Folytatva a korábbi adást, a friss Péter & Gáborból kiderül, mi is Orgovány, követjük a vörös-, fekete- és fehérterrort, megtudjuk, ki volt Prónay Pál, végül egészen Sopronig jutunk.
A Tanácsköztársaság bukása után a totális káosz következik, „anarchia, hogyha számomra ez nem lenne pozitív kifejezés”, és mindenki hatalomnak gondolja magát az Antanttól a szabadcsapatokon át Horthyig, vázolja fel a beszélgetés kiindulópontját Konok Péter.
A gyorsan váltakozó, gyenge kormányok és az ideológiai zűrzavar összevisszaságából végül kirántja a mozgolódókat a realitás: „az államforma leginkább román megszállás” lesz, foglalja össze Balogh Gábor. Visznek mindent, amit mozdítani lehet, közben a szabadcsapatok grasszálnak az országban. Vezetőik közül kiemelkedik Prónay Pál, akinek eredettörténete után a beszélgetés a személyiségére és arra kanyarodik, hogyan akad össze Horthyval és jut el Szegedre. Konok arról beszél, hogy mivel ott Horthy épp kezdi megszerezni a hatalmat, Prónay „igazságtevő csapatként mozoghat”, kontroll nélküli erőszakot alkalmazva és kiélheti fegyelmezetlen brutalitását is.
Balogh megemlíti a Rongyos Gárda és Prónayék tízpontos követelését, amelynek a lényege a „teljes magyar állam integritásának a helyreállítása”, tele antiszemita kirohanással. Balogh hozzáteszi, hogy ez a dokumentum emellett tele volt szociális követeléssel, „vérszomjas idealizmussal” és „világmegváltó indulattal” is.
Konok Péter szerint Prónay „maga az ősgonosz”, míg egy másik különítményes, Héjjas Iván a „kiművelt gonosz”, és megállapítja, hogy ebben a közegben „szinte senki nem szerette egymást” és ahogy minden kisebb, sokféle embert összeterelő mozgalomban, úgy itt is „egyszemélyes hatalmi centrum alakul ki”, és személyes küzdelmek voltak ezek, nem ideológiaiak. A nép pedig a fekete terror árnyékában csak túlél.
Balogh kiemeli, hogy valóban voltak olyan időszakok, „amikor tényleg senki nem volt biztonságban”, de az sem igaz, hogy csak a haladó értelmiség kipusztítása történt, valójában egyszerre gyilkolták meg a parasztokat és a vörös terror alatt működő bűnösöket. „És mit csinál a nemzeti emlékezet?”, kérdezi Balogh. „Mindenki áldozat, mindenki mártír”, válaszolja meg saját kérdését.
Konok szerint a fehérterror nem a vörösterror miatt jött létre, a vörösterror inkább egy idealista jövőért küzdött, míg a fehérterrort a bosszú, a rend és a helyreállítás iránti vágy mozgatta. Viszont mindkét esetben a parasztság a fő áldozat, a sokévnyi háború után pedig egy teljesen traumatizált társadalom igyekszik élni a hétköznapokat.
A beszélgetés utolsó állomása Sopron, és annak a magyarázata, miért alakult úgy a város hovatartozásáról szóló népszavazás, ahogy, és mi ebben a szerepe a Rongyos Gárdának, illetve, mi is a történtek kontextusa. Balogh szerint itt látszik, hogy mennyire bonyolult a történelem, mert hiába ünnepeljük a népszavazást, „valahogy nem merjük odatenni Prónayt”, pedig szerinte „ha Prónay nincs, az a népszavazás sincs”. Konok szerint Prónaynak „finoman szólva jelentős árnyoldalai vannak”, de egyetért azzal, hogy mindenki összetett és senki sem makulátlan a történelmi hősök közül.
Milyen fogadtatása volt a rövid életű Magyar Köztársaságnak ebben az időszakban? Mi az a Szent Istváni Birodalom? Kicsoda a „Rambo-James Bond szerű” Francia Kiss Mihály? Hogyan reagált Prónay a Horthytól kapott amnesztiára? Miről vitázott Konok és Balogh a vörös- és a fehérterror kapcsán?
Az adásból mindez kiderül.
Bejelentkezés