz, ha van két hatalmi központ”. Giró-Szász úgy látja, Tusk kijelentése azt mutatja, hogy politikai kontrollt akar az Alkotmánybíróság fölött. Szent-Iványi vitatatja ezt, ő bonyolultabbnak látja a jogi helyzetet, ugyanakkor megállapítja, hogy kompromisszumképtelenek a felek. A legveszélyesebb, ha az intézményi konfliktust az utcán próbálják eldönteni – teszi hozzá.
A beszélgetés a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság állásfoglalásaira is kitér. Tóth hangsúlyozza, hogy számára ezek az „erős” külső hangok tűnnek a legfenyegetőbbnek. Giró-Szász osztja az aggodalmát – szerinte kérdés, mit várhatunk majd az EU-tól, ha netán más kelet-európai országban is hasonló „határvonalak” kerülnek átlépésre.
Ezután a beszélgetőpartnerek kitekintenek Európa egészére. Hegyi az európai tüntetéseket nem látja külsőleg szervezettnek, inkább a valódi gazdasági problémákat és országonként eltérő, valós helyi okokat lát az elégedetlenség mögött. „A nyugat-európai jóléti modell” válsága is ez, teszi hozzá Hegyi. Tóth is látja, hogy komoly szociális követelések vannak a megmozdulások mögött, de ő elkülönít két tüntetéstípust. Szent-Iványi visszatereli a beszélgetést az általános elégedetlenségre – alacsony növekedésre, magas inflációra – amelyeket „a baloldali erők jól tudnak...
A teljes cikk elolvasásához jelentkezz be.